Július 1. – a #műanyagmentesjúlius kihívás kezdete már 2011 óta. Ez a kihívás nem a környezetvédők újabb elfajzott fanzatmagóriája, nem arról akar szólni, hogy költözzünk ki az erdőbe, és térjünk vissza a nomád életmódhoz.
A kezdeményezés azt akarja megmutatni, hogy a műanyag csak cirka hetven éve létezik, és lehet nélküle boldogulni. A klímaválság és a zero waste témaköre főként a nőket foglalkoztatja, de az Igényesférfi.hu szerkesztőségében a tudatosság kiemelten fontos a számunkra, és ez a környezetvédelemre is kiterjed. Hisszük, hogy olvasóinkat is érdekli ez a téma, ezért a hónap során egyszerű és gyors tanácsokkal fogjuk segíteni a plasztik kiiktatását a mindennapokból!
Tavaly nyáron a műanyagmentes július kihívás kapcsán egy újságíró megpróbálkozott áttérni az egyszer használatos (ez fontos!) műanyagok nélküli életre. Ennek része volt a saját kulacs, de egy nap után a kukába dobta a kulacs intézményét úgy, ahogy van, mert rosszul zárta le, és a tartalma kiömlött. Amellett, hogy ilyen baleset a műanyag palackkal is ugyanúgy előfordulhat, jól mutatja a helyzet abszurditását. Miközben magáncégek embereket lőnek fel az űrbe, hovatovább a Mars kolonizációjáról ábrándozunk, miközben van már egy az emberi élethez minden szempontból tökéletesen megfelelő bolygónk, olyan akadályoknál hasalunk el, minthogy külön kukákba kellene gyűjteni a különböző hulladékot, és furcsa hóbortnak tűnik, hogy egyesek fizetnek a pamut szütyőkért, hogy azzal vásárolhassanak be, míg a műanyag ott van ingyen mértéktelenül.
Sokszor felmerül, hogy a környezetvédelem a nők szívügye, őket érdekli elsősorban, hiszen ők gondoskodnak az ételről, a bevásárlásról, az otthonról.
Ha megnézünk egy Facebook csoportot, amely a zero waste témával foglalkozik, akkor is azt láthatjuk, hogy a tagok 90 százalékát nők adják, akik lankadatlanul kutatják, hogyan tehetik vegyszermentessé a takarítást, mivel válthatják ki a hagyományos mosószert saját készítésűvel. Nekünk az Igényesférfi.hu-nál azonban meggyőződésünk, hogy az olvasóinknak is ugyanúgy számít ez a téma, hogy ugyanúgy nyitottak a változásra és a változtatásra, mert a bolygó sorsa közös ügyünk, nemtől, bőrszíntől, lakóhelytől, vallástól, politikai nézetektől függetlenül.
Férfimagazinként ritkán – soha – írunk takarítási praktikákról vagy bevásárlási tippekről, pedig hisszük, hogy egy magára adó férfi ezekből a feladatokból ugyanúgy kiveszi a részét, mint egy nő, arról nem is beszélve, hogy az egyedül élő férfiak helyett ezt senki sem végzi el. Mert bár rengeteget írunk autókról vagy épp a legújabb órákról, esetleg a munka és siker kérdéseiről, egy halott bolygón nem lesz üzlet. Egy halott bolygón nem lehet majd elugrani nyaralni a barátokkal a tengerpartra, vagy beülni enni egy jó steaket, esetleg azon lamentálni, hogy melyik új autómodell álljon a garázsban. Amikor a túlélésért kell minden nap küzdeni, az olyan fogalmak, mint boldogság vagy elégedettség elérhetetlen luxusnak fog számítani.
Mindez most még messzinek és utópisztikusnak tűnik itt Magyarországról nézve, de elég lenne egy ausztrált megkérdezni, hogy milyen érzés volt, amikor tavaly a tűz elől menekülve ott kellett hagynia az otthonát, csak hogy egy “közelebbi” példát mondjunk. De itt említhetnénk az amazóniai őslakosokat, akik körül kivágják az otthonukat jelentő erdőt, az inuitokat, akik alatt olvad a jég, vagy épp a vietnámi munkásokat, akiknek 2020-ban éjjel kell dolgozniuk a rizsföldeken, mert nappal olyan elviselhetetlen a hőség.
Olyanok vagyunk, mint a fazékban ülő béka, aki alatt begyújtották a lángot, de észre sem veszi, hogy lassan felfő.
Az apokalapszis filmek érzéketlenné tettek a tragédiára, és azt a téves képzetet alakították ki bennünk, hogy egy hatalmas katasztrófa jön majd, de mivel egyelőre nem történt semmi ilyen, így minden rendben van. A valóság azonban itt is más, mint a film, és a válság nem hirtelen és egyszerre következik be, hanem fokozatosan történik – és már itt van. Az elviselhetetlen meleg, a szárazság, majd a kiszámíthatatlan viharok és az áradások egyre pusztítóbbak lesznek. Ha nem is a mi életünkben, de ebben az évszázadban az emberiségnek már a létének alapjait fenyegető kihívásokkal kell szembenéznie, ha nem változtatunk nagyon gyorsan.
A Föld szépsége ámulatba ejtő. Miért akarnánk egy száraz, köves, csupa vörös bolygón élni, amikor itt vannak a hegyek, erdők, folyók, óceánok, a fák, virágok és a rengeteg állatfaj, amely egy tökéletesen működő egységet alkot. Nekünk embereknek ebben kell megtalálnunk a helyünket anélkül, hogy mindent magunk alá gyűrnénk és felemésztenénk, ami csak az utunkba kerül.
Illúzió lenne azt hinni, hogy ha ezentúl mindenki kulacsot használ, újrahasznosít és a saját szütyőjébe kéri a reggeli pékárut, akkor hirtelen minden megjavul, lecsökken az üvegházhatású gázok kibocsátása, és nem pusztulnak ki állatfajok, de a változásnak el kell kezdődnie valahol. A változásnak, ami nem jelent egyet azzal, hogy az életminőségünk rosszabb lesz, egyszerűen csak tudatosabb és átgondoltabb, miközben kevesebb szemét kíséri az utunk.
