Benedek Tibor emlékére

Fekete színű a víz a medencében. A vízilabdát se fogja eldobni senki most igazán. Inkább magához szorítja és emlékezik. Azt gondolom, nemcsak a sportbarátok és sportszeretők, hanem egy egész ország.

Meg kell állnunk egy pillanatra és nagy levegőt venni, hogy fel lehessen fogni valójában mi is történt, még akkor is ha sportberkekben már sejteni lehetett, hogy valami nagyon nincs rendben. A sportban elért sikereit valakit joggal emelnek legendává, azonban a példaképpé váláshoz a pályán mutatott siker még kevés. Ott már az emberi értékek vívják a legnagyobb csatát. De miért is igazi példakép és legenda Benedek Tibor az én szememben?

Az életünk gyorsul, az egok nőnek. Nagyon sok mindennek a pénz lett a mozgatórugója és valahogy az emberi értékek háttérbe szorulnak. Hajszolunk valami megfoghatatlant és fel akarunk mutatni dolgokat hátha attól többek leszünk. Egyre inkább a megfelelni akarás ami sokunkban lakozik. Hajszoljuk az életet és azt, hogy a föld felett három méterrel járjunk, hátha ettől mások leszünk. Nem leszünk. Benedek Tibor az a sportoló akit az eredményei joggal predesztinálhattak volna arra, hogy a föld felett járjon, de nem tette. A földön járt teli talppal. Nem azért mert ez a helyes, hanem azért mert ő ilyen ember. Az emberi értékek mintapéldája. Nem ismerte az olyan szavakat, mint például a nagyképűség vagy az önös érdekek érvényesítése.

Szeretetteljes ember volt aki a feleségét és gyermekeit is áhítattal csodálta. Aki a medencében és annak szélen oroszlán volt és odacsapott ha kellett, de a csapattársakat óvta és védte mindentől. Minden interjúban mosoly és őszinteség. Nem voltak allűrök vagy mellébeszélések csak egyenes őszinte mondatok. Kihozta mindenkiből a maximumot. Nálam házassága példaértékű ahol nincsenek félreérthető kommentek, nincsenek hazugságok, nincsenek játszmák és sárdobálások, nincs színház csak valóság. Feleségét Epres Pannit megkérték egy alkalommal hogy születésnapjára fogalmazzon meg gondolatokat a férjéről: “Lehet-e leírni, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt, még kislányként megismerkedtem az akkor húsz éves, jóképű egyetemistával, aki nem mellesleg már profi vízilabdázó volt, mi mindent kapok tőle?”

Mint kiderült a mindenséget, az életet, társat életed első és utolsó nagy szerelmét. Egy igazi apát aki mintha éremért harcolna, olyan elánnal foglalkozik és játszik a három csoda gyerekével. Panni állítása szerint két dolgon vesztek csak össze, a teniszen és a társasjátékon. Mi szurkolók pedig egy csodálatos embert és egy csodálatos pályafutást kaptunk tőle. Mindent elért amit el lehetett.

“Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.
Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót.
Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszom, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
Akkor miben is voltam jó?
… ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”

Ma lehunytad a szemed. Álmaidban ahogy az életedben is csak nyerhettél. Nyertél nagy csatákat, csodálatos családot és minket embereket is megnyertél. Méltósággal éltél, szerényen és nagyot küzdve.

Holnap felkel a nap, sétálunk tovább és tesszük a dolgunkat. A medencékben újra gyerekek ugrálnak és utánozzák majd a Benedek féle “lóbákat”. Folytatódnak az edzések és tovább küzdünk úgy az álmainkért ahogy Te megtanítottál sok mindenkit erre.Hiszen szövetségi kapitányként is felejthetetlen lelkesítő beszédet mondtál ami máig itt van bennem:

“Érzem, hogy rejtőzik bennünk egy olyan erő, ami minden felett áll, ami odáig vezet, hogy mi akarjuk legjobban a sikert, amit nem kell soha megmagyarázni. Hajrá Magyarok!!!!! Megcsináljuk Gyerekek!”

De mindig emlékezni fogunk a fehér csuklószorítós Benedek Tiborra akinek elképesztő balkeze van, aki a világ legjobb játékosa, aki egy családcentrikus nagy szívvel és értékkel rendelkező ember, aki nagyszerű apa és férj volt, egy igazi Példakép!!

Szép utat…….