Elhatározás, motiváció, kitartás és türelem – ha van valami, ami ezek nélkül elképzelhetetlen, az egy teljes életmódváltás. Erről és a jelentős súlyvesztés utáni 5 leggyakoribb kellemetlenségről írtunk néhány nappal ezelőtt, melynek kapcsán olvasónk, Varga Árpád osztotta meg velünk történetét.
Árpád életében 128 kg volt a fordulópont, majd egy év alatt 35 kg súlyfeleslegtől szabadult meg és teljes életmódváltáson ment keresztül. Mi kell ahhoz, hogy felismerd a teljes önképzavart? Lehetsz-e valaha maximálisan elégedett önmagaddal? Mi jelenti a legnehezebb lépést? Akaraterő, motiváció és sikerélmény – Varga Árpád története:
Amikor a problémák kezdődtek
A gimnáziumi éveim alatt meglehetősen elhíztam. Éveken át nem foglalkoztam azzal, hogy mit, mikor és mennyit eszem és tulajdonképpen azzal sem különösebben, hogy hogyan nézek ki. Az én esetem annyival egyszerűbb, hogy habár az elhízásom oka több tényezőre vezethető vissza, nem szenvedtem semmilyen betegségben.
jó hát az nem olyan durva, majd jövő héten nem eszem annyit….
Teljes önképzavarral küzdöttem, az életmódomra, egészségemre pedig egyáltalán nem figyeltem. Az is hozzátartozik a történethez, hogy habár imádom a családom főztjét, mi az olajt is olajban sütnénk ki, ha lehetne. El lehet képzelni hogyan zajlottak a közös ebédek, vacsorák – a sült krumpli, rántott hús sosem hiányozhatott az asztalról. A családomban nem volt ritka a túlsúly vagy az elhízás és őszintén szólva
sokáig engem sem érdekelt, hogy az én súlyom is egyre csak gyarapodik. Egészen addig, ameddig a mérleg egyszer 128 kg-ot mutatott.
Úgy gondolom, hogy a család által mutatott értékek közé az egészségre, tudatos életmódra való nevelésnek is hozzá kell tartoznia, hiszen azokat a mintákat, értékrendet, életvitelt fogja először elfogadhatónak tartani a következő generáció. Ez viszont nem lehet mentség és kifogás, hiszen ugyanúgy, ahogy belém sem erőszakolta senki az ételt, mindenkinek megvan a lehetősége azt mondani: elég!
128 kg volt a fordulópont
Amikor egy nap ráálltam a mérlegre és az 128 kg-t mutatott, teljesen megsemmisültem. Nem tudom miért ennyi, nem tudom miért akkor, de ott teljesen kétségbe estem. Szerintem az elhízott emberek jelentős részénél eljön ez a pont és kérdés, hogy ebből a mély gödörből ki tudnak-e mászni vagy feladják, hogy innen már úgysincs kiút.
Rá kellett jönnöm, hogy ha az életmódomon nem változtatok gyökeresen, semmilyen időszakos fogyókúra nem fog segíteni. A régi veszprémi környezetemből, kiszakadva az ország másik végébe, Szegedre költöztem, egyetemista lettem. Két egyetemista lány lakótárs mellé kerültem. Valószínűleg nem is tudják, milyen hálás vagyok nekik azért, hogy egy teljesen más típusú életmódot láthattam tőlük. Másképp főztek, más dolgokat ettek, mint én vagy a családom. Továbbra is próbálkoztam fogyókúrákkal, több kevesebb sikerrel, de tartós eredménye nem nagyon volt. Mivel szerettem volna időben befejezni az egyetemi alapképzést, valamint emellett szerettem volna valamilyen kutatócsoportba bekerülni, továbbra is rendszertelenül éltem, rendszertelenül ettem és a mozgást sem vittem túlzásba. Ekkor már régen nem híztam, de a fogyásom sem mondható jelentősnek. Annyi változtatást eszközöltem, ami nagyjából a stagnáláshoz volt elég.
Közel egy évig diétáztam és ezalatt 35 kilót fogytam, miután pedig leadtam a felesleget, amire vágytam nem hagytam abba az edzést, a diétám pedig egy életmódváltássá alakult át.
Elegem lett. Beláttam, hogy soha nem lesz meg a kívánt mennyiségű időm, energiám vagy kedvem arra, hogy nagymértékben változtassak. Optimális időszak nem létezik. Foghattam a munkára, egyetemre, vizsgákra. Teljesen mindegy volt.
Azt gondolom, hogy a legfontosabb felismerni és elfogadni, hogy a változás csak egy valakin, saját magunkon múlik! És azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az egészség ne múljon olyan dolgon, életmódon, amin változtatni lehet.
Az életmódommal együtt az értékrendem is megváltozott.
Nincs csodaszer, minden egyes leadott kilóért keményen meg kell dolgozni a legfontosabb pedig, hogy hosszú távon siker csak teljes életmód- illetve szemléletváltással érhető el. Minden más esetben nem csak az fog visszajönni, amit sikerült leadni, de sokkal több is.
Tudom, hogy sokan tanácstalanul állnak a testsúly problémájuk előtt és megtorpannak az első lépéseknél, ahogy én is tettem nagyon sokáig. Félnek belépni egy konditerembe vagy egyszerűen csak nem tudják, hogyan induljanak el a sikerhez vezető úton, ezért is indítottuk legkedvesebb barátommal a blogunkat, hogy motiváljuk azokat, akik hasonló cipőben járnak. Ha én képes voltam rá, bárkinek sikerülhet.
Az életmódváltással az életem is teljesen megváltozott.
Jól érzem magam a bőrömben, kiegyensúlyozottabb, ambiciózusabb ember lettem. Talán soha nem leszek maradéktalanul elégedett a külsőmmel, de úgy gondolom, hogy ez a fajta kritikus szemlélet magammal szemben csak segít a fejlődésben, a céljaim elérésében.
Mostanában gyakran előkerülnek a régi képeim, némelyiken szinte rám sem lehet ismerni. Ez a 35 kg mínusz nem csak külsőleg változtatott meg, elszántabb, kitartóbb, céltudatosabb ember lettem! Ahogy a képeket forgatom a kezemben, mindig rájövök, hogy elég jó voltam a kifogások gyártásában! Annyira sokáig kerestem sikeresen ezeket a kifogásokat, hogy én magam is elhittem őket. És ugyanígy el kellett hinnem azt is, hogy a korlátaim egyedül a fejemben léteznek vagy azt, hogy a változás is sikerülhet! Ha pedig én képes voltam rá, és a családomat is képes voltam rávenni, hogy még a befőtteket és lekvárokat se kristálycukorral készítsék és zsíros ételek helyett egészségesebb ételeket készítsenek, bárkinek sikerülhet!
Az első lépés a legnehezebb, a második, harmadik sem könnyű és mindig lesznek nehéz pillanatok, megingások. Boldog vagyok, hogy egészségesebben élünk, mert hiszem, hogy a testünk egyszer meg fogja hálálni a sok törődést és odafigyelést.
