Önbizalomhiánnyal küzdesz? Íme 5 kipróbált módszer, ami átlendít a hullámvölgyön

Sokszor úgy érzed, a görcsös megfeleléskényszer és a krónikus önbizalomhiány óriási teherként nehezedik a válladra? Egy percig se aggódj, máris eláruljuk, mi a megoldás!

Megfigyelted? Azok az emberek, akik igazán erős önbecsüléssel és magabiztossággal rendelkeznek, nem próbálnak bizonyítani semmit. Ők egyszerűen arra koncentrálnak, hogy mindig, minden körülmények között önazonosan viselkedjenek. A kutatók szerint az effajta hitelesség szorosan összekapcsolódik a mentális jólléttel – írja a CNBC. Ha tehát értékesnek és boldognak szeretnéd érezni magad, ne azt kérdezd többé: „Hogyan lehetnék elég jó?” Inkább tedd fel ezt a kérdést: „Hogyan lehetek önmagam?” Bizonyára te magad is gyakran érzed úgy, hogy álarcot kell öltened, hogy másnak kell mutatnod magad ahhoz, hogy befogadjanak. Ugyanakkor a hatékony beilleszkedés kulcsa az, hogy ragaszkodj a saját személyiségedhez, és ne lépj a társadalmi szerepjáték ingoványos talajára. Ez persze korántsem egyszerű „mutatvány”.

Ezt olvastad már?

Hagyd abba a védekezést! Így teszi tönkre az egód a karrieredet és a magánéletedet?

Ne nyomd meg a gombot! Miért a „Skip Intro” a mentális gyengeség jele?

Egy korábbi vizsgálatban szociális fóbiával küzdő embereket kértek meg arra, hogy hagyjanak fel azzal a típusú viselkedéssel, mellyel egy kényelmetlen helyzetben a biztonságérzetüket igyekeznek megerősíteni.

Egy jellemző példa: kínos csend esetén sokan fecsegni kezdenek, vagy túl gyorsan beszélnek, mert azt feltételezik, hogy a másik embert nem érdekli, amit mondanak.

Amikor a kutatás résztvevői elhagyták ezeket a nem autentikus viselkedésformákat, a társaik arról számoltak be, hogy szívesebben beszélgetnének velük, és nagyobb hajlandóságot éreznek arra, hogy barátként közelítsenek feléjük. Na jó, de mégis miért? A válasz roppant egyszerű. Azért, mert a résztvevők sokkal intenzívebben vonódtak be a beszélgetésekbe, valamint érdeklődőbbé és nyitottabbá váltak.

Persze nem szabad csak akkor akkor önazonosnak mutatkoznod, amikor biztos vagy benne, hogy ezért kedvelni fognak. Így ugyanis ismét a görcsös megfeleléskényszer csapdájába esel. Előfordulhat, hogy éppen a „makacs” önazonosságod miatt utasítanak el. Ilyenkor azonban nem önmagadat kell megváltoztatnod, hanem meg kell tanulnod elfogadni a visszautasítás következményeit.

Ha megszokottá vált, hogy mindig a legszerethetőbb éneddel kell mások felé fordulnod, idővel úgy érezheted, hogy elvesztetted a kapcsolatot személyiséged valódi, belső magjával. Ilyenkor már az is ijesztő és nehéz feladatnak tűnhet, hogy egyszerűen önmagad legyél. Most következő felsorolásunkban végigvesszük azokat a módszereket, melyek biztosítják, hogy soha, semmilyen körülmények között ne jelentsen problémát az önazonos magatartásmód! Íme:

1. Az elutasítástól való félelem „fegyverré” is változhat a kezedben

Ha megpróbálod elhessegetni magadtól az elutasítástól való félelmet, az érzés paradox módon csak erősödhet. Ám minél inkább képes vagy befogadni és elfogadni a kellemetlen érzéseidet, annál kisebb valószínűséggel veszik át feletted az irányítást. Tekints a félelemre úgy, mint valami olyasmire, ami figyelmet és egyfajta együttérzést követel tőled! Légy hálás ennek az emóciónak, hiszen megpróbálhat segíteni neked abban, hogy megtapasztald az összetartozás érzését azokkal az emberekkel, akik fontosak a számodra.

2. Helyezkedj bele egy barátod nézőpontjába!

Előfordulhat, hogy bizonyos tulajdonságaidat szégyellnivalónak vagy kínosnak tartod. Egy korábbi kutatás azonban rávilágított:  minél nagyobb együttérzéssel tudsz fordulni önmagad hibái felé, annál inkább képes leszel önazonosnak érezni magad. Próbálj egy kicsit eltávolodni saját nézőpontodtól, és elképzelni, hogyan látná ugyanezt a helyzetet valaki más. Tegyük fel például, hogy hibát követtél el a munkahelyeden. Az első ösztönös gondolatod talán az, hogy ez a saját alkalmatlanságodat bizonyítja. Ehelyett képzeld el, hogy a legjobb barátod azt mondja neked: a hibáid nem definiálnak téged – egyszerűen csak emberré tesznek.

3. Leltározd az elutasításból származó előnyeidet!

Egyebek mellett azért is plántálhat beléd szorongást az önbizalomhiány, mert az elutasítást olyan élményként képzeled el, amelyet képtelen lennél elviselni. Ez a szorongás azonban könnyen enyhülhet, ha felismered: akkor sem dől össze a világ, ha néhány ember esetleg nem tart majd megnyerőnek. Sőt, akár profitálhatsz is egy-egy ilyen élményből, élethelyzetből. Megtanulhatod, hogyan gyászold el magadban a veszteséget, majd hogyan lépj tovább, ahelyett hogy folyamatos félelemben élnél. Furcsának tűnhet, de talán érdemes külön is lejegyezned az elutasításból származó előnyeidet. Ha csak gondolkodsz rajta, könnyen megrekedhetsz egy negatív élmény folyamatos, ismétlődő felidézésénél, pedig épp ezeken kellene végre túllendülnöd.

4. Gyűjtsd össze, mik az erősségeid!

Talán úgy érezheted, hogy minden egyes kommunikációs helyzetben és újra bizonyítanod kell: értékes, mások figyelmére és megbecsülésére méltó személyiség vagy. Ha azonban összegyűjtöd az erősségeidet – felsorakoztatva olyan erényeket, mint a humor, az intelligencia, az erőteljes kisugárzás vagy épp a segítőkészség –, az megacélozhatja a hitedet: a külvilág akkor is szerethet, ha nem próbálsz görcsösen megfelelni minden barátodnak, ismerősödnek, munkatársadnak.

5. Legyen meg a saját mantrád!

Amikor folyamatosan az a kérdés tart lázban, hogy mások elfogadnak-e és szeretnek-e téged, akkor egy idő után tudatosan vissza kell irányítanod a figyelmedet saját magadra. Találj ki egy olyan mantrát, amely emlékeztet arra, mennyire fontos számodra az önazonos személyiségként való létezés! Ne pusztán gépiesen ismételgesd a szavakat! És ne feledd: meg kell próbálnod minden alkalommal átérezni a benned végbemenő változást, amikor kimondod a mantrát!

Forrás: CNBC

Borítókép: Clay Banks, Unsplash