Miért félünk letenni az alkoholt? A FOMO hatása az ivásra
„Ha leteszem a poharat, elveszítem a barátaimat.” Ez az egyik leggyakoribb és leginkább bénító mondat, ami elhangzik azoknak a férfiaknak a szájából, akik fontolgatják, hogy maguk mögött hagyják az átmulatott éjszakákat.
Egy olyan kultúrában, ahol a szocializáció, az üzletkötés és a hétvégi kikapcsolódás szinte kötelező eleme az alkohol, teljesen legitim a kérdés: mi marad a kapcsolatainkból, ha kivonjuk belőlük a piát? Sokan nem azért isznak, mert még mindig élvezik, hanem mert rettegnek attól, amit a józansággal elveszíthetnek. A pszichológia szerint azonban ez a félelem egy óriási illúzió. Gyakran nem maga az alkohol tart fogva, hanem a történet, amit magadnak mesélsz róla.
A nagy kapcsolati szűrő
Ne szépítsük a dolgot: ha megváltoztatod a viszonyodat az alkohollal, az hatással lesz a szociális életedre. Ez azonban nem egy egyedi átok, hanem a nagy életmódváltások természetes velejárója. Amikor lediplomázol, munkahelyet váltasz, megházasodsz vagy gyereket nevelsz, a prioritásaid átrendeződnek, és bizonyos kapcsolatok óhatatlanul kikopnak. Ugyanez történik akkor is, ha a józanságot választod.
Ezt olvastad már?
Az önpusztítás mechanizmusa: hogyan törj ki a negatív gondolatok ördögi köréből?
Gondolj bele fordítva: amikor az alkohol elkezdett nagyobb teret követelni az életedben, hány olyan józan, értékes barátodtól távolodtál el észrevétlenül, akik nem akartak minden péntek este a pult mellett állni. Inkább azon rágódunk, mit veszíthetünk, ha leállunk az ivással, miközben észre sem vesszük, mit veszítettünk már el miatta.
A valódi kapcsolatok kibírják a változást
A változás egyfajta szűrőként működik: átengedi azt, ami felszínes, de megtartja a lényeget. A kapcsolatainkat különböző szálak kötik össze:
A vékony szálak: közös irányítószám, egy edzőtermi bérlet, azonos munkahely – vagy éppen a közös ivászatok. Ha ez a szál elszakad, a kapcsolat megszűnik.
A törhetetlen kötelékek: közös értékrend, valódi tisztelet és mély, emberi kapcsolódás.
Azok az emberek, akikkel valódi, mély kapcsolatod van, szinte kivétel nélkül megtalálják a módot arra, hogy az életedben maradjanak, függetlenül attól, hogy mi van a poharadban.
A „Láthatatlan Ivási Hurok”
A pszichológia ezt a jelenséget korlátozó narratívának nevezi. Ez egy olyan belső forgatókönyv, amit újra és újra lejátszol magadban, és ami fixen egy helyben tart: „Ha nem iszom, magányos leszek.”
Emiatt alakul ki a belső meghasonlás: egy részed szeretne egészségesebb, produktívabb és tisztább lenni, a másik részed viszont görcsösen kapaszkodik a pohárba, nehogy elveszítse a társaságát. A fejlődés első lépése, hogy felismered: ez csak egy sztori, amit te írtál, és bármikor átírhatod.
Mi vár a túloldalon?
Ha van bátorságod kilépni a megszokott körökből, az eredmény meglepő lehet. Sokan arról számolnak be, hogy miután az alkohol kikopott az életükből, képesek voltak újramelegíteni azokat a régi, értékes barátságokat, amelyeket a tivornyák miatt korábban elhanyagoltak.
Egy igényes, önazonos férfi nem a csapos elismeréséért vagy a „pajtások” nyomására hozza meg a döntéseit. A józanság nem a magány kezdete, hanem a lehetősége annak, hogy kiszűrd a sallangot, és végre minőségi, valódi kapcsolatokat építs, immár tiszta fejjel.
Forrás: Psychology Today
Borítókép: Dustin Belt, Unsplash
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
