A legtöbb nemi úton terjedő fertőzés tünetei valóban kellemetlenek: a herpeszes hólyagok fájdalmasak, a szifilisz okozta bőrkiütés ijesztően néz ki, a rühesség vagy a lapostetű kínzó viszketést okoz, a tripper okozta húgycső-váladékozás pedig szintén nem komfortos. Szerencsére a pácienseket ezek a tünetek azonnal orvoshoz viszik.
Sajnos a szexuális úton terjedő fertőzések viszont lehetnek teljesen tünetmentesek is, vagy két tünetet okozó szakasz között lehetnek „némák”. És bizony ilyenkor csak a szűrés tud ezekre az infekciókra fényt deríteni.
A tünetmentes fertőzés nem egyenlő az enyhe fertőzéssel: a HPV fertőzés a legtöbbször tünetmentes, mégis tud rákot okozni, a HIV csak nagyon korai vagy nagyon késői stádiumban okoz tünetet, mégis súlyos kórkép, a Chlamydia pedig, ami az esetek 50-70%-ában, különösen nőknél, panaszt nem okoz, meddőséghez vezethet.
Kevesen tudják, hogy nemi úton terjedő kórokozók nem csak a nemi szervek területén tudnak panaszt okozni, így az ilyen eseteket is gondolhatják tünetmentesnek.
A gonorrhoea vagy a Chlamydia tud torok- és kötőhártya-gyulladást okozni, a szifiliszes bőrtüneteket már említettem, de például a hepatitis-B vagy –C étvágytalanságot, sárgaságot okozhat, a friss HIV fertőzés pedig influenzára hasonlít lázzal, izomfájdalommal, levertséggel.
Mi következik a fentiekből a mindennapokra lefordítva?
- Semmit nem jelent, ha szexuális partnerünk tünetmentes! Ugyanúgy hordozhat nemi úton terjedő kórokozót. Éppen ezért, mivel bárki érintett lehet, nem szabad elítélni a nemi úton terjedő fertőzésben szenvedőket.
- Ne sértődjünk meg vagy háborodjunk fel, ha most kezdődő párkapcsolatunkban párunk STD szűrést szeretne – a korábbi kapcsolatainkból valóban hordozhatunk „nem kívánt emlékeket”.
- Az STD-k ellen, akár tünetet okoz, akár nem, az óvszer nyújt csaknem 100%-os védelmet. Akkor is használjuk, ha látszólag semmi baja sem a párunknak, sem nekünk.
- Aki gyakran váltja partnereit, annak javasolt a rendszeres, minimum félévente elvégzett komplett STD szűrés.
- Javasolt lenne mindenkinek életében legalább egyszer a ritkább, vagy rutinszerűen nem szűrt kórokozók (pl. HPV, Chlamydia, de a szifilisz is a ritkán vizsgált fertőzések közé tartozik) irányában elvégzett vizsgálat, hogy ne akkor derüljön fény a problémára, amikor a károsodás már maradandó.
