Mit eszünk valójában? Az ultrafeldolgozott ételek rejtett kockázatai

Az ultrafeldolgozott ételek lassan és észrevétlenül vették át a főszerepet a mindennapjainkban. Kényelmesek, olcsók, mindig kéznél vannak, viszont egy friss, nemzetközi kutatói áttekintés szerint egyre több krónikus betegség kockázatát növelhetik. A kép azonban korántsem fekete-fehér. Miközben a szakértők egyértelműen figyelmeztetnek, a tudományos vita még messze nincs lezárva.

Mi számít ultrafeldolgozottnak?

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek (UPF) olyan termékek, amelyekben a konyhában nem fellelhető összetevők sorakoznak, ilyenek például, az emulgeálószerek, tartósítók, adalékok, színezékek, édesítők. Gyakran több mint öt ilyen komponens bukkan fel egyetlen csomagban.

A termékek listája ismerős mindenkinek: szeletelt felvágottak, virslik, chipsek, édes péksütemények, kekszek, instant levesek, cukrozott üdítők, jégkrémek, és persze a gyárilag előállított kenyerek, kalácsok, bagelek. A probléma nem pusztán az összetevőkben rejlik, hanem abban, hogy ezek az ételek kiszorítják a valódi tápanyagokat tartalmazó társaikat.

Több kalóriát viszünk be úgy, hogy közben kevesebb rostot, kevesebb fehérjét, kevesebb vitamint és ásványi anyagot fogyasztunk. A kényelmi ételek aránya szinte minden országban nő, és ez átrendezi az étrend egészét: több cukrot, több telített zsírt, kevesebb valódi alapanyagot eszünk – írja a BBC.

Ezt olvastad már?

Úton van az Ozempic utódja, ami még gyorsabb fogyást garantál, de vajon megéri?

9 természetes fehérjeforrás, ha eleged van a tojásból

Mit mutatnak a friss kutatások?

Egy, a The Lancetben megjelent átfogó elemzés 43 kutató munkája alapján, 104 hosszú távú vizsgálatot összegezve vont le következtetéseket. A kép meglehetősen következetes: a nagy mennyiségű UPF-fogyasztás legalább 12 különböző egészségügyi problémával hozható összefüggésbe. A kutatók szerint nőhet a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, bizonyos vesebetegségek és a depresszió kockázata, és erősebb lehet az összhalálozási rizikó is.

A globális élelmiszer-rendszer átalakulása is elkezdődött: az iparági marketingnyomás, a politikai lobbik és a kényelmi igények együtt terelték a fogyasztókat az olcsón és gyorsan előállítható élelmiszerek irányába. Nem véletlen, hogy a tanulmány a kormányok felelősségét is hangsúlyozza. A világ egyes részein már felmerült a dohányzáshoz hasonlóan szigorú közegészségügyi fellépés gondolata is.

Miért vitatott mégis?

A kutatók maguk is jelzik a kutatásaikban, hogy az ok-okozati összefüggések felvázolásához szükséges bizonyíték még kevés. A legtöbb vizsgálat megfigyeléses jellegű, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk biztosan, hogy maga az ultrafeldolgozottság okozza-e a problémákat, vagy inkább a vele együtt járó étrendi mintázatok. Ennek oka, hogy gyakran azok esznek ilyen termékeket, akik kevesebbet mozognak, alacsonyabb jövedelműek, kevesebb friss ételhez jutnak, vagy nagyobb stressznek vannak kitéve. A tényezők pedig nehezen választhatók külön egymástól.

Kritika éri a rendszert is, amely gyakorlatilag csak az „ipari beavatkozás” mértéke alapján sorolja be az ételeket. Így a teljes kiőrlésű, tápanyagban gazdag kenyerek, bizonyos reggelizőpelyhek, csökkentett zsírtartalmú joghurtok, sőt a tápszer vagy a halrudak is ugyanabba a kategóriába kerülhetnek, mint a chipsek vagy a cukros üdítők. Ez érthető zavarodottságot okoz: valóban egy kalap alá vehető minden?

A feldolgozásnak ráadásul valós előnyei vannak: bizonyos szempontból biztonságosabbá teszi az élelmiszert, növeli az eltarthatósági időt, és megfizethetővé tesz olyan termékeket, amelyekhez sok család máskülönben nem jutna hozzá.

Mit tehet az állam – és mit tehetünk mi?

Az egyik oldal szerint a kormányoknak kellene megtenni az első lépést figyelmeztető címkékkel, célzott adókkal, közétkeztetési reformokkal, a gyermekek és az alacsony jövedelmű csoportok fokozott védelmével. A cél az lenne, hogy a friss, tápláló alapanyagok váljanak a legkönnyebben elérhető és leginkább megfizethető opciókká.

A másik oldal azoké, akik szerint a mindennapi döntések szintjén is sokat tehetünk. Nem kell mindent házilag főzni, és nem kell megszállott módon kerülni a bolti termékeket. Már az is sokat számít, ha néhány tipikus, csomagolt kényelmi ételt ritkábban veszünk elő, és melléjük rendszeresen kerül friss zöldség, gyümölcs, teljes értékű gabona, hal, tojás vagy hüvelyes.

A vásárlás és az étkezés ritmusa is nagy hatással van arra, mennyi UPF kerül a kosárba. Ha van otthon kéznél néhány alapanyag – egy tál gyümölcs, némi natúr joghurt, egy nagy adag előre elkészített leves vagy főzelék –, jóval kevesebbszer nyúlunk a legegyszerűbb, de kevésbé tápláló alternatívákhoz. Az étrend nem egyik napról a másikra változik meg, hanem apránként, az elérhető és kényelmes opciók mentén.

Forrás: BBC News

Borítókép: Freepik