Lassan fellélegezhetünk és kimondhatjuk: végre-valahára magunk mögött tudhatjuk a koronavírus-járványt. A pandémia elementáris erővel söpörte el a 2020-as és a 2021-es esztendőt, a Great Lockdown miatt újra kellett szabnunk az egész életünket, és a bezártsággal, szociális kapcsolataink beszűkülésével ugyanúgy szembe kellett néznünk, mint ismerőseink – vagy akár rokonaink – elvesztésével. Van azonban a Covid kárvallottjainak egy speciális csoportja, melyről mostanság egyre több szó esik a nemzetközi sajtóban: ők az oltáskárosultak.
A koronavírus-járvány 2020 elején tört rá a világra, és hosszú hónapokon át csak a szakemberek által előírt szabályok – a kötelező védőtávolság betartása, a maszkviselés, a fertőtlenítés stb. – betartásával védekezhettünk a betegséggel szemben.
Az év végére azonban fordult a kocka: megjelentek az első – rekordidő alatt kifejlesztett – védőoltások, melyek már ekkor megosztották Magyarország lakosságát és a nyugati társadalmakat egyaránt.
A vakcináció ugyan hazánkban (is) sikertörténetként könyvelhető el, hiszen kifejezetten sokan igényelték az oltóanyagot az elmúlt két és fél év során, de sokan csak a védettségi igazolvány – és vele együtt a szabad mozgáshoz való jog – megszerzése miatt döntöttek így. Noha az oltásszkepticizmus mindmáig jellegzetes, sokak által képviselt attitűdnek tekinthető Magyarországon, akármit is gondoljunk az egyes vakcinák hatékonyságáról, vitathatatlan tény, hogy az oltóanyagok világszerte milliók halálát gátolták meg, és hozzájárultak ahhoz, hogy az emberiség mielőbb túllendüljön a pandémiás időszakon.
A 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háború markánsan új helyzetet teremtett a nemzetközi politikában, szinte az első pillanattól fogva vezértémája lett a híradásoknak, s voltaképpen minden tömegkommunikációs csatornán kiszorította a koronavírus-problematikát. Azon kaptuk magunkat, hogy még fel sem ocsúdtunk az egyik válságból, máris nyakunkba zúdul a következő. Ez persze nem jelentette azt, hogy a társadalom emlékezetéből automatikusan kitörlődött volna a pandémiás időszak. Máig magunkkal hurcoljuk az akkor szerzett traumáinkat: van, akinek a mentális egészsége billent meg a Great Lockdown következtében, megint más az ismerősei, szerettei elvesztése miatti érzelmi megrázkódtatással birkózik, és persze sokan vannak, akik post-Covid szövődményekkel küzdenek, vagy épp az oltások mellékhatásainak hosszú távú következményeitől szenvednek.
Az „oltáskárosult” kifejezés egyébként már 2020 végén – az első vakcinák megérkezésének idején – gyökeret vert a magyar közbeszédben, egy évvel később pedig egy politikai párt, a Mi Hazánk Mozgalom követelt mielőbbi kártérítést azon betegeknek és családtagjaiknak, akik – szerintük – maradandó egészségkárosodást vagy halált szenvedtek a vakcinák miatt. Az „oltáskárosult” kifejezés azonban nem csupán Magyarországon használatos (ahol jellemzően masszív társadalmi tömböt alkotnak az oltásellenesek), hanem jó ideje Nyugat-Európában is.
A jelenség tehát nagyon is létezik, ám mielőtt rátérnénk az oltáskárosultak cselekvési lehetőségeire, érdemes eltűnődnünk azon, hogy a Covid-vakcinák tényleg okozhatnak-e súlyos mellékhatásokat, és ha igen, vajon e nemkívánatos következmények a beoltottak hány százalékát érinthetik. Az Egyesült Királyság által gyűjtött adatokból kiviláglik, hogy 2022 decemberéig Angliában 59, Walesben pedig egyetlenegy ember halálát idézték elő az oltás következtében fellépő extrém reakciók. Fontos hozzátenni, hogy teljes legyen a kép: az Egyesült Királyságban mindeddig több mint 150 millió adag oltóanyagot adtak be, a betegség pedig több mint 227 ezer életét követelte.
A hosszú távú – és veszélyes szövődményeket okozó – mellékhatások tehát ritkának mondhatók. Mivel a statisztikák sosem tükrözik – mert nem tükrözhetik –, hogy hány ember életét sikerült megmenteni az oltóanyagok által, a haláleseteket viszont dokumentálják, ezért sokakban téves kép alakulhat ki a vakcinákkal kapcsolatban, ez pedig sajnos különböző összeesküvés-elméletek táptalaja is lehet.
Ettől függetlenül tényleg előfordulhat, hogy valakinél komoly, akár hónapokig vagy évekig fennálló egészségügyi problémákat idéz elő az oltás, viszont az ilyesmit eleve nehéz bizonyítani, mivel a vakcina által okozott súlyos mellékhatások sokszor nagyban megegyeznek a post-Covid-szindróma tüneteivel.
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ennek ellenére már most is kapnak kártérítést az önmagukat oltáskárosultaknak vallók.
Az Egyesült Királyságban 120 ezer fontos kártérítés ítélhető oda annak, akinek egészségi állapotát negatívan befolyásolta a vakcináció. Az országban 2023 derekáig összesen 72 kifizetés történt a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) részéről, sőt már jóváhagytak 24 további kérelmet is. Ez eddig összesen 8,6 millió fontnyi kártérítést jelent, s a közeljövőben további 2,9 millió fontnyi összeget folyósítanak az érintetteknek.
Jóllehet a téma hazánkban már réges-rég begyűrűzött a köztudatba, Magyarországon nagyon kevés oltáskárosultról tudni – mutatott rá március végi cikkében a Portfolio.hu. Sőt, nálunk egyetlen állami szervezet sem foglalkozik a kérdéssel, pedig a Portfolio szerkesztősége több olyan személyt is felkeresett, akiket saját bevallásuk szerint az oltások betegítettek meg. Egyikük, egy középkorú orvosfeleség 2020 végén, az egészségügyi dolgozók egyikeként kapta meg az első vakcinadózist. Nem sokkal később már neurológiai tünetekre, izomgörcsre panaszkodott, a januári második oltást követően pedig egyre több nyugtalanító szimptómát érzékelt. Elmondása szerint az oltás autoimmun folyamatokat indított el nála, de beszámolt nyirokcsomó-megnagyobbodásról, krónikus fáradtságról, szapora szívdobogásról, látásromlásról is. A Portfoliónak egy önmagát szintén oltáskárosultnak valló férfi azt mesélte, hogy az első dózis után elhalt az epehólyagja, azt ki is kellett műteni, utána pedig stroke-ot kapott, amit egyértelműen vérrög okozott. Az orvosok a páciensnek azt mondták, valószínű, hogy a komplikációkat az oltás eredményezte. A beteg zárójelentésében ezt azonban nem tüntették fel. A férfi nem hagyta annyiban, jelentette az esetet az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet felé. Hónapokon át tartó levelezés vette kezdetét: az ügyet ugyan kivizsgálták, de a páciens nem kapott kártérítést.
Azt tehát nehéz volna – és nem is lenne érdemes – vitatni, hogy egyes szélsőséges esetekben a Covid elleni vakcina kockázatos mellékhatásokat idézhet elő a betegeknél. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy – a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján – nem a beoltottak széles rétegeit érintő, gyakori jelenségről van szó, hanem többnyire egyedi esetekről. Mivel nehéz bizonyítani a vakcina beadása és a vélt vagy valós panasz közti oksági összefüggést, ezért gyanítható, hogy az ilyen esetek kivizsgálása sok esetben időigényes folyamat lesz.
És azt sem érdemes elfelejtenünk, hogy nem telt még el olyan sok idő a koronavírus-járvány csúcsidőszaka óta. Egyes országokban csak most kezdik vizsgálni, hogy a pandémia milyen hosszú távú hatásokat gyakorolt mindazon társadalmakra, melyek megélték a fojtogató karanténhónapokat, dacoltak a nem mindennapi egészségügyi krízissel és a nyomában kirobbanó gazdasági válsággal. Az is lehet, hogy a jövőben az oltáskárosultaké csupán egy tábor lesz a Covid-sokk után elégtételt követelő társadalmi csoportok sorában.
