Arcvakság: Brad Pitt furcsa betegsége gyakoribb, mint gondolnád

A prozopagnózia (arcvakság) az arcfelismerési képesség teljes vagy részleges hiányát jelenti: az érintett betegek sokszor a saját ismerőseik, hozzátartozóik arcát sem ismerik fel, pedig látásélességük és általános intellektusuk sértetlen marad.
Az Oscar-díjas amerikai filmszínész, Brad Pitt korábban elárulta: olykor megesik vele, hogy nem ismeri fel egy olyan ember arcát, akit korábban már látott valahol. A világsztárt emiatt sokan önteltnek, egoistának bélyegezték, nem is sejtve, hogy nem figyelmetlenség és nem is furcsa sztárallűr, hanem egy ritka, titokzatos betegség, az úgynevezett prozopagnózia (arcvakság) áll a jelenség hátterében.
A Cortex nevű folyóiratban nemrég közzétettek egy tanulmányt, melyből kiderül, hogy a rejtélyes betegség jóval gyakoribb, mint azt hinnénk.
Amerikában például a lakosság mintegy 2,5 százaléka produkál olyan tüneteket, melyek prozopagnóziára utalnak. Jóllehet a betegség elsőre nem tűnik olyasfajta rendellenességnek, mely korlátozná az életminőséget, vagy bármiféle zavart támasztana a hétköznapokban, a kutatók szerint a páciensek szorongást, illetve félelmet élhetnek át társadalmi érintkezéseik során. Ennél is súlyosabb probléma, hogy az arcvakság bizonyos esetekben egyfajta autizmussal is összefüggésbe hozható, de az életkor előrehaladtával tapasztalható kognitív hanyatlást is képes előre jelezni.
Vizsgálatuk során a szakértők 3341 résztvevőt kértek meg arra, hogy töltsenek ki egy speciális kérdőívet. Az alanyoknak arról kellett nyilatkozniuk, hogy a mindennapok során érzékelnek-e bármiféle nehézséget az arcfelismerésben. A résztvevőknek ezután két objektív tesztet is el kellett végezniük, hogy kiderüljön, sikerül-e azonosítaniuk a számukra új arcokat, illetve a nagyjából mindenki által ismert hírességeket.
A kutatók megállapították: a 3341 vizsgált személy közül 31-en szenvedtek prozopagnóziában, 72 alanynál pedig a rendellenesség enyhébb fokú változatot diagnosztizálták. A tanulmány igazolta továbbá, hogy az arcvakság súlyossága és megjelenése esetenként eltérő és változatos lehet.
A kutatást végző szakemberek szerint a rendellenesség diagnosztikai kritériumait célszerű volna kiterjeszteni a kisebb eltérésekre is. A friss megfigyelések ugyanis alátámasztják, hogy a betegség enyhébb formája is megnehezítheti az érintettek számára az arcok biztos felismerését. A kutatók hangsúlyozzák továbbá, hogy a prozopagnóziában szenvedők képzési programjait, valamint a terápiáját is érdemes volna személyre szabni, méghozzá a súlyosság fokához igazodva.