A buddhista szerzetesekről sok tekintetben példát lehet venni – bár itt nem arra a kolostorra gondolunk, ahol minden szerzetes methet használt -, nyugalmuk, kiegyensúlyozottságuk a mindennapi rohanó életben motiváló mintaként szolgálhat.
Ráadásul most egy tanulmány úgy találta, hogy emésztőrendszerük is egészségesebb, a meditáció ugyanis pozitívan hat a bélflóra is, a belek állapota és a mentális közérzet pedig szoros kölcsönhatásban áll egymással – olvasható a General Psychiatry lapban megjelent kutatásban.
Ugyan mindössze 37 buddhista szerzetes bevonásával végezték azt a kísérletet, ami a meditáció és a belek állapota közötti összefüggést vizsgálta, ennek eredményei alapján úgy tűnik, hogy ennek a befelé irányuló szellemi gyakorlatnak az emberi emésztőrendszerre is pozitív hatása van. Miután három tibeti templom szerzeteseinek bélflóráját elemezték, a tanulmány szerzői megállapították, hogy a meditációt elkötelezetten gyakorlók szervezetében több jótékony hatású törzs koncentrációja is magasabb volt, mint világi társaik esetében.
„A tibeti buddhista meditáció, ami az indiai ayurvédából eredeztethető, egyfajta pszichológiai gyakorlatként definiálható” – magyarázták a kutatók. „Ez a gyakorlat köztudottan megdolgoztatja az elmét, és lehetővé teszi a test önszabályozását, hogy elősegítse a jólétet, és betekintést nyújtson minden jelenség valódi természetébe.”
Számos tanulmány foglalkozott ezzel a kérdéssel már korábban is, amelyek kiemelték, hogy a meditációnak és a tudatosság más formáinak gyakorlása a mentális erőn túl a fizikai egészséget is javíthatja, ugyanakkor nem teljesen értik, mi állhat ennek a hátterében. A bél-agy tengely fontosságát figyelembe véve a hangulat szabályozásban, az immunválaszban és az idegrendszer működésében, a kutatók úgy döntöttek, hogy megvizsgálják, mennyiben különbözik a buddhista szerzetesek bélflórája más, ugyanabból a régióból származó világi lakosétól.
A szerzeteseknél például lényegesen magasabb volt a Prevotella baktériumok szintje, amelyekről korábban kimutatták, hogy egészséges emberekben nagyobb mennyiségben fordulnak elő, mint a súlyos depressziós zavarban szenvedő betegeknél. A Bacteroides pedig a szorongás és a függőségi viselkedés csökkenésével hozható összefüggésbe, és a meditálók által szolgáltatott mintákban lényegesen bőségesebb arányban voltak megtalálhatók, mint a másik csoportéban.
A szerzetesek bélrendszerében megemelkedett a Megamonas – amely a pszichokognitív tulajdonságok széles skáláját befolyásolja – és a Faecalibacterium, amelyről kimutatták, hogy a szorongásban szenvedőknél jelentősen csökkent a mennyisége.
A kutatók szerint a bélflóra ezen változásai aktiválhatják a védő, gyulladáscsökkentő útvonalakat, és a rendszeresen meditálók anyagcseréjének javulásához vezethetnek. A tanulmány szerzői az összes résztvevő vérplazmájának elemzése után azt is megállapították, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának markerei – mint például a koleszterin és az apolipoprotein B – szignifikánsan alacsonyabbak voltak a szerzetesek körében.
„A szerzetesek mikrobiomjában nagyobb mennyiségben előforduló baktériumok a szorongás, depresszió és kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatának csökkenésével hozhatók kapcsolatban, egyúttal fozzák az immun funkciókat” – írták a kutatók. „Összességében a tanulmány abba az irányba mutat, hogy a meditáció pozitív szerepet játszik a pszichoszomatikus állapotokban és a jóllétben.”
A kutatásban résztvevő összes szerzetes legalább napi 2 órát meditált, a legrövidebb ideje gyakorló két, a leghosszabb ideje gyakorló pedig 30 éve. A szerzők ezek alapján arra jutottak, hogy a „hosszú távú mély meditáció jótékony hatással lehet a bélmikrobiomra, lehetővé téve a szervezet számára az optimális egészségi állapot fenntartását.”
