Ezért nem működik a büntetés - így kezeld a gyereked hisztijét okosan

Egy hiszti után sok szülő ugyanazt a rutint követi: a gyerek megy a szobájába, kap egy kis „időt magára”, aztán amikor megnyugszik, visszatér a családi körbe, mintha mi sem történt volna. Ha el is hangzik egy bocsánatkérés, az legtöbbször csak gyorsan, félvállról. Bár ez a megoldás nem feltétlenül ártalmas, sajnos nem is túl hatékony. Így a gyerek nem tanulja meg, hogyan dolgozza fel az érzéseit – csak azt, hogy túl kell lépni rajtuk.

Egy Stanfordon végzett pszichológus szerint ha azt szeretnéd, hogy a gyereked ne csak túlélje a konfliktusokat, hanem fejlődjön is általuk, érdemes másképp csinálni – írja a CNBC. Mutatjuk, hogyan!

Fegyelmezés után jöjjön egy nyugodt beszélgetés

Miután mindkettőtök lehiggadt, fontos leülni és megbeszélni, mi történt. Egy puha takarós környezet tökéletes lehet egy őszinte beszélgetéshez. Jó kiindulópont a „Mi történt veled?” kérdés, majd mindenki sorban elmondhatja, mit érzett és gondolt – a másik pedig próbál érvényes érzést találni benne. A cél, hogy a gyerek megtanulja: az érzések nem rosszak, még ha néha nehéz is kezelni őket.

Add át neki a szót

Ha szeretné, hadd kezdje ő. Ezzel visszakapja az irányítás egy részét, amit a vitában elveszített. Előfordulhat, hogy teljesen másként látja a helyzetet – ez rendben van. A lényeg, hogy elmondhassa, ő hogyan élte meg. Inkább az ő érzéseire figyelj, ne arra, hogy szerinted mi történt valójában.

Hallgasd meg empátiával – és maradj nyugodt

Ha muszáj pontosítanod a történteket, tedd úgy, hogy közben elismered, neki másképp tűnhetett. A legfontosabb: mindig keresd meg azt az érzést, amit el tudsz ismerni benne. „Teljesen érthető, hogy rosszul esett, ha azt érezted, nem figyelek rád.” Ez sokkal többet ad, mint egy újabb kioktatás.

Vállalj te is felelősséget

Ha valamit rosszul kezeltél, ismerd be. Ne csak odadobod, hogy „sajnálom, ha megbántottalak” – ez nem igazi bocsánatkérés. Inkább mondd el, mit tettél rosszul, kérj őszintén bocsánatot, és mondj valamit arról is, hogyan csinálnád legközelebb másképp. Például: „Túl hangosan beszéltem veled. Sajnálom. Haragudni szabad, de nem szabad kiabálni. Legközelebb inkább elvonulok, mielőtt így elragadnak az érzelmeim.”

Mutasd meg, te hogyan dolgozod fel az érzéseidet

Ha ő már elmondta, amit szeretett volna, jöhetsz te. Igyekezz több érzést megnevezni, ne csak azt, hogy „mérges voltam”. Például: „Csalódott voltam, hogy nem tudtam segíteni.” Vagy: „Megijedtem, hogy valaki megsérülhet.” Ezekkel árnyaltabb képet adsz magadról – nem csak egy dühös szülőt fog látni.

Kérdezd meg tőle például: „Érthető volt, amit mondtam?” vagy „Volt már, hogy te is így érezted magad?” Ezek az egyszerű kérdések nemcsak az ő megértését segítik, hanem azt is, hogy megtanulja, milyen fontos mások érzéseit elismerni. És végső soron épp ez az, amit a legjobban szeretnénk átadni nekik: hogyan lehet érteni, érezni és kapcsolódni – önmagunkhoz és egymáshoz is.

(Kiemelt kép: Getty Images / Unsplash)