Vízhiány Európában: már a vészforgatókönyvet is újra kell írni

Az EU-s szakemberek úgy látják, a vízkérdést stratégiai prioritásként kellene kezelni a a 2028-2034-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben. Ennek kulcsa lehet az úgynevezett „kék megállapodás”, melynek előkészítése máris napirendre került.

A víz életünk egyik legfontosabb alapeleme. Nem csoda, hogy napjainkban, amikor az ipari vegyi anyagok, a tápanyagok, a növényvédő szerek és a különböző gyógykészítmények által okozott szennyezések és a klímaváltozás aggasztó hatásai egyre sürgetőbbé teszik a vízkérdés teljeskörű újragondolását, az Európai Unió is komoly figyelmet szentel a problémának – írja a Pénzcentrum. A megállíthatatlannak tűnő hőmérséklet-emelkedés az európai vízellátást is drámai mértékben befolyásolja, így aztán kiemelt feladattá vált az édesvízforrások szennyezéstől való megóvása és a fenntartható vízgazdálkodás követelményeinek megteremtése. Mindez főként olyan ágazatokat érintene, mint a mezőgazdaság, az ipar vagy az energetika.

„A vizet stratégiai prioritásként kell elismerni a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben” – emelték ki a Régiók Európai Bizottsága (CoR) képviselői a 161. plenáris ülésen.

„Szorgalmazzuk egy olyan uniós kék megállapodás létrehozását, amely kiegészíti az uniós zöld megállapodást, és különös hangsúlyt helyez a biológiai sokféleség megőrzésére, valamint a vidéki térségek támogatására a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést illetően. Ez utóbbi megállapodás a vízhiányt és az aszályt már most is prioritásként ismeri el. Így ezeket a kérdéseket már számos fontos európai stratégiában figyelembe veszik, ilyen például az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia” – tették hozzá. Egyúttal arra ösztönzik az Európai Bizottságot, hogy építsen ki hatékony együttműködést a helyi és regionális önkormányzatokkal, a gazdasági szereplőkkel, valamint a civil társadalmi szervezetekkel, hiszen csak így bontakozhatnak ki egy átfogó európai vízügyi stratégia körvonalai.

Leszögezték: a víz az emberi egészség, a biológiai diverzitás és a különböző gazdasági tevékenységek legalapvetőbb forrása, az EU-nak pedig biztosítania kell, hogy a felhasználók számára biztosított legyen a tiszta ivóvízhez való megfelelő hozzáférés.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatai szerint 2019-ben az Európai Unió területének 29 százalékát legalább egy évszakban vízhiány sújtotta. Az ilyesmi nem pusztán az egyes háztartások fogyasztását, de az összes ágazat gazdasági tevékenységét veszélybe sodorhatja. Az elmúlt évek során látványosan megsokasodtak az aszályok a kontinensen, sőt jelenleg az EU területének több mint egynegyedére van érvényben aszályra vonatkozó figyelmeztetés. A szakértők szerint ebből is kitűnik, hogy mára a biztonságos szintet meghaladó mértékben hágtuk át a Föld tűrőképességének határait az édesvíz tekintetében, ideértve a növények számára rendelkezésre álló vizet is.

„Szükség lenne egy vízre vonatkozó európai platform létrehozására, ahol az azonos vízgyűjtő területhez tartozó helyi és regionális önkormányzatok és szolgálatok együtt tudnak működni a vízpolitika területén, például európai területi együttműködési programok révén. A régióknak képesnek kell lenniük a vízügyi infrastrukturális projektek hatékony koordinálására és irányítására. Emellett e platformnak támogatnia kell az innovatív vízügyi projekteket és az információmegosztást is. A helyi és regionális önkormányzatokat, a mezőgazdasági termelőket és az ágazat érdekelt feleit be kell vonni a döntéshozatali folyamatba annak biztosítása érdekében, hogy a vízpolitika és a katasztrófavédelem hatékonyan igazodjon a helyi szükségletekhez és körülményekhez” – fogalmaztak a brüsszeli döntéshozók, akik szerint természetalapú megoldások alkalmazásával kellene megoldanunk vízkészleteink fenntartható kezelését.

A Régiók Európai Bizottsága a helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtott pénzügyi támogatását növelését szorgalmazza (a vidéki területeket és a mezőgazdasági termelőket támogató fenntartható finanszírozási mechanizmusokra).

Mi lehet a megoldás?

A közös agrárpolitika dacára a vízpolitika és a vízgazdálkodás még mindig nagyon eltérő elvek mentén zajlik az EU-n belül, és akkor a víz felhasználásáról még nem is ejtettünk szót. A szakértők ezért minden tagállamban a vízhasználati szokások széleskörű feltérképezését tanácsolják, hozzátéve, hogy a vízkészletek védelmére és felhasználására alkalmazott technikákat is időszerű lenne felülvizsgálni. A megfigyeléseket célszerű volna belefoglalni az egyes tagállamok vízgazdálkodási terveibe, majd összehangolni azokat a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel.

A vízpolitika végrehajtásakor az illetékes hatóságoknak kell biztosítaniuk, hogy a vízzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat és INTERREG-projekteket rendszerszerűen megosszák az ugyanahhoz a vízgyűjtő területhez tartozó érdekeltekkel, illetve egyéb olyan érdekeltekkel is az unióban, akik azonos problémákkal küzdenek.

Indokolt volna az európai vízmegfigyelési rendszer fejlesztése is az aszály hatásait vizsgáló európai adatbázison, valamint az aszálykockázati atlaszon keresztül. Ezek akár olyan európai rendszerré is fejleszthetők, amely nemcsak vízgazdálkodási intézkedéseket foglal magában, de a kipróbált gyakorlatok megosztásának platformjává is válhat. A képviselők több kockázatelemzés elvégzését is javasolták, a hasonló területek esetében pedig fontosnak tartották a bevált gyakorlatok bemutatását más területek érdekelt feleinek.

Az emberi döntések szerepét sem szabad alábecsülni

A Régiók Európai Bizottsága egy külön véleménytervezetben javasolta, hogy a közös agrárpolitika (KAP) valamennyi terve segítse elő a fenntartható vízgazdálkodást, beleértve a hatékonyság optimalizálását, a vízveszteség mérséklését, a víz illegális felszínre szivattyúzásának és használatának megszüntetését, illetve a teljes vízrendszer fenntarthatóságáról gondoskodó intézkedések meghozatalát.

A víztartó rétegek ökológiai állapotának megőrzése érdekében szorgalmazták a nem hagyományos vízforrások kiaknázását és optimalizálását. A szakemberek szerint újabb eredmények szükségesek a természetes ökoszisztéma-szolgáltatások kiaknázására terén. Elmondásuk szerint ebből elsősorban a vidéki településeknek származhatna előnye.

Megjegyezték: az olyan kontraproduktív intézkedések, mint a folyók kanyarulatainak átvágása, a vizes élőhelyek felszámolása vagy az erdőirtás, csak a vízhiányt súlyosbították, valamint fokozták a talaj kiszáradását. A klímaváltozás mellett az emberi döntések is növelhetik a víz okozta katasztrófák veszélyét, mi több, azok szélsőséges hatásait is felerősíthetik. A képviselők kiemelték: a további kiszáradáshoz vezető döntéseket – a polgárok védelme érdekében – vissza kell vonni.