Valami furcsa dolog történik a Csendes-óceán északi felén

A Csendes-óceán északi részén idén nyáron példátlan meleg uralkodott: július és szeptember között a felszíni vízhőmérséklet több mint negyed fokkal meghaladta a 2022-es rekordot — egy olyan térségben, amely tízszer akkora, mint a Földközi-tenger. A kutatók szerint a jelenség mögött a klímaváltozás áll, ugyanakkor valami még ennél is erőteljesebb hatás sejlik fel a háttérben.

A Berkeley Earth elemzése szerint az augusztusban mért tengeri felszíni hőmérséklet a Csendes-óceán északi részén statisztikailag rendkívül ritka: egy átlagos évben kevesebb mint egy százalék eséllyel fordulna elő. Ez arra utal, hogy a megszokott természetes ingadozások — mint a gyengébb nyári szelek vagy a sekélyebb vízkeveredés — önmagukban nem elegendőek a jelenség magyarázatához.

Ezt olvastad már?

Dittrich Ernő szerint a klímaváltozás és a háborúk gyökere ugyanaz

Hiába érkezik több napenergia, megszenvedjük a klímaváltozást

A háttérben egy kevésbé intuitív tényező is szerepet játszik: a tisztább levegő fokozza a melegedést. A hajózásban 2020 óta érvényes szigorúbb szabályozás csökkentette az üzemanyagok kéntartalmát, így kevesebb kén-dioxid és napfényt visszaverő aeroszol kerül a légkörbe. Mivel az északi Csendes-óceán a globális hajózási útvonalak egyik fő csomópontja, korábban ezek az apró részecskék enyhén „árnyékolták” a vízfelszínt. Most, hogy ez a védőréteg elvékonyodott, a klímaváltozás hatása teljes intenzitással érvényesül.

Ehhez társul Kína tisztuló levegője is: a csökkenő légszennyezés kevesebb napfényt ver vissza, így több hőenergia jut az óceán felszínére. A globális felmelegedés, a gyengébb szelek, az aeroszolok visszaszorulása és a természetes változékonyság együttesen okozzák a rendkívüli hőmérsékleti értékeket.

A Csendes-óceán hőmérsékletének emelkedése ráadásul nem csupán a vízfelszínt érinti — a felhalmozódó hő és nedvesség komoly légköri következményekkel jár. Az Egyesült Államok nyugati partvidékén egyre gyakoribbak az úgynevezett „atmoszférikus folyók”: ezek a magasban húzódó nedvességsávok intenzív esőzéseket és akár heves téli havazásokat is okozhatnak.

A kontinens másik oldalán, Japánban és Dél-Koreában a nyári extrém hőség hátterében szintén az óceán szokatlanul magas hőmérséklete állhat, amely felerősíti a térségben tapasztalt időjárási szélsőségeket.

Hidegebb tél Európában? Paradox, de lehetséges

Bár a Csendes-óceán északi részének szokatlan melegedése elsőre forró nyarakat sejtet, Európában épp az ellenkező hatás is jelentkezhet — különösen a tél elején. Ennek oka a globális „távkapcsolatok” rendszere: az óceáni és légköri mintázatok hullámmozgásokon keresztül távoli térségekre is hatással vannak. A tartósan meleg óceán magasnyomású légköri zónát hozhat létre, amely elősegíti az északi hidegbetörések kialakulását Európa irányába.

A brit Met Office előrejelzése szerint emiatt nő a valószínűsége egy hidegebb, szárazabb kora télnek, míg az évszak második felében inkább enyhébb, viharosabb időjárás várható — főként Nyugat-Európában. Ugyanakkor a meteorológusok hangsúlyozzák: több, egymással kölcsönhatásban álló éghajlati tényező alakítja a rendszert, és a természet gyakran felülírja a legpontosabb modelleket is.

Miért számít ez mindannyiunknak?

A tengerek melegedése nem csupán tudományos érdekesség. Hatással van az energiafogyasztásra, a mezőgazdaságra, a biztosítási piacra és a közlekedésre is. Ha hidegebb tél jön, a fűtésigény megugrik; ha hőhullámok és özönvízszerű esők váltakoznak, az megterheli a városokat és a vízrendszereket.

Egyéni szinten mindez felkészülést igényel: rugalmas, ésszerű életmódot, okos energiahasználatot, és odafigyelést az egészségre – hiszen a hőstressz és a hidegstressz egyaránt próbára teszi a szervezetet. Hosszabb távon pedig a képlet egyszerű: kibocsátáscsökkentés és alkalmazkodás. Csak ez a kettő együtt adhat stabil jövőt egy olyan bolygón, ahol a melegebb óceán hullámai már nemcsak a partokat mossák – hanem a mindennapjainkat is.

Forrás: BBC News

Borítókép: Kayla Warner, Unsplash