A világ vezetői november 30-án összegyűlnek, hogy az ENSZ nagyszabású dubaji csúcstalálkozóján az éghajlatváltozás kezeléséről tárgyaljanak. A találkozó egy szélsőséges időjárási eseményekkel teli évet követ, amikor sorra dőltek meg az éghajlati rekordok, többek között az előrejelzések szerint 2023 lesz minden idők legmelegebb éve.
A klímaválság egyre inkább egyértelmű jelekkel tudatja velünk, hogy itt van, és a helyzet nemhogy javulni nem fog, de rosszabb lesz a jövőben, így az emberiségnek fel kell készülnie az extrém éghajlati jelenségekre: viharok, áradások, szárazság a mindennapjaink részévé fognak válni.
Vannak, akik szerint már nem tudjuk visszafordítani ezt a folyamatot, de akkor is, legalább a mérséklésére erőfeszítéseket kellene tennünk. Az ehhez szükséges intézkedések megfogalmazásához és a kötelezettségvállalások megtételéhez biztosít teret az ENSZ évente megrendezett COP konferenciája.
Sokan kritizálják azonban az eseményt, a kritikusok szerint a csúcstalálkozó nem több csupán zöldre festésnél: az országok és a vállalatok a szükséges változtatások megtétele nélkül népszerűsítik klímavédelmi ígéreteiket. A világ szinte összes országát magában foglaló kezdeményezés azonban jó lehetőség arra, hogy a nemzeti intézkedéseken túlmutatva, az összefogás jegyében globális cselekvési terveket fogalmazzon meg az emberiség. Így született meg például a COP21 találkozón Párizsban a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határérték, amely az ENSZ szerint “majdnem mindenütt éghajlat-politikai fellépést” eredményezett. De nézzük, mit érdemes tudni a COP28-ról.
Mi a COP28 és hol van?
A COP28 az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 28. éves klímatalálkozója, ahol a világ vezetői megvitatják, hogyan lehetne enyhíteni a klímaválság hatásait és egyúttal felkészülni a jövőbeni éghajlatváltozásra. A csúcstalálkozót november 30. és 2023. december 12. között tartják az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban.
A COP a “Conference of the Parties” (a felek konferenciája) rövidítése, ahol a “felek” azok az országok, amelyek 1992-ben aláírták az ENSZ eredeti éghajlatvédelmi megállapodását.
Miért ellentmondásos, hogy Dubajban rendezik meg a COP28 konferenciát?
Egyszerűen azért, mert az Egyesült Arab Emírségek a világ 10 legnagyobb olajtermelő országának egyike, ráadásul a COP28 tárgyalások elnökévé az állami olajvállalat vezérigazgatóját, Sultan Al Jabert nevezték ki.
Az olaj – a gázhoz és a szénhez hasonlóan – fosszilis tüzelőanyag, amit a klímaválság egyik fő okaként tartanak számon, mivel energiaforrásként elégetve olyan, a bolygót felmelegítő üvegházhatású gázokat bocsát ki, mint a szén-dioxid. A környezetre gyakorolt, tudományosan bizonyított hatása ellenére Dr. Al Jaber olajtársasága a termelési kapacitás bővítését tervezi az elkövetkező időben.
“Ez egyenértékű azzal, mintha egy cigarettagyár vezérigazgatóját neveznénk ki a rák gyógyításáról szóló konferencia felügyeletére” – kommentálta az ügyet a 350.org kampánycsoport.
Dr. Al Dzsaber azzal érvel, hogy egyedülálló pozícióban van ahhoz, hogy az olaj- és gázipart cselekvésre késztesse, és hozzátette, hogy a Masdar megújuló energiával foglalkozó cég elnökeként a tiszta technológiák, például a szél- és napenergia elterjedésében is részt vett.
Mi a COP28 jelentősége?
2015-ben Párizsban közel 200 ország állapodott meg abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti korhoz képest 1,5 Celsius-fokban kell korlátozni. Az ENSZ éghajlat-változási szerve, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a 1,5 Celsius-fokos cél elengedhetetlen az éghajlatváltozás legkárosabb hatásainak elkerülése érdekében.
A hosszú távú felmelegedés jelenleg körülbelül 1,1 C fok vagy 1,2 C fok az iparosodás előtti időkhöz képest – vagyis ahhoz az időszakhoz képest, amikor az emberiség még nem kezdett el nagymértékben fosszilis tüzelőanyagokat égetni. Ellenben a mostani előrejelzések szerint, ha ilyen ütemben halad a világ, akkor 2100-ra még a kibocsátások csökkentésére tett jelenlegi kötelezettségvállalások mellett is körülbelül 2,5 Celsius-fokos felmelegedés felé tart. Az ENSZ szerint az 1,5 C-os cél betartásának lehetősége “gyorsan szűkül” – ennek eléréséhez valódi és együttes fellépésre lenne szükség a világ országainak részéről. A COP28-tól így elsősorban azt várnánk, hogy segítsen életben tartani a Párizsi-megállapodásban foglaltakat.
Mit fognak megvitatni a COP28-on?
A meglévő párizsi célok felé tett előrelépés mellett a COP28 az alábbi témákra fog összpontosítani:
- A tiszta energiaforrásokra való áttérés felgyorsítása, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030 előtti csökkentése érdekében.
- Az éghajlat-változási intézkedésekre szánt pénzeszközökből gazdagabb országoktól a szegényebbek felé történő átcsoportosítás, valamint a fejlődő országok számára egy új megállapodás kidolgozása.
- A természet és az emberek középpontba állítása.
- A konferencián tematikus napok is lesznek, többek között az egészségügy, a pénzügyek, az élelmiszer és a természet témakörében.
Ki lesz ott a COP28-on?
Több mint 200 kormányt hívtak meg, és a brit miniszterelnök, Rishi Sunak mellett maga III. Károly király is jelen lesz, akiről köztudott, hogy szívén viseli a környezet sorsát. Ő december 1-jén mond nyitóbeszédet a küldötteknek.
Emellett környezetvédelmi jótékonysági szervezetek, közösségi csoportok, agytrösztök, vállalkozások és vallási csoportok is részt vesznek majd az eseményen, de a fosszilis tüzelőanyagokhoz kötődő küldöttek százai voltak ott a 2022-es COP27 konferencián, így idén is számítani lehet a “sötét oldal” jelenlétére.
Melyek lesznek a COP28 vitás pontjai?
Valószínűleg nézeteltérés lesz a “nem csökkentett” fosszilis tüzelőanyagok – a szén, az olaj és a gáz – jövőjéről, amelyeket a kibocsátásuk megkötésére szolgáló technológiák nélkül égetünk el.
Al Jaber ezek használatának “fokozatos csökkentését” szorgalmazta, ami azonban nem a használatuk teljes megszüntetést jelenti. Az Európai Unió azonban várhatóan a teljes “fokozatos kivonást” fogja szorgalmazni. Az éghajlat-pártiak rámutatnak, hogy a megállapodások “változatlan” fosszilis tüzelőanyagokra való korlátozása lehetővé tenné a termelés egy részének folytatását. Szerintük nincs garancia arra, hogy a kibocsátások lekötése nagy léptékben működni fog.
A pénz is vitás pont lesz. A COP27 konferencián megállapodás született egy “veszteség- és káralapról”, amelyből a gazdagabb országok az éghajlatváltozás hatásaival erőteljesebben szembesülő szegényebb országokat kompenzálják. De hogy ez pontosan hogyan fog működni, még mindig nem világos. Az Egyesült Államok például visszautasította, hogy a korábbi kibocsátásáért éghajlati jóvátételt fizessen. 2009-ben a fejlett országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020-ig évente 100 milliárd dollárt adnak a fejlődő országoknak, hogy segítsék őket a kibocsátás csökkentésében és az éghajlatváltozásra való felkészülésben. A célt nem sikerült eddig elérni, így a mostani találkozón a várakozások szerint ennek az elmaradásnak a pótlása is megtörténik.
