Míg a pandémia alatt kérdés sem volt, hogy mindenki otthonról dolgozzon, addig a közvetlen emberi kapcsolatokkal járó veszély enyhülésével egyre inkább kiélesedett a vita a home office kényelmét preferáló munkavállalók és az irodai jelenlétet elváró munkáltatók között.
A legnagyobb befolyással bíró tényező persze a produktivitás. Eddig a dolgozók ütőkártyája éppen az volt, hogy az ingázás és a zavaró irodai körülmények nélkül hatékonyabb a munkavégzés, ám egy új kutatás most ennek ellenkezőjét állapította meg.
18 százalék
Az MIT és a UCLA (Massachusetts Institute of Technology és Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem) egyetemek közgazdászai által végzett kutatás legfontosabb megállapítása, hogy az otthonról dolgozók 18%-kal voltak kevésbé produktívak, mint az irodában dolgozók. A tanulmányban indiai adatbeviteli dolgozók csoportjait figyelték meg nyolc héten át, akik otthonról és az irodából dolgoztak.
Fontos megjegyezni, hogy egyelőre az amerikai National Bureau Of Economic Research számára beadott tanulmányról van szó, tehát a tanulmányt vita és véleményezés céljából terjesztették elő. Ezek egyelőre nem estek át szakértői értékelésen és az NBER igazgatótanácsa által végzett felülvizsgálaton sem, tehát egyelőre még érdemes fenntartásokkal kezelni az eredményeket.
Hogyan mérték a produktivitást?
A vizsgálat alanyainak összegyűjtéséhez a kutatók helyi újságokban adtak fel hirdetéseket belépő szintű adatfeldolgozói állásokról, és végül összesen 235 munkavállalót figyeltek meg a tanulmány szerint. Ezeket a munkavállalókat ezután két csoportra osztották, amelyeket – egyéb jellemzők mellett – a képzettségi szint és az otthoni vagy irodai munkavégzés preferálása szerint véletlenszerűen osztottak szét, és azonos feladatokkal, erőforrásokkal látták el és azonos célokat kaptak.
A jelentés megjegyzi, hogy mindkét csoportot arra kérték, hogy nagyjából heti 35 órát dolgozzanak. Az otthonról dolgozók azonban rugalmasan megválaszthatták, hogy mikor dolgoznak, míg az irodába bejárók a megszokott 9-5-ig tartó munkarendben végezték el a feladataikat. Az otthonról dolgozók esetében a kutatók 15 percenként alacsony felbontású képeket is készítettek a dolgozókról egy általuk biztosított, laptopba épített kamerán keresztül, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem szervezik ki a munkájukat.
A tanulmányban a termelékenység mérésére használt fő mérőszám a “nettó gépelési sebesség” volt, amelyet a jelentés a percenként helyesen begépelt bejegyzések számaként definiált. A tanulmány a dolgozók “pontosságát” is mérte a helyes adatbevitelek és az összes adatbevitel arányának összehasonlításával, valamint az üresjárati időkkel együtt.
Miért pont az adatbeviteli dolgozók? A jelentés megjegyezte, hogy a munkakör Indiában széles körben elterjedt, a munka viszonylag alacsony képzettségi követelményeket támaszt, könnyen végezhető távoli és irodai környezetben egyaránt, és az adatbeviteli munkások termelékenységére és teljesítményére vonatkozó részletes mérések összegyűjtése viszonylag egyszerű folyamat, amely olyan mérőszámokra összpontosít, mint a percenkénti bevitel, a hibák és a munkával töltött idő.
David Atkin, a tanulmány egyik szerzője azt is elmondta az Insidernek, hogy az adatbeviteli ágazatban dolgozók általában nem kooperálnak egymással, mindenki végzi a maga dolgát. “Így ez egy olyan környezet, ahol azt gondolhatnánk, hogy az otthonról dolgozók nem kerülnek hátrányba az irodában dolgozókhoz képest” – nyilatkozta.
A fontosabb kérdés azonban az, hogy ezek az eredmények hogyan vetíthetők ki más munkakörökre, sőt iparágakra, ahol több az emberek és a csapatok közötti együttműködés.
Az otthoni munkavégzés megnehezítheti a kommunikációt
Valószínűleg mindannyian tapasztaltuk az otthoni munkavégzés egyik legnagyobb kihívását: a kommunikációt. Félreértett e-mailek, elsikkadt információk, végeérhetetlen Zoom megbeszélések. Ezek mind olyan okok, amelyek kevésbé produktívvá teszik a távmunkát. Tehát nem is feltétlenül a dolgozókkal van a gond, azért nem dolgoznak eleget, mert két e-mail között kiteregetnek, hanem a kollégákkal való együttműködés szenved csorbát a távolság miatt.
Egy korábbi tanulmány, amely a Microsoft több mint 60 ezer munkatársát vizsgálta, akik 2019 decembere és 2020 júniusa között az irodai munkáról a távmunkára tértek át, azt találta, hogy a munkavállalók “silózottabbá, kevésbé dinamikusabbá” váltak, és nem tudtak annyi új kapcsolatot kialakítani, mint a távmunka előtti időkben. Bár az emberek erősebb kapcsolatokat alakítottak ki közvetlen csapattársaikkal, a tanulmány szerint átlagosan 25%-kal kevesebb időt töltöttek csoportokon átívelő együttműködéssel.
Az ilyen típusú kommunikációs kihívások különösen a fiatalabb munkavállalók számára jelenthetnek problémát. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a Z generációs és a millennial munkavállalók egy része kevésbé érzi magát bevonva a virtuális megbeszélésekbe.
Összességében úgy látszik, hogy a munkavállalók számára a legjobb, ha rugalmasan alakíthatják időbeosztásukat. Tavaly a legboldogabb alkalmazottak közé azok tartoztak, akik hibrid munkakörben dolgoztak.
Az is érdekes kérdés, hogy volt-e támogatója a kutatásnak, és ha igen, akkor ki. Mivel az adatok egyértelműen alátámaszthatják azt az érvelést, hogy a járvány elmúltával az embereknek vissza kell térniük az irodába, azonban ezt főleg a tech vezetők és milliárdosok szorgalmazzák. Februárban az Amazon vezérigazgatója, Andy Jassy olyan megbízást adott ki, amely szerint a vállalati alkalmazottaknak május 1-jétől hetente legalább három napot az irodában kell tölteniük. Mark Zuckerberg a Metánál szintén arra kérte a legtöbb dolgozót, hogy heti három napra térjenek vissza az irodába. Nemrég a Starwood Capital vezérigazgatója, Barry Sternlicht arról beszélt, hogy kellene egy “kedves kis válság” ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek, hogy jobb, ha irodában dolgoznak. Az ő szempontjaik egyértelműek: minél jobban kihasználni a dolgozókat, hogy minél több pénzt termeljenek a vállalatnak. Kérdés, hogy a munkavállalók mit akarnak a megváltozott körülmények között.
