Ha nyaralás alatt is dolgozol sunyiban, ezt muszáj elolvasnod

Ma már egyáltalán nem olyan egyszerű elválasztani egymástól a munkát és a magánéletet, ami a nyári szabadságok idején komoly feszültséget jelenthet nem csak egyéni szinten, hanem a család életében is. Szerencsére van praktikus megoldás.

„Alig tudok elszabadulni, a szabadságom idején is dolgozom” – nagyon gyakran hallom ezt a mondatot mindenféle foglalkozású, státuszú embertől. Nekem is voltak olyan éveim, amikor – különböző okok miatt – az életem döntő többségét a munka töltötte ki. Aztán a heti 50-80 órányi stresszes munka vezető pozícióban, az ezzel törvényszerűen együtt járó inaktív és egészségtelen életmód egy évtized múlva benyújtotta a számlát, méghozzá „szabad szemmel is jól látható összegről”. Immár közel egy évtizede vagyok freelancer és a fenti életalgoritmust régen magam mögött hagytam (paradox módon azokat támogatom, akik hasonló döntéseket szeretnének meghozni és elindulni egy új tracken).

Mi van a munka mögött?

Egy könyv is kevés volna annak részletezésére, hogy milyen külső és belső tényezők vezettek el odáig, hogy a munka emberek milliói számára egyet és elválaszthatatlant jelent az identitásukkal. A helyzet bonyolítja, hogy a globális mérések szerint a munkavállalók közel kétharmada kifejezetten utálja, amit napi szinten munkaként csinál. Itt elég annyi, hogy valóban vannak élethelyzetek és életszakaszok, amikor úgymond „nagyon csapatja az ember”, aztán ott van a klasszikus workalkoholism, ami gyakran fedősztori az élet más területeken meglévő problémák kapcsán. S persze köszöni szépen, nagyon jól van a hustle culture is, ami nagyjából annyit jelent, hogy ha nem vagy folyamatosan elfoglalt, produktív, szupermotivált és van merszed olykor aludni is, mint más emberek, akkor te egy közönséges lúzer vagy, „aki annyit is ér”.

Ezek mind olyan működések, amelyeknek előbb-utóbb mindenki megfizeti az árát; dohányzás, megnövekedett alkoholfogyasztás, kiégés, depresszió, teljesítményszorongás, krónikus egy egyszeri „sokk” megbetegedés, tartós magány és egyedüllét, vagy éppen válás és széthulló család. Szerintem nincsen az a vezető pozíció, milliárdos cég vagy „siker”, ami megérné ezt az árat.

Örömmel látom – és egyre több ilyen tartalom érhető el a nyilvánosságban – hogy van némi pozitív elmozdulás ezen a téren.

A munka, mint emberi tényező

Az embert – többek között – a gondolkodás, a beszéd és munka tette azzá, amit ma látunk, ha a tükörbe nézünk. A munka, főleg, ha valóban értelmes, jelentőségteljes és értéket teremt, az egzisztenciális kérdéseken túl is a jó életminőség egyik legfontosabb pillére. Szeretném kihangosítani: bármilyen munka megfelelhet a fenti szempontoknak, ha mi úgy tekintünk rá. Én voltam vasgyári munkás három műszakban, bolti eladó és futár is: mindegyikben megtaláltam és megéltem a szépet. Tehát a munka értelmet, célt, a teremtés és az alkotás lehetőségét, illetve keretrendszert az az életünknek. Kivéve akkor, ha hagyjuk elhatalmasodni, ha nem tudunk egészséges határokat húzni akár óraszámban, tényleges fizikai vagy „csak” mentális jelenlétben.

Mennyi időt dolgoztak az emberek száz éve?

„Az ipari forradalom idején s még a múlt század elején, közepén is heti 6-7 napon át napi 14-18 órákat dolgoztak az emberek” – ez valóban így van. Ennek következményeit pontosan le tudjuk követni az születéskor várható, a mainál lényegesen rövidebb élettartamban, a tragikus egészségi állapotokban és még sorolhatnám. Nagyon nehéz egységes, a globális helyzetet leíró statisztikákat találni, az egyértelmű, hogy nem jött be Maynard Keynes 1930-as években tett jóslata, ami szerint a technológiai fejlődés hatására napjaink munkavállalója heti 15 órát dolgozik majd.

Egy élet, 90 ezer óra munka

Egy átlagos ember – nem Elon Musk vagy valamelyik, a valóságát filterező önsorsrontó vállalkozó a közösségi médiából, mert ők tényleg nem tudnak leállni – az élete jelentős részét tölti valamilyen munkatevékenységgel. Egy tipikus teljes munkaidős állás esetén évente körülbelül 2 000 órát dolgozik, heti 40 órás beosztással és körülbelül 50 munkahéttel. Ez egy 40-45 évig tartó munkaviszony esetén összesen 80-90 ezer munkaórát jelent, ami nagyjából 9-10 év folyamatos, napi 24 órás munkával töltött időnek felel meg. Ezek az átlagok természetesen változhatnak az adott ország jellemzői, a részmunkaidő, túlórák vagy karrierszünetek miatt, de jól tükrözik, hogy a munka az ébren töltött idő mintegy egyharmadát teszi ki egy felnőtt ember életében. Ennek következményeit szintén láthatjuk a kiégés szinte népbetegséggé válásában és számos fizikai és mentális betegség/zavar egyre növekvő arányában.

De gondold végig a saját életed: tényleg beleférsz a heti 40-45 órába? Tényleg le tudod zárni a laptopod és azután nem dolgozol még fejben is hosszú órákat, miközben nagyon is máshol kellene lenned?

A valóság és a kényszerhelyzetek

Tudom, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy könnyedén letegye a munkát, amikor csak akarja. Vannak olyan élethelyzetek; gyerek születik, biztosítani kell a család egzisztenciáját, nyomaszt a lakáshitel, vagy egyszerűen csak az itthoni fizetések miatt muszáj több helyen is dolgozni, hogy kijöjjön a matek. Ez az Európai Unió bizonyítottan legszegényebb országban sajnos a napi valóság. Nem akarok messziről jött emberként okoskodni, és főleg nem szeretnék neked olyan motivációs közhelyekkel teli szöveget tolni, aminek semmi köze a valósághoz és bántó lehet a számodra. Épp ezért nem is fogom megmondani, hogyan kéne élned. Csak annyit ajánlok, hogy ha te is szeretnéd idén nyáron a családoddal vagy bárhogyan egy kicsit nyugodtabban, valóban pihentető módon eltölteni a szabadságod napjait, heteit, akkor nézd végig az alábbi javaslataimat. Ezek segíthetnek abban, hogy ha megteheted, akkor tényleg ki tudd kapcsolni a munkát még akkor is, ha a helyzet nem egyszerű.

Praktikus tippek, hogy tényleg le tudd tenni a munkát

• Tervezd meg előre az évet:

Állíts össze már az év elején egy éves szabadságtervet, amiben előre lefekteted, mikor szeretnél pihenni. Ez nem csak neked segít, de a kollégáknak és a vezetőnek is megkönnyíti a munkaszervezést. Ha vállalkozó vagy, ez ha lehetséges, még fontosabb.

• Kommunikálj időben és többször:

A tervezett szabadság kezdete előtt akár hónapokkal korábban jelezd a vezetődnek és a kollégáidnak, vagy vállalkozóként a csapatodnak a szándékodat. A pontos dátumokat mind szóban, mind írásban erősítsd meg, hogy senki ne lepődjön meg s legyen visszakövethető nyoma a kommunikációdnak.

• Tisztázd az ügymeneteket:

Nézd át a projekteket, amelyeket nem kell folyamatosan figyelni vagy kezelni a szabadságod alatt. Azokat hagyd nyugodtan magukra. A folyamatos odafigyelést igénylő feladatokat viszont beszéld át a megfelelő személyekkel s delegáld azokat.

• Legyél következetes a határaidban:

Amikor eljön a szabadság ideje, tartsd magad az elhatározásodhoz, hogy most nem dolgozol. Ez nem csak a pihenésed minősége miatt, hanem a hosszú távú hatékonyságod miatt is fontos.

• Ne nézegesd sunyiban a munkaüzeneteket:

Ne nézegesd a mailjeidet vagy az üzenetküldő alkalmazásokat titokban. Ez csak folyamatos stresszt és bűntudatot okoz, aláássa a szavahihetőséged, a hatékonyságod és nem enged mentálisan kikapcsolni.

• Némítsd el az értesítéseket:

Kapcsold ki az e-mailek, applikációk, chat-csatornák értesítéseit. Ha szükséges, állíts be teljes „ne zavarjanak” módot. Egy-egy órára, fél napra a ki is kapcsolhatod a telefonod.

• Ne bízz a „hívj, ha sürgős” e-mailben:

Ha megteheted, ne tedd bele az out of office válaszodba, hogy „sürgős esetben hívj telefonon”. A maga probléma, ügye mindenkinek sürgős, vagy 99 százalék, hogy hívást kapsz.

Én az összes pontot betartom sok-sok éve és még nem dőlt össze a világ amiatt, mert egy adott időszakban nem vagyok elérhető. Az „out office” levelem szövege így néz ki: „Kedves Levélíró, X és Y között nem vagyok elérhető, az emaijeimet sunyiban sem olvasom. Amint újra gépnél leszek, válaszolok. Köszönöm a türelmed”.

Lippai Roland
Life és karrier coach
Terep ultrafutó