Felelősségvállalás nélkül maximum a céges autót vezetheted, az embereidet nem

Bármilyen vízió megvalósításába is fog egy vezető, útja során mindvégig az embereiért vállalt felelősséggel összhangban kell cselekednie.

Napjainkban a felelősségtudat (általános) hiánya okozza az egyik legnagyobb tragédiát a szervezetek életében és közülük a legszégyenteljesebb az, ha maga a vezető nem rendelkezik annak legkisebb morzsájával sem. Pedig annak szükségessége egyrészt nyilvánvaló kellene, hogy legyen. Másrészt számos jel is mutat rá, mint például a magasabb fizetés és egyéb anyagi jellegű juttatások köre, és aki azt gondolja, hogy ezek az ő személyének szólnak, az nagyon-nagyot téved, mert valójában annak a felelősségnek a mértékéről adnak információt, amelyet a vezetőnek pozíciójában vállalnia kell.

A magas jövedelem egyrészt a pénzbeli kifejeződése vállalt terheknek, másrészt egyfajta támogatás a vezető számára, hogy ezáltal is jobban bírja a széleskörű felelősséggel járó terhelést. Épp ezért felvenni a magas fizetést, aztán beszállni egy szép márkás céges autóba az ahhoz kapcsolódó felelősség vállalása nélkül nem más, mint visszaélés az emberek bizalmával. Arról nem beszélve, hogy ilyen hozzáállással az illető maximum a kapott autót vezetheti, de embereit nem. Egy igazi vezető felelősségtudata többirányú: éppúgy kiterjed önmagára, a csapatára, mint azokra az elvárásokra, amelyet a vezetői munkája vele szemben támaszt.

Az emberek munkavégzésének, mutatószámainak és teljesítményének alakulásában a vezető játssza a főszerepet, ő a katalizátora mindannak, ami történik a csapatában.

És mivel az ezekkel való elszámolás is a vezető kötelezettsége (önmaga, vagy, ha van, a saját felettesei felé), minden tőle telhetőt meg kell tennie azért, hogy az elvárásoknak megfelelően, a vízió irányába terelje a csapatát. Ő az, aki elsőként fordul oda és kérdezi meg embereitől, hogy mire van szükségük, sőt, gondoskodik arról, hogy mielőtt kérnék, megkapják a számukra fontos és a stabil működéshez szükséges feltételeket. Embereit is felelősségtudatra ösztönzi, illetve tanítja, azáltal, hogy elvárásokat támaszt munkájukkal szemben, amelyhez ugyanakkor mindvégig biztosítja a megfelelő támogatást is. Felelősséget vállal tehát a saját vezetői kötelességeiért annak érdekében, hogy mások is felelősséget vállalhassanak a sajátjukért.

Mindent megtenni és sosem hárítani. Ez a hiteles vezető egyik alapelve.

A felelősséghárítás napjainkban sajnos igen sok, magas posztot betöltő személy hozzáállását jellemzi. A vezető egyik legszégyenteljesebb (mégis gyakori) mulasztásaként figyelhető meg, ha nem ismeri (f)el saját felelősségét és tudatosan vagy öntudatlanul másra hárítja azt. Rengetegen teszik ezt, s talán nincsenek is tisztában azzal, hogy nemcsak másra, hanem önmagukra nézve is a legnagyobb hibát követik el. A hárítás, a felelőtleneké, azoké, akik nem akarnak utánajárni az okoknak, nem készek vállalni tetteikben azt, ami kötelességük lenne. Márpedig ez a hozzáállás összeegyeztethetetlen a felelős vezetői magatartással.

A másokra ujjal mutogatás – mint egy adott szervezeti probléma megoldására adott reakció – bármely formája méltatlan még egy felnőtt emberhez is, nemhogy egy vezetőhöz. Bármilyen nehézség is adódik egy szervezetben, nem az a felelős vezetői hozzáállás, hogy annak feje ilyen-olyan külső okokra hivatkozva megvárja, hogy emberei hozzászokjanak az adott nehézséghez, hanem az, hogy elszántsággal felvértezve elindul és kideríti, mi annak az oka és mi szükséges ahhoz, hogy azt megszüntesse. Végezetül majd következetes lépéseket tesz ennek megszüntetése érdekében. Mert vezetői vállalása ezt kívánja meg tőle.

Fontos tudatosítani, hogy csupán addig vezetünk, míg mozgásban vagyunk és cselekszünk.

Igaz ügyért, emberekért, állhatatossággal és türelemmel. Mert a vezetésben sosem az azonnali eredmények számítanak, hanem az, hogy annak eredeti jelentésével összhangban tevékenykedjünk és vállaljunk felelősséget mindazért, ami a mi nevünkkel van fémjelezve. Nem utólag, nem csupán akkor, amikor jól mennek a dolgok, és a jó munka gyümölcseit élvezzük, hanem akkor is, amikor nehézségekkel szembesülünk és rajtunk az emberek szeme, hogy kivezessük őket a fényre.