Emberek, akiknek a pozíciójában benne van a boldogság szó

Míg korábban főleg egy maroknyi számú szakma létezett, ma már sokkal változatosabb és összetettebb a munkaerőpiac, rengeteg különböző, gyakran hibrid pozíciókkal az új kor feladataihoz, kihívásaihoz és igényeihez igazodva.

Most egy új pozíció formálódik és kezd elterjedni, amelynek feltűnő megkülönböztető jegye, hogy tartalmazza a boldogság szót. A “happiness director” és hasonló titulusok alatt működő szakemberek feladata, hogy gondoskodjanak az adott szervezet munkavállalóinak elégedettségéről, hogy azok boldogok legyenek a munkahelyükön.

De mit is tesznek pontosan ennek érdekében?

A boldogság a legkeresettebb dolog az életben, mégis állandó hiány van belőle. Úgy tűnik a modern ember életének célja, hogy elérje a hollywoodi filmekben felfestett boldogságot, pedig az nem egy végállapot, sokkal inkább egy folyamat, változó és nem állandó, és valójában ott bujkál a hétköznapokban. Nem azért dolgozunk, hogy várhassuk a hétvégét, amikor majd jól érezhetjük magunkat, de valójában addigra túl kimerültek leszünk, hogy bármit is csináljunk, és éppen csak összekaparjuk magunkat, hogy ismét szembe nézhessünk a világ legfélelmetesebb és legfenyegetőbb teremtményével, a hétfővel. Az éber óráink túlnyomó részét munkával töltjük, valahogy mégsem tesz minket elégedetté. Persze nem lehet mindenkinek a hobbija, szenvedélye a munkája, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne úgy eltölteni azt a napi 8-10 órát, hogy közben nem változunk két lábon járó idegronccsá. A 21. században az olyan új szakmák után, mint a social media manager vagy PPC kampánymenedzser most egy új ág van kibontakozóban, az ezzel foglalkozó személyek pozíciójának neve pedig tartalmazza a happiness szót, azaz feladatuk a boldogság.

Amber Slone-nak sajátos küldetése volt a Success.com beszámolója szerint. Május eleje volt, az emberiség néhány hónapja tanulta meg a pandémia szó jelentését és képezte át magát hobbi virológussá. Slone munkatársai tíz hete otthonról dolgoztak, és unatkoztak. Slone is unatkozott, és egy újabb Zoom konferencia volt az utolsó dolog, amit mindenki vágyott, de valamiképpen fel akarta rázni az embereket. A 33 éves szakember egyszer csak azon kapta magát, hogy több tucat üdítőspalackkal és jégkrémes bödönökkel autózik háztól-házig a kollégáihoz Dallas-ban.

Három napba telt, de sikerült minden munkatársának eljuttatnia a fagylaltkehlykehez szükséges alapanyagokat és útmutatót. Bár ezek után simán jelölhették volna az Év munkavállalója címre szoftver cégénél, a VMware-nál, neki épp ez volt az elvégzendő feladata. „A titulusom “Happiness Director”, de valójában inkább az emberekhez csatlakozom” – mondja. „A munkám célja, hogy az emberek szeressék a munkájukat.”

Slone azon maréknyi, de egyre növekvő szakemberek csoportjához tartozik, akiknek a pozíciójában benne van a boldogság szó: ezentúl nem szabad meglepődni, ha olyanokkal találkozunk, hogy Directors of Happiness vagy Chief Happiness Officers, akiknek szektortól függetlenül az a feladatuk, hogy az alkalmazottak minden nap örömmel járjanak be a munkahelyükre.

Egy új szegmensről beszélhetünk ezeknél a pozícióknál, amelyek elsősorban a tech startupok között kezdtek elterjedni, gyakran a HR részleg részeként. Ennek ellenére Slone kollégája, Lisa Berg szerint ezek a pozíciók semennyire vagy csak nagyon kis részben vannak átfedésben a HR-rel. Berg a VMware chicagói részlegénél happiness director, és egyfajta erőforrásként tekint magára a munkatársai számára. „Mindig azt kérdezem, milyen nehézséged van, és én miként tudnék segíteni?” – teszi hozzá. „Ha az emberek szomorúak, fontos tudatni velük, hogy lehetnek azok. A munkám, hogy megértsem miért azok, és megpróbáljam rendbehozni ezt.”

Az első hetén Berg látta, ahogy egy alkalmazott kiviharzott az irodából, egyértelműen zaklatott állapotban. Berg nem ismerte őt, még éppen csak ismerkedett az új helyével, mégis utána ment, és megkérdezte, hogy mi a gond. „Elmagyarázta, hogy nagyon nehéz periódust él át, és megkérdezte, van-e öt percem beszélni. Azt mondtam persze, annyi időm van, amennyit csak akar.”
A következő napokban rendszeresen beszéltek, és Berg a többi kollégával is megismerkedett. Berg és más hasonló foglalkozású szakemberek is hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos, hogy az ember egyszerűen jelen legyen az irodában. Ez nemcsak az irodai hangulatra lehet hatással, hanem a munkavállalók megtartása és teljesítménye révén növelhető a vállalat eredménye. „Olyan embereink vannak, akik dolgozhatnának akár a Google-nek, a Twitternek, a Facebooknak, bárkinek, de mégis itt maradtak, és őszintén azt gondolom, hogy ennek ő az oka” – magyarázta az interjúban Jenn Donahue, Slone felettese.

Az ilyen pozíciókban dolgozó személyek változatos területekről érkeznek: Slone korábban sales területen dolgozott, Berg pedig a nonprofit világból igazolt át. Lauren Johnson mielőtt happiness director lett volna a denveri JLL-nél a vendéglátásban dolgozott, és egyetért Berg azon állításával, hogy egyfajta erőforrásnak kell lenni. „A nagy része annak, amit csinálok arról szól, hogy megtaláljam, miként lehet az emberek mindennapjait megkönnyíteni” – mondja. „Néha ez azt jelenti, hogy még azelőtt meg kell fogalmazni a kérdéseket és aggodalmakat, hogy azok felmerülnének.”

Slone is egyetért: „Ez nem arról szól, hogy mindenkinek jégkrémet kell vinni vagy szervezni egy eseményt, ami mindenkit lenyűgöz. Néha csak arról, hogy emlékszel, hogy valakinek a családja nehéz időszakon megy keresztül, vagy tudod, közeleg egy nagy sales meeting, és megbizonyosodsz róla, hogy mindenki remekelni fog.”

Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy az emberek azt akarják, hogy meghallgassák őket. Berg pedig tovább finomította ezt: „Meghallgatjuk őket, majd kigondoljuk, hogyan tehetnénk boldoggá őket.”