Távmunka, négynapos munkahét, számonkérés és elvárások – a krízis átírt mindent, amit eddig a munkáról gondoltunk és nemcsak a munkamódszerek, de az igények is jelentősen átalakultak.
Miután kiderült, a home office is lehet hatékony és nem kell digitális nomádnak lenni ahhoz, hogy összekösd a kellemest a hasznossal, a legtöbben már nem akarnak visszatérni a régi kerékvágásba. Az emberek új, sokkal rugalmasabb normákra vágynak, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy saját maguk irányítsák mindennapjaikat. A munkáltatók pedig egyre nyitottabbak az alternatív megoldások felé, amelyek egyszerre erősíthetik az alkalmazottak jóllétét és a dolgozók hatékonyságát.
A négynapos munkahéttel már több országban is kísérleteznek, de vajon mi a helyzet a rövidebb munkanapokkal?
Bár a háromnapos hétvégék jól hangzanak, az öt munkanap négybe sűrítése megterhelő lehet egyes munkavállalók és munkaadóik számára – vagy akár a vállalat működése miatt teljesen életképtelen megoldás. Lehetnek azonban más alternatívák is: egyes szervezetpszichológusok például a munkanap lerövidítését javasolják.
A rövidebb – például hat óra a megszokott nyolc helyett – idő alatt történő munkavégzés praktikus megoldást jelenthet többféle vállalkozás számára, és nagyban hozzájárulhat a dolgozók jólléletének javításához is, hiszen vannak olyan cégek, amelyeknek a hét öt napján rendelkezésre kell állniuk, számukra egyszerűbb és kényelmesebb lehet a munkanap lerövidítése.
A rövidített munkanap gondolata álomszerűnek tűnhet az iparosodott társadalomban, ahol a nyolcórás munkaidő generációk óta bevett norma, a munkaadók pedig szeretnének minél többet magukénak tudni a munkavállalók idejéből. Mindazonáltal erős érvek szólnak a rövidebb munkanap mellett, amely segítheti a munkavállalók jóllétét és potenciálisan erősítheti a termelékenységet is. Még az is előfordulhat, hogy a bevett normákkal ellentétben az alkalmazottak hatékonyabban és jobban összpontosítanak, ha hamarabb hazamehetnek.
A nyolcórás munkanap sok iparágban szabványos – és ezt a struktúrát nehéz megingatni – mondja Adam Grant, a Wharton szervezetpszichológiai professzora. „A status quo elfogultsága valós. Az emberek gyakran magától értetődőnek tekintik azt az alapértelmezést, amellyel együtt nevelkedtek. Mindenki, akit ismertek, heti öt napot és nyolc órát dolgozott. Úgy tűnik, ez elkerülhetetlen” – mondja.
A munkaadók is szerepet játszanak ennek a munkanap-szerkezetnek a fenntartásában, érvel a szakértő hozzátéve, hogy szerinte az evolúció hiánya a „képzelet hibája” és ahelyett, hogy ténylegesen mérnénk az emberek eredményeit, egyszerű megszámolni, hogy hány órát dolgoznak, és azt feltételezni, hogy a több jobb. Ez egy olyan feltételezés, amelyet meg kell törni.
Norvégiában és Dániában a munkahetek 40 óránál rövidebbek, és a világ második és hetedik legtermékenyebb országai.
“Kognitív módon valójában csak korlátozott mennyiségű összpontosítási időnk van naponta” – mondja a szakértő. „Előbb-utóbb több hibát vétünk, kevésbé leszünk innovatívak és hiányozni fog valami. És ettől kevésbé leszünk hatékonyak” – teszi hozzá.
Valójában a tanulmányok azt mutatják, hogy a hosszabb munkavégzés nem feltétlenül korrelál a nagyobb termelékenységgel. A Stanford Egyetem kutatása kimutatta, hogy a termelékenységnek megvan a felső határa: a dolgozók teljesítménye körülbelül 48 óra elteltével meredeken csökkenni kezd. Más szakértők pedig azt javasolják, hogy az optimális munkaórák száma a munka típusától függően még alacsonyabb is lehet – egyesek szerint ez akár heti 35 vagy napi hat óra is lehet, ami jóval a nyolcórás munkaidő alatti lesz.
Végtére is, az alkalmazottaknak szünetekre van szükségük az íróasztal melletti hosszú munkavégzés során – ami azt jelenti, hogy még a legproduktívabb dolgozók sem töltik a munkaidő minden pillanatát üzleti feladatokkal. Az Egyesült Királyságban közel 2000 munkavállaló bevonásával készült felmérés kimutatta, hogy az emberek átlagosan csak a munkanap felében érzik magukat igazán eredményesnek. Ennek lerövidítése tehát arra ösztönözheti őket, hogy növeljék ezt az időtartamot. Ha kevesebb órát dolgoznak, ahelyett, hogy nyolc órán át dolgoznának az időveszteséggel, a dolgozók még termelékenyebbek lehetnek.
A megnövekedett termelékenység a munkavállalók jobb moráljából és fizikai egészségéből is fakadhat, amit a munka és a magánélet közötti egyensúly és a rövidebb munkanapok okoznak. Ez volt a helyzet a svédországi ápolónők esetében, ahol egy kétéves kísérlet hat órára rövidítette le a munkanapot. Az ápolók boldogabb alkalmazottakról számoltak be, akik sokkal kevesebb betegszabadságot vettek ki, ami lehetővé tette számukra, hogy 85%-kal több tevékenységet szervezzenek az otthon lakóival.
Grant szerint logikus, hogy a sűrített ütemezés a termelékenység növekedését eredményezi. „Ha kevesebb az időd, elkezdesz az igazán fontos dolgokra koncentrálni. Ez azt jelentheti, hogy a menedzserek kevesebb elfoglaltságot szabnak ki, és ez azt is jelentheti, hogy kevesebb szükségtelen megbeszélést tartanak” – mondja a szakértő.
Ennek eredményeként sok dolgozó hatékonysága nőhet, miközben hibái csökkennek.
„Ha például a kórházakra, a szoftvermérnöki vagy könyvelői munkát végző emberekre gondolunk, ahol fontos a részletekre való odafigyelés, azt is várnánk, hogy a rövidebb munkanap csökkenti a hibákat” – magyarázza Grant.
Lehetséges buktatók
Noha a rövidített munkanapnak egyértelmű előnyei vannak, Grant szerint ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének buktatói.
Először is, nincs garancia arra, hogy minden dolgozó egyformán produktív lesz egy rövidebb nap során, különösen a kevésbé elkötelezett munkavállalók esetében. De ha az emberek kibújnak a felelősségük alól – teszi hozzá a szakértő – az a vezetés kudarca. Ha egy vezetp nem bízhat meg abban, hogy a munkaerő akkor is produktív lesz, ha egy kicsit kevesebb munkidőt tölt a munkahelyen, akkor vagy a munkaerő-felvétel, vagy a munkatervezés, vagy a vezetés vallott kudarcot.
Egy rövidebb munkanap bonyolíthatja munkatervezést egyes iparágak multinacionális vállalatai számára, mivel a rövidebb munkanap csökkentheti az időzónák közötti átfedést. Ezenkívül rejtett költségek merülhetnek fel a munkáltatók számára; például a svéd tanulmányban az intézménynek több nővért kellett felvennie a lerövidített munkaidő pótlására. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a 24 órás iparágban, például az egészségügyben működő vállalkozásoknak eltérő személyzeti szükségleteik vannak.)
Talán a legfontosabb azonban az a veszély, hogy a munkanap lerövidítése valójában nem változtat azon, hogy mennyit dolgoznak az emberek. A nyolcórás munkanapokhoz hasonlóan az alkalmazottak továbbra is a szokásos munkaidejükön kívüli munkavégzést folytathatják. Más szóval, ha a vállalatok korán el akarják engedni az embereket, fontos megbizonyosodni arról, hogy valójában nem dolgoznak többletidőt, ahogy ez sok munkában szokásos.
Álom vagy valóság?
A buktatók ellenére azonban a rövidebb munkaidőre való áttérés közelebb kerülhet a valósághoz, mint eddig bármikor. A járvány nyomán sok vállalat úgy döntött, hogy engedélyezi az új munkavégzési mintákat, például az aszinkron kommunikációt vagy a távmunkavégzést, ahol nem feltétlenül látják ugyanúgy a termelékenységet.
A négynapos munkahéttel is többen kísérleteznek, de ez természeténél fogva nem mindenkinek megfelelő. Tehát azoknak a cégeknek, amelyek nem tudnak vagy nem hajlandók minden héten egy egész extra napot bezárni, a rövidebb munkanapok valós alternatívát jelenthetnek, hiszen egyre népszerűbb beszédtéma, hogy miként lehet újragondolni az emberek munkamódját a megváltozott világban.
Természetesen érdemes megnézni, hogy hány cég tartja életképesnek a lerövidített munkanapot. Ám azok számára, akik megteszik a lépést, Grant szerint azonnal megtérülhet a döntés. Úgy véli, hogy a rövidebb időbeosztásra váltó munkavállalók azonnal meglátják az előnyöket – és cégeik is.
„A legtöbb ember, aki lehetőséget kap arra, hogy rövidebb napot dolgozzon, ezt óriási előnyként fogja fel” – mondja hozzátéve, hogy hálásak lesznek érte és erősítheti a lojalitást és a motivációt is. Keményebben és hatékonyabban fognak dolgozni a rendelkezésükre álló időben.
