13 vezetői erény, ami nélkül lehet, de nem érdemes csapatot vezetni II. rész

Igen kiterjedt szakirodalma van a vezető legfőbb tulajdonságainak. Sokan beszélgetnek erről szakmai fórumokon, megosztják, amit gondolnak, és látni lehet, ahogy a véleménycserék olykor vitákba fordulnak.

A vezetés az egyik legösszetettebb szolgálat mind közül, és nagyon nehéz rá egységes szabályokat alkotni. Helyzetfüggő, hogy épp milyen viselkedést és fellépést kíván meg egy helyzet a vezetőtől, ráadásul az, ahogy ezt a környezete látja és értékeli, is csupán szubjektív vélemény.

Tulajdonképpen nem is az számít, hogy ő milyen tulajdonságokkal van felcímkézve: jó, sikeres, agilis… A lista kimeríthetetlen, mert a jellemzők úgyis aszerint fognak változni, ahogy a megoldásra váró helyzet változik, nem beszélve arról, hogy mindenki olyannak fogja a vezetőt látni, ahogy a megoldásra váró helyzet változik. Van azonban egy közös pont, amely megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen, és amely az egyetlen méltó visszajelzésként szolgál az ő alkalmasságáról: az, hogy a mindenkori csapata őt vezetőnek tartja-e.

Ez független az aktuális helyzettől és mások szubjektív ítéletétől. A hiteles vezetőt fel lehet ismerni arról, hogy rendelkezik bizonyos erényekkel, amelyek hatására az alkalmasságát soha, semmi sem kérdőjelezi meg, mert a csapatának ezekre van a legjobban szüksége. A cikk és a sorozat első részéhez kattintsd ide!

Lelkesedés

A lelkesedés az, amely elindítja megvalósítás iránti vágyat, és arra késztet, hogy az ideákat tettekké formáljuk. Mivel a vezető a saját lelkesedésével ébreszti fel az embereiben a tüzet, ezért meg kell találnia azt, ami iránt szenvedéllyel lehet. A lelkesedés a vízió motorja, az visz át a nehézségeken és tartja életben a motivációt a kihívással teli időkben. Nélküle nincs semmi, mert ahogy a szó maga is mutatja, a lélekből fakad. Egy vezetőnek sohasem lenne szabad anélkül vállalnia az emberek vezetésének felelősségét, hogy nem ad számukra olyan célt, amelyért megéri minden nap neki és nekik is felkelniük.

Kitartás

A kitartás, amely lépésről-lépésre terem egyre szebb gyümölcsöket, bár manapság látszatra idejétmúlt dolognak tűnhet, a vezető egyik erénye. Jobb ezt az elején tudomásul venni, mint azon frusztrálódni, hogy miért nem tartunk már ott, ahol szerintünk kellene, és ne adj’ Isten feladni. Ráadásul mindig az a cél agilisabb és értékesebb ugyanis, amelyik állhatatosságot igényel, amelyik próbára teszi a vezető kitartását, és ezáltal fejleszti a megbirkózási stratégiáját.

Döntésképesség

Kezdjük azzal, hogy maga a vezetés is egy döntés. Amikor valakiből vezető lesz, azzal – többek között – azt is vállalja, hogy sokszor fog döntéseket hozni. Ráadásul nemcsak önmaga, hanem mások nevében is. Sokszor látni olyan vezetőt, aki hezitál és halogatja a döntéseket, akár egészen odáig jutva, hogy már a kényszer, illetve a szükség veszi rá őt arra, hogy lépéseket tegyen. Talán a következményektől fél, vagy attól, hogy nem hoz jó döntést. Bármilyen ellenérzése is van ezzel kapcsolatban, azt nagyon tüzetesen meg kell vizsgálnia, mert a vezetés egyik leggyakoribb szereplője elkerülhetetlenül a döntéshozatal.

Megbízhatóság

Onnantól, hogy az embereknek lesz egy vezetőjük, bízni vágynak benne. Egy magas beosztású személy szavait pusztán a rangjából adódóan is könnyebben elhiszik, mert a hatalom azt sugallja, hogy valamit ő jobban tud, valamiről több az ismerete, biztos azért (is) van „ott fenn”. Az emberek pedig eszerint akarnak bízni a szavában, és ez óriási felelősség, amire bizony rá is kell szolgálni. Sajnos szép számmal akadnak mégis olyanok, akik visszaélnek ezzel. Számos területen látni „vezetőket”, akik csupán hitegetik, majd cserbenhagyják az embereket, akik nem tartják be az ígéreteiket és nem is lehet számítani rájuk. Ők valószínűleg nem tudják, vagy nem veszik tudomásul, hogy vezetőként csak az maradhat „életképes”, akinek a tettei lekövetik mindazt, amiről a szavai szólnak. Az emberek bizalma olyan ajándék, amelyre vigyázni kell és azt kiérdemelni egyrészt a szavahihetőséggel lehet. Bár a beosztottak általában nem merik a felettesüket kérdőre vonni egy meghiúsult ígéretét vagy igaztalan állítását illetően, a vezetőnek mégis annak tudatában kell beszélnie, hogy a szavának súlya van. Ha pusztán légvárakat épít velük, akkor az emberei el fognak fordulni tőle. Abban a vezetőben fognak bízni, aki nem mond olyat, amivel kétségben tartja az embereket. Akinek nem az számít, hogy mindenkit megnyerjen és a szavaival pusztán hatást érjen el, hanem tisztában van annak a felelősségével, hogy amit mond, az rajta számonkérhető. Aki őszinte és egyenes. A szavakon túl pedig a legfontosabb, hogy a vezetőre mernek-e támaszkodni az emberek. Hogy a jelenléte stabil alap-e, amelyre lehet építeni, ott van-e mindig, amikor szükség van rá, olyan jellem-e, akire lehet támaszkodni. Aki becsületes, tisztességes és értékként kezeli a bizalmas dolgokat. És aki egyetlen pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy a legfőbb kincse az emberei bizalma, ezért azt megtörni nem fogja soha.

Következetesség

Vezetőként következetesnek lenni annyit tesz, mint a kijelölt irány tartásával összhangban cselekedni. A következetes vezetés magában foglalja mindazon magatartási formákat, amelynek segítségével a vezető biztonságot teremt a beosztottjai számára. Mit is jelent tehát a szó? Tartani az irányt, és azzal összhangban haladni a megvalósítás felé. Betartani és betartatni a meglévő intézkedéseket. Ha szükséges, újakat bevezetni, azokhoz magyarázatokat rendelni, hogy azok követhetőek legyenek az emberek számára. Beavatkozni, és érdemben változtatni, amikor a cél elérése veszélyben van. Szavahihetőnek maradni, nem letérni az útról, és minden akadályt elhárítva menni a kitűzött célok felé.

Megközelíthetőség

Egy vezető megközelíthetősége lehetőséget ad az embereivel való egyenrangú kapcsolódásra. Mégis vannak, akik tartanak tőle, mondván, hogy jobb, ha egy vezető távolságtartó, máskülönben elveszítheti a tekintélyét. Először is érdemes pontosítanunk, hogy mit jelent a szó. Van egy kifejezés, az „open door policy”, azaz a „nyitott ajtó politika”, amely egészen közel jár ahhoz, amit én megközelíthetőségnek hívok, mégsem jelenti ugyanazt. Azt látom ugyanis, hogy a vezetőnek nem csupán nyitva kell hagynia az ajtót a csapata számára, hanem ki is kell mennie rajta. Éreztetnie kell az embereivel, hogy őszintén érdeklik őt. Amellett, hogy ez egy igazán emberi gesztus, az épít igazán bizalmat, ha a vezető maga lép oda a csapatához és kezdeményez velük párbeszédet.

+1 Változásra való hajlandóság

Ez az a tényező, ami az összes eddigi közül a leginkább döntés kérdése. Hívják alkalmazkodóképességnek is, én a változásra való hajlandóságot kifejezőbbnek tartom. Azért sorolom az erényekhez, mert az, hogy a vezető mer változni és változtatni, a vállalat fejlődésének a záloga. Mit jelent ez? Elköteleződést arra, hogy meglép mindent, ami a csapata, a szervezet, és az ő javát egyaránt szolgálja. Belátást, önreflexiót, a status quo felülvizsgálatát, és nem megalkuvást azzal, ami romboló. Lehetőségek keresését a jobbra, a hatékonyabbra, a támogatóbbra. Nem ragaszkodást az idejétmúlt dolgokhoz. Felismerését annak, hogy ha valamit le kell zárni, ha egy helyzetre másik, vagy teljesen új megoldást kell keresni. Nyitottságot a tanulásra és a gyarapodásra. A belátását annak, hogy a fejlődés kulcsa a változásban van.

Ha ezt tapasztalod, biztosra veheted, hogy jó vezető vagy – 13 vezetői erény, ami nélkül lehet, de nem érdemes csapatot vezetni I. rész