BMW iX M60: elektromos mozdony instant 1000 nyomatékkal
Hadd kezdjem rögtön az elején két tény leszögezésével: igen, az új BMW design még mindig megosztó, bár én kezdem megszokni és igen, még mindig nem vagyok elektromos autó párti.
Mindezek ellenére izgatottan vártam a kihívást és a hosszú hétvégét a BMW iX M60 társaságában.
Éles vonalak, izgalmas részletek, legalábbis fotós szemmel mindenképp.
Az autóba beülve a futurisztikus és tágas belső kifejezetten szerethető, logikusan átgondolt kezelőszervek és gyönyörű kijelző vár minket, ami azt gondolom ebben a szegmensben, főleg BMW-ről lévén szó, már szinte elvárt. Talán kicsit több hagyományos gombnak örültem volna, de itt még egész jó az arány más gyártókhoz képest. (Én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy hiába divatos, használhatóság szempontjából nem túl előnyösek az érintőképernyők.)
Szóval az autó minőség érzetet ad, tágas és tele van érdekes megoldásokkal, mint például a kristály gombok az ülés állítására, a közép konzol faberakása, minden az újrahasznosítás jegyében természetesen.
Még a BMW iX M60 belterénél maradva az infotainment rendszer is dicséretet érdemel, kellően intuitív, könnyen kezelhető és természetesen látványos, szép grafikai elemekkel. Minden rendben működött, sajnos korábbról voltak rossz tapasztalataim az okostelefon integrációval, de úgy fest, minden gyártó szépen fejlődik e téren is.
Kívül, nos, itt adott a mostanában divatos SUV műfaj, amit a BMW megspékelt még egy formabontó dizájnnal a fronton és az autó hátulján is. A keskenyre húzott fényszórók elől a „hódfogakra” emlékeztető légbeömlővel (imitáció az I modellek esetén, hisz nincs szükség ott hűtésre, s a légellenállás is fontos az elektromos autók esetében) kifejezetten agresszív kinézetet kölcsönöz az autónak. Amennyiben részleteiben nézzük a formát, én fotós szemmel találtam rajta érdekes, izgalmas részleteket, de az én szívem mindig inkább a sedanok és kombik irányába húz, ezt nem tagadom.
Kifejezetten tetszett még a teszt autó szín-összeállítása, az Oxid szürke fényezés a titán bronz elemekkel és a 22 colos kerekekkel (amik szintén hasonló betéteket kaptak) igen jól kiemelték az érdekes részleteket, vonalakat az autón.
A hab a tortán, hogy az M60 modell, ahogy a neve is jelzi egy elektrifikált M-es kezelést jelent, a standard modellen.
Aki ismeri a márkát, annak az M divíziót se kell bemutatni, várhatóan erősebb, sportosabbra hangolt modellre számíthatunk… És a BMW iX M60 nem is okoz csalódást, egyértelműen nem az autó úttartása (a fizikát ugyan nem lehet meghazudtolni, bár egész magabiztos az alacsony súlypontnak és széles kerekeknek köszönhetően) hanem az instant és már-már túlzott mennyiségű nyomaték az igazi party eleme az autónak.
Szinte teljesen mindegy hol nyomja le az ember a „gyorsító gombot” az autó eszeveszett gyorsításba kezd, oly módon, hogy konkrétan még a sofőrnek is kapaszkodnia kell a kormányba.
Persze, elektromos autók esetén ez szinte már megszokott, de azért az 1000 Nm és a 0-ról 100 km/h sebesség elérése 3,8 másodperc alatt egy ekkora autó esetében, még mindig egy igen impozáns adat az elektromos autózás berobbanása óta is.
Hatótáv tekintetében nem untatok senkit a WLTP szerinti maszlaggal, szerintem felesleges. Sajnos a hosszú hétvége nem is igazán elég, hogy az ember cáfolni vagy megerősíteni tudja a gyári adatokat, de tisztán látszik, hogy akárcsak benzines társaik esetében itt sincs „csoda”, ha az ember „odalép” akkor a hatótáv kúszik lefele, márpedig odalépünk, mert igen jó móka az instant 1000 Nm. Én azt gondolom, hogy ésszerű használat mellett, melybe azért néha belefér egy-egy tér-idő ugrás is, a 350-400 km reális lehet.