Az elektromos autóknak soha nem lesz gyűjtői értéke - vélik a világ legismertebb autógyűjtői

Nemrég írtunk róla, hogy ugyan az elmúlt éveket az elektromos járművekre való átállás jellemezte a gyártók körében, a Lamborghini még egyáltalán nem temeti a belső égésű motort, és abban reménykednek, hogy a szintetikus üzemanyagok megmentik őket, most pedig a világ legelismertebb autógyűjtői mondták el véleményüket az EV-k kapcsán. Spoiler: nincsenek tőlük elragadtatva.

A világ két legismertebb autógyűjtője, Bruce Meyer és Merle Mullin arról beszélgetett Viju Mathew-val, hogy mit tartogat a jövő kedvenc hobbijuk – ami nem épp racionális, mégis fontos feladatot tölt be – számára. Egy dologban egyetértettek: nincs olyan EV a piacon, amely a közeljövőben lángra lobbantaná az aukciós piacot.

„Egyszerűen nem látom” – mondta Meyer. „Nem látom, hogy az elektromos autó olyan gyűjtői értéket képviselne, mint egy belsőégésű.”

Ha pedig autókról van szó, főleg különleges autókról, Meyer és Mullin is tudják, mit beszélnek. Meyer a világ egyik legszebb versenyautó-gyűjteményének tulajdonosa, beleértve a Ferrari 250 GT SWB-t, amely 1961-ben megnyerte a Le Mans 24 órás versenyt. Mullin segített néhai férjének, Peter-nek összeállítani egy lenyűgöző listát, amely elsősorban az Art Deco korabeli, francia márkák, például a Bugatti és a Talbot-Lago által épített autókra fókuszál.

A beszélgetés során megkérdezték őket, hogy szerintük a Rolls-Royce utolsó belső égésű motoros modellje vagy a vállalat első elektromos járműve, a Spectre lesz-e végül értékesebb. Mindketten azonnal rávágták, hogy az előbbi lesz a jobb befektetés hosszú távon. Egyébként hozzátették, hogy egyiküknek sincs kifogása az akkumulátoros járművek ellen – mindkettőjüknek van és vezetik is őket -, de értéküket a funkcionalitásukban látják, nem pedig a gyűjthetőségükben. Sőt, mindketten arra számítanak, hogy az elektromos autók a klasszikus autók felé terelik a gyűjtőket, még a fiatalabbakat is.

„A dolgok változnak” – mondta Mullin. „Változnak az ízlések. De azt hiszem, ahogy távolodunk a klasszikus, belső égésű motorral hajtott autóktól, ez segíteni fog újra feléleszteni az irántuk érzett vonzalmat.”

Meyer rámutatott, hogy az aukciós piac már bizonyította, hogy a gyűjtők a ma divatosnak számító darabok helyett a régebbi technológiákat tartják többre. Vannak olyanok, akik tisztelik azt, ahonnan indultunk” – mondta Meyer.

Meyer és Mullin azt is elmondta, hogy remélik, hogy a klasszikus autók iránti megújult érdeklődés arra ösztönzi majd az embereket, hogy többet tudjanak meg ezekről a járművekről és működésükről. Mindketten tesznek azért, hogy átadják tudásukat másoknak. A Bruce Meyer Ösztöndíj Alap gyakornoki lehetőségeket biztosít tizenévesek és fiatal felnőttek számára a Petersen Automotive Museumban. Eközben a kaliforniai Pasadenában, az ArtCenter College of Designban jövő tavasszal megnyílik a Mullin Transportation Design Center (Merle és férje gyűjteménye is nyitott a nagyközönség számára).

Zárásként azonban mindketten egyetértettek abban, hogy egy gyűjtő számára az a legfontosabb, hogy olyasmit vásároljon, amiért szenvedélyesen rajong. Ahogy Meyer a beszélgetés vége felé mondta: „Legyen szó művészetről, autókról vagy bármiről, csak azt vegyük meg, amit szeretünk. Mert ha tetszik, akkor tetszik, akár ennyit, akár annyit ér”.