Nincs ettől irracionálisabb hobbi, de kulcsfontosságú a szerepe

Robert Downey Jr., Ralph Lauren, Tom Cruise – hogy mi a közös bennük? Mindhárman autókat gyűjtenek. Ez a hobbi azonban igencsak körülményes. És itt nem csak arról van szó, hogy sokba kerül, de az autók sok helyet foglalnak, rendszeres karbantartást igényelnek, és így tovább. Irracionális és kényelmetlen, mégis elengedhetetlen – írja Ben Oliver a Robb Report oldalán megjelent cikkében.

Van, aki bélyeget gyűjt, más porcelánokat, van, aki pedig autókat. És kevés olyan dolog létezik, amit kényelmetlenebb gyűjteni, mint a négykerekű járműveket … A festményeket ki lehet akasztani a falra, az órákat dobozban lehet tartani, de az autók jelentős méretű, klimatizált belteret igényelnek. Emellett, az istállóban sorakozó lovakhoz hasonlóan, az autóknak is rendszeres testmozgásra van szükségük, karbantartásuk pedig általában igencsak költséges.

Ennek ellenére sokan vannak, akiket nem riaszt el ez a körülményesség, az autógyűjtés pedig kétségtelenül a leglátványosabb hobbik egyike.

Különösen egy bizonyos kor után jellemző a férfiakra, hogy elkezdenek autókat gyűjteni, ha van rá kellő büdzséjük és szabad helyük, még akkor is, ha korábban nem voltak megszállottak.

A nagy autógyűjtemények története általában önmagában is izgalmas (az egyes darabok történetén túl), nem utolsó sorban, mert egyáltalán nem racionális egy embernek ennyi négykerekűt birtokolnia, hiszen egy fenékkel mindenki csak egy autóba tud behuppanni. Ez persze nem tartotta vissza a brunei szultánt és testvérét, Jefri herceget, hogy a világ legnagyobb, a hírek szerint 7000 darabból álló kollekcióját gyűjtsék össze. Persze egy ilyen flotta fenntartása irgalmatlan pénzbe kerül, és a médiában megjelenő hírek alapján az összeg még egy szultán zsebét is megterheli, ezért a járművek jelentős része rossz állapotban van.

Évtizedekkel ezelőtt a francia textilbárók, a Schlumpf testvérek több mint 400 darabos gyűjteményt hoztak össze a legjobb régi példányokból, például a hat fennmaradt Bugatti Royale közül kettő is a kollekciójukba került. Amikor az 1970-es évek végén az üzletük csődbe ment, a munkások elfoglalták a gyárakat, és teljesen felháborodtak, amikor felfedezték a kincs valódi méreteit. A testvérek Svájcba menekültek, a francia állam pedig adó helyett lefoglalta a gyűjteményt, és később ebből lett a francia Nemzeti Autómúzeum.

Az Egyesült Királyságban Lord Brocket, III. Károly király egykori pólós cimborája, egy kisebb, de hasonlóan jól összeválogatott, körülbelül 40 járműből álló flottát tudhatott magáénak. Ennek gerincét főként az ’50-es és ’60-as évekből származó Ferrarik és Maseratik tették ki, amikhez igen jó áron tudott hozzájutni, amikor a klasszikus autók árai spirálba szöktek. A ’90-es évek elejének gazdasági válsága idején azonban a lord pánikba esett, és egy biztosítási csalással próbálta orvosolni pénzügyi problémáit: betört a saját kastélyába, szétszedte az autókat, amiket utána lopottként jelentett be és 5,6 millió dollárt követelt a biztosítójától. A terve annyira nem volt mesteri, és öt év börtönre ítélték.

Ahogy a műgyűjtésben, úgy itt is vannak olyanok, akik szívesen megosztják a nagyközönséggel féltett darabjaikat. Ralph Lauren például a párizsi Louvre melletti Musée des Arts Décoratifs-ban a nagyközönség számára is kiállított egy kis válogatást különleges autóiból. Peter Mullin, aki a világ legnagyobb Bugatti magángyűjteményének tulajdonosa, a kaliforniai Oxnardban található magánmúzeumát minden héten néhány napra megnyitja a nagyközönség előtt.

Nem csak magánszemélyek gyűjtögetnek

Az autógyűjtők között a legbőkezűbbek az autógyártók, akik szívesen és büszkén mutatják meg örökségüket a nagyközönségnek. Sokuknak múzeuma van, ahol a legkiemelkedőbb darabjaikat mutatják be, de tartalékkészleteiket gyakran hatalmas, mauzóleumszerű raktárakban rejtik, ahol csendesen pihennek az egykor dübörgő, száguldó járművek.

A Mercedesnek ott van a Holly Halls, egy csomó névtelen épület Stuttgart környékén, amelyekben a teljes katalógus megtalálható, a legelső autótól kezdve a legértékesebbig – az 1955-ös Uhlenhaut Coupé, amely tavaly hagyta el raktárházi otthonát egy magángyűjtemény számára, 143 millió dollárért cserébe (de nem kell aggódni egy pillanatig sem, a Mercedesnek van egy másik a múzeumban). A McLaren Unit 2-ben, az angliai központja közelében található lepusztultnak tűnő ipari épületben raktározza a bajnok Forma-1-es autókat, történelmi emléket állítva nekik. Mindkét gyűjtemény borzongató, kísértetjárta hangulatát fokozza, hogy egykor elnökök, pápák vagy olyan versenyző ikonok ültek az autókban, mint például Ayrton Senna, aki 1994-ben a San Marinó-i Nagydíjon vesztette életét.

Nem racionális, hogy ilyen nagy számban szereznek be és tartanak meg autókat, de elengedhetetlen. Ezeket a gépeket meg kell őrizni. Az autó a 20. század egyik meghatározó találmánya volt, amely a gazdaságtól kezdve a földrajzon és a környezetünkön át a sportig, a formatervezéstől a kultúráig mindent felbolygatott. A világ legjobb gyűjteményei idővel mechanikai történelemmé válnak. És ellentétben a múltból származó legtöbb más relikviával, ezek mindegyike újra lélegzik, működik és él.