A szépség és a szörnyeteg – egy hét a Porsche Panamera Sport Turismo GTS-sel

“Tudtam, hogy az autó erős – a gyári adatok nem hazudnak -, de ahogy a Porsche Panamera Sport Turismo GTS aszfaltra viszi az erőt, számomra igazán elképesztő volt!”

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

hirdetés

Porsche Panamera Sport Turismo GTS - Mosoni Péter

Modern Porschékhoz ugyan volt már közöm, de azokat legtöbbször csak egy-egy rövid órácskára kaparintottam meg, így ez a mostani élmény teljesen más volt. Élénken él bennem a pillanat, amikor beültem, mindent beállítottam magamnak – hisz egy egész hét várt rám – és elindultam hazafele…

Egy hétre kaptam meg ugyanis a kulcsát ennek a Porsche Panamera Sport Turismo GTS-nek, hogy a tulajdonos örömére fotókat készítsek az autóról – a saját örömömre pedig kipróbálhassam az autót és „megtanuljak vele együtt élni”.

hirdetés
hirdetés

Megvallom derekasan, hogy sok erős és szép autót próbálhattam már ki, ez azonban mégis teljesen más volt. Azt tudtam, hogy az autó erős, a gyári adatok nem hazudnak – a 4,1 mp-es 100-as sprint, a 460Le és a 620NM önmagukért beszélő számok – bár, ha jobban belegondolunk a mai kiélezett autógyártók közti versenyre, talán nem is annyira elrugaszkodott értékek. Mégis, ahogy a Porsche Panamera Sport Turismo GTS ezt az erőt az aszfaltra viszi, számomra az volt igazán elképesztő!

Aztán ott van a számomra már-már zavarba ejtően gyönyörű test, amibe ezt a szörnyet bezárták! Igen a test, egy “kombi” Porsche, ami sokak számára szokatlan lehet, de halkan megjegyzem, régre nyúlik vissza ez a koncepció – széles, elegáns és még így is praktikus.

Persze, mindennek van ára, ami ezúttal a benzin költségem volt: a legjobb szándékkal se tudtam az átlagot 13,7 alá vinni a computer szerint, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a fenevad aljas módon hajszol, hogy Sport+ módban, a sport kipufogó nyitottabb állású szelepével, durrogva és morogva hajszold az orrban fekvő biturbo V8-at.

hirdetés

A projekt különlegessége talán, hogy ezúttal egy új fotózási és utómunka technikámat is csiszolgattam, melyben statikus fotóból próbáltam mozgást imitálni. A „régi iskola” híveinek valószínűleg ez eretnekség, míg én személy szerint inkább a végeredményt nézem, s kevésbé az odáig vezető utat. Különösen, hogy egy ilyen kép kamerában való elkészítéséhez több segédre, egy lezárt útszakaszra és egy un. „Rig-re” is szüksége lenne az embernek.

Az autót ismételten köszönöm annak a barátnak, üzleti partnernek, aki megbízott bennem!

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Előző cikk A Vaterán indultak, ma már saját órásboltjuk van: a 10:10 Antik Óra tulajdonosaival beszélgettünk
Következő cikk Nem olyan menő, mint a whisky, de hasonlóan drága: 258 éves a világ legdrágább konyakja