3 egyedülálló és futurisztikus Alfa Romeo várja új gazdáját a Sotheby's-nél

Az 1950-es évek izgalmasak voltak. Ez az évtized volt a space age kezdete, hiszen ekkor látták a földönkívülieket Rosewellnél és ekkor lőtték fel a Szputnyikot is.

A tárgykultúrára is alaposan rányomta a bélyegét az emberek űr iránti rajongása, a ruháktól kezdve a bútorokon át az autókig minden egyfajta futurisztikus élt kapott. Ilyen volt az a három B.A.T. Alfa Romeo is, amelyeket 1953 és ’55 között mutattak be a torinói autókiállításon. Az egyedülálló autók akkor felborzolták a kedélyeket, ma már kevésbé számítanak forradalminak, korszakalkotó jelentőségükből mégsem veszítettek.

A világháború utáni olasz autógyártók nem tartottak semmilyen extrém ötlet megvalósításától, és dizájnjaikkal az egész világ szemléletmódját befolyásolták, ahogy a tárgyakat tervezték az Cadillac-ektől a konyhai felszerelésekig. A korszak egyik legelőremutatóbb tervezője pedig nem más volt, mint Franco Scaglione, annak az olasz karosszériagyártó Carrozzeria Bertone-nak a munkatársa, amely a háború után szoros kapcsolatot ápolt az Alfa Romeóval.

Az Alfa Romeo 1900 Sprint a Bertone mérföldkőnek számító stílusgyakorlatát vette alapul, ami a Berlinetta Aerodinamica Tecnica nevet viselte, innen ered a B.A.T. rövidítés. A cél az volt, hogy maximum aerodinamikai hatékonyságot érjenek el az elülső rész csökkentésével, a beépített kerekekkel és a jellegzetes uszonyok különböző variációival, amelyek a B.A.T. nevet annyira találóvá tették.

Természetesen a vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy a három közül melyik volt a legsikeresebb dizájn. A kérdés, hogy mit értünk siker alatt: azt, hogy az autó inkább hasonlít egy rájára, mint egy papagájhalra, vagy inkább a kettő között helyezkedik el? Míg az általánosan elfogadott, hogy az első B.A.T. okozta a legnagyobb visszhangot, addig más álláspontok szerint a középső volt az, amely Detroit dizájn fenegyerekeit arra inpirálta, hogy egy fél évtizeddel később előálljanak az uszonyos szörnyekkel.

A legalulértékeltebb a három modell közül – persze ez relatív – a B.A.T. 9 csökevényes uszonyaival, átszabott elejével és profiljával, amelyek a sorozatgyártású járművek formáját követik. Mindegyik modellnek több olyan eleme van, amely Scaglione zsenialitását csak még inkább felnagyítja, és mindegyik darab igazi mestermunka a maga jogán, a testvéreitől függetlenül. Azonban a három autó együtt még figyelemreméltóbb, és alátámasztja azt az arisztotelészi mondást, hogy az egész több, mint a részek összessége.

A B.A.T. 5, B.A.T. 7 és B.A.T 9 modellek nemcsak az autógyártás történetének felejthetetlen momentumai, de az emberi ízlés és vizuális tervezés fejlődésére is nagy hatással voltak. A 2005-ös Pebble Beach Concours d’Elegance az Alfa Romeo márka előtt tisztelgett, és az esemény fénypontja a három autó együttes megjelenése volt, amire nem volt példa az 1989-es szereplésük óta. A három autót az eredeti állapotuk szerint állították helyre, és akár vezetni is lehet őket. Miután hosszú ideig egy magángyűjtemény részét képezték, az RM Sotheby’s Contemporary Art Evening Sale-jén kollekcióként elárverezik őket október 28-án.

A 21. századi utakon épp annyi fej fordulna utánuk, mint 70 évvel ezelőtt, a három autót együtt az előrejelzések szerint 14-20 millió dollár közötti összegért viszik majd el.