1967-ben a Porsche lerántotta a leplet az új belépő szintű 911-ről. A koncepciójuk egyszerű volt: fogták a 911-es alapmodellt, kivettek belőle néhány opciót, hogy még könnyebb, egyszerűbb, puritánabb legyen, és megszületett a Porsche 911T.
Ez volt az az autó, ami sokak számára lehetővé tette, hogy beteljesítsék álmukat, hogy egy Porsche 911 volánja mögé ülhessenek. A többi modellváltozatnál olcsóbb kivitel ugyan csak 10 másodperc körül érte el a 100-as tempót, az első években 110, később 125 lóerős teljesítményhez viszont csak 1020 kilogrammos tömeg társult. A 911T-t úgy alkották meg, hogy az akár minden nap, az egész családdal közösen is használható legyen, a boldog tulajdonos felesége és gyermekei is becsatolt biztonsági övekkel és széles mosollyal élvezhessék a megtett utat.
Graham a 2000-es évek elején jutott el arra a pontra, hogy elkezdje a kutakodást saját jövőbeli autója után. Mint sok más márkarajongó számára, neki is egy gyermekkori élmény határozta meg az irányt: 10 éves korában egy bronz színben pompázó 911 mellett sétált el minden reggel, és hamar eldöntötte, hogy egyszer ő maga is ilyenben akar ülni.
Ahogy dolgozni kezdett, hamar az alvás – munka – 911 keresés – alvás végtelen ciklusába került, mígnem az egyik hétvégi extra szabadnapján, amit egy munkahelyi versenyen elért győzelméért kapott, a hirdetések böngészése közben megakadt a szeme egy ideálisnak tűnő 911 példányon. Ugyan nem Londonban, hanem Hollandiában volt az autó, de lakótársa hamar meggyőzte, hogy ugorjanak át közelebbről is megnézni a kiszemelt példányt. A rövid próbaút során Graham azonnal beleszeretett, és biztosan tudta, hogy ezt az autót kell megvennie. Visszatérve Londonba azonnal átutalta azt a pénzt, amit a családjától egy ház vásárlásához kapott támogatásként, és megvette az autót, amelynek előéletéről, pontosabb állapotáról szinte semmit sem tudott, sőt ekkor még azzal sem volt tisztában, hogy egy Porsche 911T változatról van szó. Az új korában 2 110 angol fontba kerülő modellért most 21 000 eurót fizetett.
Az új szerzemény átvétele után Graham hazavezette, forgalomba helyezte, majd négy éven át minden nap használta. A lila 911-es nem csak London dugóiban ácsorgott, több alkalommal jártak vele Európában is különböző túrákon, melyek közül a legemlékezetesebb egy családi körutazás volt Olaszországban, ahová Graham mellett édesapja, a hátsó ülésen pedig édesanyja és barátnője is vele tartottak. Számos rendezvényen is megfordultak, ott voltak Goodwoodban, felsorakoztak a Classics at the Castle résztvevői között és rendszeres látogatók voltak az Ace Cafe találkozókon is.
A közös történetük első felvonása addig tartott, amíg Grahamnek a munkája kapcsán az Egyesült Arab Emírségekbe kellett utaznia. Búcsúzóul egy hosszú túrát tettek az Alpokban, majd az autó egy parkolóba került, ahol a közelben lakó barátok és családtagok rendszeresen rá tudtak nézni.
A kiküldetés kezdetben egy-két évesnek indult, majd öt évesre módosult, végül tíz év lett belőle. A Porsche 911T-t ez idő alatt belepte a por, a gumiabroncsokból elszökött a levegő. A nem tervezett tíz éves pihenést követően a hazatérés után eljött az idő az újraélesztésre. Érdekes statisztika a márka történetében, hogy a zuffenhauseni gyártósorról valaha legurult 911-esek 70%-a a mai napig forgalomban van, a cél pedig az volt, hogy ez az 1969-es lila 911T újra ebbe a táborba tartozhasson.
Korábban a Tower Porsche műhelyében végezték az autó karbantartását, így John, a tulajdonos indult a parkolóházba, hogy felmérje a helyzetet, amikor Graham újra megkereste őket. A kulcs elfordítására természetesen semmi sem történt, hiszen a gumik mellett az akkumulátor is bőven túl volt már az életciklusán. Az új akkumulátor beszerelése és az új gumiabroncsok felszerelése után azonban néhány köhécselő fordulatot követően a 911-es motorja újra járt.
Tíz évnyi pókhálóval, kosszal és porral borítva, de a géptető alatt az eredeti állapotában megőrzött motor önerőből elindult. A gyújtás beállítása, egy üzemanyagcső és egy a generátorhoz vezető elektromos vezeték cseréje után, mindössze néhány munkaórát követően az ekkor már 50 éves autó újra üzemképes és üzembiztos volt. A visszatérés örömére Graham két órás zarándokútra indult, melynek célpontja a Goodwood Festival of Speed rendezvénye volt, melynek korábban rendszeres résztvevői voltak. A porba és koszba burkolózott, “fellelt állapotú” autó a parkolóban sok érdeklődő szempárt és kamerát vonzott.
Itt született meg az az ötlet is, hogy az eredeti 911 T-t és az aktuális 991 Carrera T-t egy közös fotózás erejére egymás mellé állítsák. A megvalósításra néhány héttel később Yorkshire Dales útjain került sor. A két verzióval a kora reggel még kihalt utakon felváltva autózgatva Grahamnek olyan élményben lehetett része, amelyet korábban egyik túrája során sem élhetett még át. Az ötven év különbséggel legyártott két autó sok mindenben nagyon különböző, azonban az alapvető értékeik azonosak. A 911 nem csak az erőről, a sebességről és a számokról szól, hanem arról hogy élvezetes legyen az autózás, és hogy mosolyt csaljon mindenki számára, akinek lehetősége adódik beülni, akár csak néhány kör erejéig.
