5 párkapcsolati típus, ami meghatározza, mennyire leszel boldog

Egy pszichológiai kutatás szerint nem minden kapcsolat ugyanazt adja: öt jól elkülöníthető párkapcsolati minta létezik, attól függően, mennyire képesek kielégíteni a legfontosabb emberi szükségleteinket. És a különbség a boldogság szintjén drámai.

A romantikus kapcsolatok egyik legfontosabb funkciója, hogy alapvető emberi szükségleteket elégítsenek ki. Ez elsőre önző megközelítésnek tűnhet, valójában azonban rendkívül gyakorlatias kérdés: mit ad neked a kapcsolatod, és mit nem? Egy friss, közel ezer pár bevonásával készült kutatás most azt vizsgálta, milyen mintázatok rajzolódnak ki, ha a kapcsolatokat a szükségletkielégítés szempontjából nézzük.

A kutatók hét alapvető igényt azonosítottak, amelyeket egy romantikus kapcsolat támogathat: gondoskodás, biztonság, szexualitás, társas kötődés, függetlenség, önfejlesztés és önkiterjesztés (új élmények, fejlődés). Ezek alapján öt jellegzetes párkapcsolati típust különítettek el.

Ezt olvastad már?

3 jel, hogy „kiszervezed” az intimitást a párkapcsolatodban – és ezzel pont a közelséget gyengíted

A „zsánered” valójában csak a lezáratlan múltad? Így formálja a vágyat a pszichológia

Az ideális: amikor a kapcsolat szinte mindent ad

A leggyakoribb kategória a „minden igényt támogató” kapcsolat, ami a párok 37–47 százalékát teszi ki. Ebben a modellben a felek nemcsak érzelmi és fizikai támogatást adnak egymásnak, hanem a személyes fejlődést és az önállóságot is ösztönzik. Nem meglepő módon ebben a csoportban a legmagasabb a kapcsolat elégedettsége és az elköteleződés.

A második legnagyobb csoport az úgynevezett stabil támogatású kapcsolat (30–33%). Itt minden szükséglet „átlagos” szinten teljesül, ami a valóságban kifejezetten egészséges működést jelent. Ezek a párok szintén magas elégedettségről számoltak be.

Amikor a kapcsolat inkább fejlődést ad, mint közelséget

A harmadik típus a személyes fejlődést támogató kapcsolat (12–15%). Ezekben a kapcsolatokban a felek viszonylag nagy szabadságot és fejlődési lehetőséget kapnak, de több klasszikus párkapcsolati igény – például az érzelmi közelség – kevésbé teljesül. Az elégedettség itt már alacsonyabb, bár nem a legalacsonyabb.

A negyedik csoport a „minden megvan, kivéve a fejlődés” kategória (7–8%). Ezekben a kapcsolatokban a párok sok szükségletet kielégítenek egymás számára, de a személyes növekedést és az új élményeket nem a partneren keresztül élik meg. Az elégedettség itt közepes szintű.

A leggyengébb modell: amikor csak a szabadság marad

A legritkább – és legkevésbé boldog – kategória a „csak szabadság” kapcsolat (4–7%). Ezekben a párok főként az autonómiát támogatják, de a legtöbb más igény nem teljesül. A kutatás szerint ebben a csoportban a legalacsonyabb az elégedettség és az elköteleződés.

Tényleg a partnernek kell minden igényt kielégítenie?

A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy bár romantikus kapcsolat nélkül is kielégíthetők a szükségletek barátok, család vagy közösség segítségével, ha valaki párkapcsolatban él, akkor a hosszú távú stabilitást leginkább az támogatja, ha a kapcsolat minél több területet lefed.

Ez nem jelenti azt, hogy minden igényt kizárólag a partnernek kell biztosítania. A kiegyensúlyozott emberek gyakran több kapcsolatból építik fel a szükségleteik hálóját. Mégis egyértelmű: azok a romantikus kapcsolatok működnek a legjobban, amelyek nemcsak biztonságot és közelséget adnak, hanem teret is hagynak a fejlődésnek és az önállóságnak. Tehát a legjobb párkapcsolatok nem beszűkítik az életet, hanem kibővítik.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Drazen Zigic, Freepik