A „zsánered” valójában csak a lezáratlan múltad? Így formálja a vágyat a pszichológia

Sok férfi pontosan tudja, milyen nő jön be neki, vagy legalábbis azt hiszi. A kutatások szerint azonban a „zsáner” gyakran nem tudatos ízlés, hanem korai élmények lenyomata, amelyek észrevétlenül irányítják a vonzalmat és a párválasztást.

A legtöbben úgy beszélnek a saját „típusukról”, mintha ez puszta preferencia lenne: bizonyos külső, személyiség vagy dinamika. A pszichológia viszont egyre inkább azt mutatja, hogy a vonzalom mintázatai jóval korábban kialakulnak, mint gondolnánk. A jelenséget szexuális imprintingnek nevezik: ez az a folyamat, ami során a korai élmények – családi kapcsolatok, első szerelmek, érzelmi környezet – mintázatot hoznak létre arról, mit érzünk később kívánatosnak.

A szülői minta: az első „kapcsolati sablon”

Az imprinting fogalma eredetileg állatkísérletekből ismert, de az emberi kapcsolatokban is kimutatható. A gyerekkorban kialakul egy belső kép arról, milyen egy partner, és ez a kép gyakran ahhoz a szülőhöz kötődik, akihez érzelmileg közelebb álltunk.

Kutatások például kimutatták, hogy örökbefogadott nők férjei gyakran inkább az örökbefogadó apára hasonlítanak, nem a biológiai apára. Vagyis nem a genetika, hanem a korai tapasztalat számít. Minél biztonságosabb kapcsolatuk volt az apával, annál inkább olyan partnert választottak, aki érzelmileg hasonló.

Férfiaknál a vizuális imprinting erősebbnek tűnik: nagyobb eséllyel vonzódnak olyan nőkhöz, akik bizonyos fizikai jegyekben emlékeztetnek az anyjukra. Ez a minta sokakat zavarba hozhat, de a lényeg nem szó szerinti hasonlóság, hanem az ismerősség érzése.

Ezt olvastad már?

3 jel, amiből már a kapcsolat elején kiderülhet, milyen partnered lesz hosszú távon

5 kérdés, ami többet elárul valakiről, mint bármelyik társkereső app

A második „bevésődés”: kamaszkor

A kamaszévek a vonzalom második kritikus időszaka. Az agy ilyenkor különösen érzékeny az érzelmekre és jutalmazásra, ezért az első romantikus élmények rendkívül erős nyomot hagynak.

Az első nagy fellángolás nem csak egy tiniszerelem: valójában tanulási folyamat. Megtanuljuk, milyen érzés a szenvedély, a feszültség, a bizonytalanság vagy az izgalom, és ezek a minták később is visszaköszönnek. Ezért fordul elő, hogy valaki újra és újra ugyanabba a kapcsolati dinamikába kerül. Az agy ugyanis ösztönösen azt keresi, ami ismerős.

„Az, akivel majdnem sikerült”

Sok ember számára a legerősebb imprint nem egy korszak, hanem egy konkrét személy: az, „akivel majdnem összejött”. Azok a kapcsolatok maradnak a legélénkebbek, amelyek nem zárultak le.

A pszichológia szerint a befejezetlen élmények erősebben rögzülnek az emlékezetben. Az agy hajlamos „nyitva hagyni” őket, mintha még mindig megoldásra várnának. Ezért érezhetünk erős vonzalmat olyan emberek iránt, akik hasonló érzelmi dinamikát idéznek fel, még akkor is, ha objektíven nem kompatibilisek velünk.

A „kémia”, amiről ilyenkor beszélünk, gyakran nem kompatibilitás, hanem ismerősség. Az agy felismeri a régi mintát, és megpróbálja befejezni a történetet.

Mit jelent ez a jelenlegi kapcsolatodra?

A szexuális imprinting megértése segít különbséget tenni aközött, hogy valamit valóban akarunk, vagy csak ismerősnek érezzük. Ez a kettő nem ugyanaz, és teljesen más döntésekhez vezet.

Ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi kapcsolatból hiányzik valami. Sokkal inkább azt, hogy az intenzitás nem mindig egyenlő a minőséggel.

Érdemes feltenni néhány őszinte kérdést:

• Mit értékelsz abban, ami stabil és kiszámítható?
• Mi az, ami biztonságot ad, még ha kevésbé izgalmas is?
• Mi működik jól a kapcsolatodban most?

A vonzalom gyakran az ismerős felé húz. A tartós kapcsolat viszont azon múlik, mit választunk tudatosan értékként. Sokszor nem a hiány hajszolása, hanem a jelenben meglévő értékek felismerése az, ami valóban működő kapcsolatot épít.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Freepik