Az érzelmi intelligencia jele lehet, ha ezt a kérdést minden reggel felteszed a párodnak

Egyáltalán nem mindegy, hogy a párok hogyan, milyen szavak kíséretében „állnak rajthoz” a reggeli hajrában: az egész kapcsolatukat meghatározhatja, hogy e különösen kényes napszakban miről is szól a kommunikációjuk.

Mark Travers pszichológus a CNBC felületén közzétett cikkében azt írja, néhány évvel ezelőtt elkezdett tudatosan figyelni arra, hogyan és milyen témákról beszélgetnek egymással a párok reggelente. Nem a veszekedésekre vagy a komoly, nehéz beszélgetésekre „összpontosított”, hanem inkább arra az öt-tíz percre, amit az ébredés és az otthonról való elindulás közötti „reggeli hajrában” a szerelmesek arra használnak fel, hogy hétköznapi problémáikról, céljaikról, vágyaikról, kifogásaikról csevegjenek. Párkapcsolatokkal foglalkozó pszichológusként Travers azt tapasztalta, hogy ezekben – a reggeli kapkodás miatt olykor kifejezetten feszült –  pillanatokban többnyire a napi logisztika kerül szóba: „Ki megy a gyerekekért a rajzszakkörre és a fociedzésre?” „Mikor vacsorázunk?” A párok ebben a napszakban jellemzően ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázzák egymást. Persze akadnak, akik egymás aktuális egészségi- és kedélyállapota felől is érdeklődnek: „Hogy aludtál?” Vagy: „Hogy érzed magad?”

Ezt olvastad már?

Egy harvardi randiguru szerint ezzel az 5 perces trükkel mentsd meg a következő randit

Felejtsd el a kémiát: a vonzerő valójában színtiszta agykutatás

Travers szerint látszólagos trivialitásuk dacára fontos kérdésekről van szó. Úgy véli, azon párok, akik rendszeresen egymás hogyléte felől érdeklődnek, általában már ezzel is építik a kapcsolatukat.

Van azonban egy másik típusú kérdés, amely szinte minden áldott reggel felmerül egyes pároknál. Travers ezt „kapacitásfelmérésnek” nevezi. Az évek során a pszichológus arra jutott, hogy talán ez az egyik leghasznosabb és legfigyelmesebb kérdés, amelyet két ember szóba hozhat a nap kezdetén. Egyszerre árulkodik érzelmi intelligenciáról, odafigyelésről, és hosszú távon még a kapcsolatot is erősítheti.

A szakember szerint roppant fontos, hogy a házasfelek folyamatosan (akár napi szinten) képet kapjanak arról, hogy partnerük milyen fokú terheléssel néz épp szembe, illetve mennyi energiáját emésztik fel a napi teendők. „Én ma olyan 60 százalékon vagyok. Te?” – Travers szerint így hangzik egy jellegzetes kérdés, mely már egyértelműen a kapacitásfelmérésre irányul. Mások viszont inkább úgy kérdezik: „Könnyű napod lesz, vagy nehéz?” Travers ugyanakkor ismer olyan párokat is, akik időjárásként írják le az aktuális állapotukat, egyesek pedig azt kérdezik egymástól, éppen milyen „évszakban” vannak. A megfogalmazás voltaképpen mindegy. A lényeg ugyanaz: „Mennyi energiád van ma, és mire számíthatok tőled?”

A megszokott „Hogy vagy?” ennél jóval nehezebb kérdés, bármilyen meglepőnek is tűnik. Ilyenkor a kommunikációs partner lényegében azt kéri tőlünk, hogy néhány másodperc alatt foglaljuk össze szinte a teljes belső állapotunkat. Ezért válaszolunk gyakran annyit, hogy: „Jól”. Nem feltétlenül azért, mert titkolunk valamit. Sokkal inkább azért, mert egy őszinte, pontos válasz megfogalmazásához több időre és mentális energiára lenne szükségünk, mint amennyi egy kapkodós, stresszes reggelen rendelkezésünkre áll. A kapacitásunkról viszont sokkal könnyebb beszélni. A legtöbb ember különösebb gondolkodás nélkül, szinte azonnal érzi, hogy aznap inkább 40 vagy 80 százalékos  teljesítményt tud-e nyújtani. Nem kell hozzá mély önvizsgálat, morfondírozás, a naptár böngészése, vagy egy hosszabb, mélyebb beszélgetés. Éppen ezért könnyű az erre irányuló kérdést beilleszteni a napi rutinba. És ne feledd: általában azok a szokások bizonyulnak tartósan is működőképesnek, melyek egyszerűek.

Ha a párod reggel azt mondja, hogy ma csak 40 százalékon van, hirtelen több apró dolog is más megvilágításba kerül. Talán nem ez a legjobb alkalom arra, hogy újra előhozd a szívetekbe régóta feszültséget plántáló családi konfliktust. Lehet, hogy egy ilyen napon célszerűbb, ha te intézed a bevásárlást, sőt a vacsorát is. És egy ilyen kérdésnek sok gyakorlati haszna is van. Gondolj csak bele: ha este hatkor a párod kissé türelmetlenül vagy szűkszavúan válaszol, nem feltétlenül arra gondolsz majd, hogy veled van baja. Hiszen már tudni fogod, hogy nehéz napja van.

Ha viszont nem érzékeled, mi zajlik a másikban, könnyen félreértelmezheted a viselkedését. A kimerültséget távolságtartásnak vélheted. Egy rövid választ kritikaként tételezhetsz. A feszültségből arra következtethetsz hogy a másik fél neheztel rád.

És ilyenkor elkezdesz különféle történeteket gyártani magadban. „Biztos baja van velem.” „Már megint haragszik.” Vagy: „Miért beszél így velem?” Mire észbe kapsz, valódi konfliktus alakult ki egy rosszul értelmezett, félreértett, vagy épp önmagában is szerencsétlen, rosszul időzített gesztusból, megszólalásból. Az efféle félreértések pedig akár heves, indulatos veszekedésekre is okot adhatnak.

A figyelmes és kellő érzelmi intelligenciával rendelkező partner nem feltételezi automatikusan, hogy attól, mert ő jól érzi magát, a te kedélyállapotod és hangulatod is optimális. A legtöbben akkor kérdezzük meg a párunktól, hogy „Mi a baj?”, amikor már észrevettük, hogy valami nincs rendben. Vagyis akkor kezdünk érdeklődni, amikor a probléma már felütötte a fejét. Egészen más szituáció, ha egy teljesen átlagos hétköznapi reggelen, minden különösebb ok nélkül megkérdezed: „Te ma hogy állsz”? Egy ilyen kérdés mögött már nem a problémamegoldás, az utólagos tűzoltás szándéka húzódik meg: az effajta figyelem mindig a megelőzést, s az esetleges konfliktusok csírájában történő elfojtását célozza.

Forrás: CNBC

Borítókép: Magnific