Szakértők szerint ezen a 7 készségen múlik, hogy egy gyerek sikeres lesz vagy egész életében küzdeni fog

Egy gyereknek biztonságos, szeretetteljes, strukturált gyermekkorra van szüksége, ugyanakkor autonómia, megfelelő kompetencia és cselekvésre való törekvés nélkül nem várható el tőle, hogy kivirágoztassa a tehetségét – állítja Michele Borba pszichológus, a Thrivers című könyv szerzője.

Bármennyire is drámainak hangzik, a siker már gyerekkorban elkezdődik. A gyerekkorunk nagyban meghatározza, hogy milyen felnőttek leszünk, és bár szerencsére a változás az élet része, a gyerekkori tapasztalatok, benyomások nagyban formálják elkövetkező évtizedeinket. Michele Borba fejlődés pszichológiával foglalkozó szakember karrierje során hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott, akik szegénységben életek, bántalmazták őket, vagy épp nehezen ment nekik a tanulás. Rajtuk akart valamiképpen segíteni.

Mi különbözteti meg a sikeres gyerekeket a bukdácsolóktól?

Munkája során hét olyan készséget azonosított, amelyek fokozzák a mentális állóképességet, rugalmasságot, szociális kompetenciát és erősítik az öntudatot – ugyanis ezek különböztetik meg a sikeres gyerekeket a nehézséggel küzdőktől.

Önbizalom

A legtöbb szülő egyenlőségjelet tesz az önbecsülés és az egészséges önbizalom közé. Kevés bizonyíték van ugyanakkor arra, hogy az önbecsülés növelése önmagában növeli a tanulmányi sikert vagy akár a valódi boldogságot. A tanulmányok azonban azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik saját erőfeszítéseiknek és erősségeiknek tulajdonítják osztályzataikat, sikeresebbek, mint azok, akik úgy gondolják, hogy nincs befolyásuk a tanulmányi eredményekre.

A valódi önbizalom akkor épül, ha a gyermek megtapasztalja annak az eredményét, hogy valamit jól csinál, hogy szembesül egy akadállyal, majd legyőzi azt, esetleg megoldást talál egy problémára. Az önbizalom sem azzal nem erősödik, hogy a szülők megoldják a gyerekek feladatait, sem pedig azzal, ha azt a gondolatmenetet erősítik, hogy “bármit elérhetsz amit csak akarsz, hiszen különleges vagy”. Ehelyett azt érdemes erősíteni a gyerekekben, hogy “képes vagy rá és meg tudod csinálni”. Az önbizalommal rendelkező gyerekek tudják, hogy kudarcot is vallhatnak, utána viszont újra fel fognak tudni állni.

Empátia

Az empátiának alapvetően három különböző típusa van: az affektív empátia, amikor megosztjuk mások érzéseit és érezzük az érzelmeit; viselkedési empátia, amikor az empatikus aggodalom arra késztet bennünket, hogy együttérzően cselekedjünk; és a kognitív empátia, amikor megértjük mások gondolatait.

A gyerekeknek érzelmi szókincsre van szükségük az empátia fejlesztéséhez, amelyet szülőként a következő módokon fejleszthetsz:

• Érzelmek címkézése: Szándékosan nevezd meg az érzelmeket a kontextusban, hogy segíts nekik érzelmi szókincs kialakításában: Boldog vagy!, Szomorúnak tűnsz!
• Tegyél fel kérdéseket és segíts gyermekednek felismerni, hogy minden érzés normális: Milyen érzést keltett ez benned? Úgy tűnik, félsz – igazam van?
• Osztozz az érzéseikben, hiszen a gyerekeknek lehetőségre van szükségük érzéseik biztonságos kifejezésére. Teremtsd meg ezt a teret azzal, hogy megosztod saját érzelmeidet: Keveset aludtam, ezért ingerlékeny vagyok. Csalódott vagyok ettől a könyvtől.
• Figyelj másokra: Mutass rá az emberek arcára és testbeszédére a játszótéren vagy a parkban: Szerinted mit érez ez az ember? Éreztél már ilyet?

Önuralom

A figyelem, érzelmek, gondolatok, tettek és vágyak irányításának képessége a siker egyik legmeghatározóbb eleme, amely segít a gyerekeknek talpra állni és boldogulni az életben.

Integritás

Az integritás olyan tanult hiedelmek, képességek, attitűdök és készségek összessége, amelyek olyan erkölcsi iránytűt hoznak létre, amelyet a gyerekek használhatnak ahhoz, hogy tudják – és meghozzák – a helyes döntéseket.
Saját elvárásaink megfogalmazása a rejtvény nagy része. De ugyanilyen fontos, hogy teret adjunk nekik, hogy saját erkölcsi identitásukat a miénk mellett és elkülönülve fejlesszék ki.

A „mert” szó használata például konkrétabbá teszi a dicséretet: „Ez egyenességet mutatott, mert nem voltál hajlandó továbbadni a pletykát.” “Tisztességről tett tanúbizonyságot, mert betartottad az ígéreted, hogy elmész a barátoddal, annak ellenére, hogy fel kellett adnod a délutáni focit.”

Kíváncsiság

A gyerekek kíváncsiságát segítik elő például a nyitott játékok, azok a kreatív eszközök, amelyeket szabadon alakíthatnak: rajzolás, festés, építőkockák, akár még a gémkapocs is – minden, ami arra ösztönzi őket, hogy egy adott tárgyat más funkcióban, szokatlan módon is lehet használni. Egy másik módszer a kíváncsiság erősítésére, ha olyan mondatok helyett, mint például “ez nem fog működni” azt mondod “lássuk, mi történik”. Válaszok helyett kérdezd meg, hogy mit gondol, honnan tudja vagy honnan tudhatná meg.

Kitartás

A kitartás segít a gyerekeknek küzdeni, miközben minden más megkönnyíti a feladást. A hibák elterelhetik a gyerekeket attól, hogy eljussanak a célig és sikeresek legyenek. Ne hagyd, hogy gyermeked katasztrófaként éljen meg egy botlást, ehelyett segíts neki azonosítani a hibát, majd továbbmenni az úton.

Optimizmus

Az optimista gyerekek a kihívásokat és az akadályokat átmenetinek és leküzdhetőnek tekintik, így nagyobb az esélyük a sikerre. De van egy drámaian ellentétes nézet is, mégpedig a pesszimizmus. A pesszimista gyerekek állandónak, bebetonozottnak tekintik a kihívásokat, így nagyobb valószínűséggel hagyják abba az adott feladatot, ha az vlamiért nem sikerült elsőre.

A gyerekek optimizmusra nevelése a szülőknél kezdődik. A gyerekek belső hangként fogadják el szüleik szavait, amelyek meghatározzák, hogy később milyen színben látják majd a világot. Ha azt látod, hogy a poharad általában félig üres, ahelyett, hogy félig tele lenne, érdemes elgondolkodni, hiszen a változás azzal kezdődik, hogy mélyen magunkba nézünk. A változás nehéz, de fontos, hogy példát mutass arra, amit szeretnél, hogy gyermeked megtanuljon.