Öt tévhit a magányról – Nem mindig az, aminek látszik!

A magányról sokszor úgy beszélünk, mintha modern járvány lenne, pedig a valóság sokkal árnyaltabb. Nézzük meg, mit érdemes tudni róla.

Magányt érezni az életünk bármely pontján előfordulhat, és bár sokszor rosszul értelmezzük, valójában ez egy összetett, pszichológiai jelenség. Bár a téma egyre nagyobb figyelmet kap – például az Egyesült Királyságban már külön minisztert is kineveztek a magány kezelése érdekében –, számos félreértés kering róla. Íme öt gyakori tévhit.

1. A magány csak az elszigeteltség

Magányt érezni nem ugyanaz, mint egyedül lenni. A magány a kapcsolat hiányának érzete, amikor úgy érezzük, senki sem ért meg minket igazán. Lehet, hogy valaki egyedül van, de elégedett, miközben mások a tömegben is magányosnak érzik magukat. Néha az egyedüllét pihentető és feltöltő, a magány akkor üti fel a fejét, ha nincs lehetőségünk értelmes kapcsolatokat ápolni.

Ezt olvastad már?

Elveszettnek érzed magad? – Így vedd vissza az irányítást!

Így edzik az olimpikonok az elméjüket – és így profitálhatsz belőle te is a hétköznapokban

2. Ma mindenki magányos

A magány tényként való “járványként” való feltüntetése félrevezető. Kutatások szerint az idősek körében az állandó magány 6–13%-ban fordul elő már 70 éve, tehát arányaiban nem nőtt jelentősen. A magányos emberek száma azonban növekszik, mert többen élünk a világon. A társadalmi jelenség látszólagos növekedése így inkább a populáció növekedéséből adódik.

3. A magány mindig káros

Bár a magány fájdalmas érzés, gyakran átmeneti, és nem feltétlenül negatív. Arra figyelmeztet, hogy új kapcsolatokat keressünk vagy javítsunk a meglévőkön. A társas idegtudós, John Cacioppo szerint a magány evolúciós szerepet tölt be: úgy működik, mint a szomjúság, ösztönözve minket a kapcsolatok ápolására. A tartós magány viszont csökkentheti a jóllétet, alvászavarhoz vezethet, és fokozhatja a depresszió kockázatát.

4. A magány egészségkárosító hatású

Tanulmányok szerint a magány összefügghet a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedésével, magasabb vérnyomással és rövidebb élettartammal. Az ok-okozati viszony azonban nem mindig egyértelmű: lehet, hogy a rossz egészség vezet magányhoz, vagy fordítva. Sok esetben a két tényező kölcsönhatásban van, így nem lehet kizárólag egyikre vagy másikra hárítani a felelősséget.

5. Az idősek a legmagányosabbak

A magány gyakrabban fordul elő időskorban, de csúcsot érhet a serdülőkorban is. A kutatások szerint az idősek 50–60%-a nem érzi magát gyakran magányosnak. A magány életkoron átívelő jelenség, amely minden generációt érinthet.

A magány természetét még mindig nem értjük teljes mélységében. Éppen ezért indult el a BBC Loneliness Experiment nevű kutatása, amely a barátságok, a bizalom és a valóban működő megküzdési stratégiák szerepét vizsgálja. A cél nem pusztán az, hogy adatokat gyűjtsenek, hanem hogy jobban értsük: milyen tényezők segítenek abban, hogy tartósabb, minőségibb kapcsolatokat építsünk – életkortól és élethelyzettől függetlenül.

Forrás: BBC Future

Borítókép: Şahin Sezer Dinçer, Unsplash