Magyar válasz a kötögető olimpiai bajnoknak – fidget spinner, Rubik-kocka, lábtenisz és kutyasimogatás

A tokiói olimpia eddigi egyik legkedvesebb pillanata, amint a 10 méteres szinkronugrásban később aranyérmet nyert brit Tom Daley a nézőtéren egy kardigánt kötött – stresszoldás gyanánt.

A ruhadarab már el is készült, mi pedig különféle – nemcsak ötkarikás – sportágak magyar képviselőit kérdeztük, hogy milyen technikákkal vagy szokásokkal igyekeznek lelkileg felkészülni a versenyekre, és hogyan harcolnak a stressz ellen. Tom Daley az olimpiai faluban már pózolt is egyet az új kardigánjában, amelyet saját maga készített, és mint elárulta, a koronavírus-járvány miatti korlátozások idején azért kezdett el kötni és horgolni, hogy ne csavarodjon be a bezártságban.

Rendrakás, forró fürdő, relaxáció és csend a pingpongmeccs előtt

„Kötögetni nem szoktam – de lehet, kipróbálom” – nyilatkozta érdeklődésünkre a magyar olimpiai csapat legidősebb tagja, Fazekas Mária asztaliteniszező, aki a minap, augusztus 2-án ünnepelte a 46. születésnapját. „Nekem az adott versenyt megelőző naptól nagyon fontos a nyugalom. Szeretem, ha a dolgaim rendben vannak, rendbe rakom a lakást is, forró fürdőt veszek és relaxálok. Előző nap bepakolom a cuccaimat a versenyre. Szeretem olyankor a csendet” – tette hozzá a sportolónő, aki már 1994-ben, tehát 27 éve felnőtt Eb-bronzérmes volt csapatban, így a stresszoldó technikájára nagyon is érdemes odafigyelni, ha ilyen sokáig jó formában tudott maradni.

Lábtenisz, foci, biliárd a pástra lépés előtti napon

A vb-ezüstérmes, kétszeres (2004, 2008) olimpikon kardvívó Nagy Orsolya fiatalabb Fazekas Máriánál, de már nem aktív, és mint elárulta, a pályafutása alatt jól kezelte a stresszes helyzeteket. „Egyéni verseny előtt általában egy teljesen más sportággal – lábtenisz, foci, biliárd – kapcsoltam ki magam. Az asszók között, a versenyen a többiek vívását néztem, ez kapcsolt ki, így tudtam a következő csörtére felkészülni. Mindig az utolsó pillanatban vonultam a call roomba, addig figyeltem a többi asszót.” A csapatversenyt mindig nagyon várta, mivel feldobta, hogy nemcsak magáért, hanem a társaiért is küzdhet. „Összességében Mesterem – Bódy István – szavai csengtek a fülemben: “sírni edzésen kell, a versenyen tessék mosolyogni!”, ennek próbáltam megfelelni, és nem túldramatizálni a sokszor ráadásul csak mások számára stresszes helyzeteket.

Sudoku, Rubik-kocka, gobelin az ugródeszka árnyékában

Az Eb-bronzérmes, több olimpián is részt vett mű- és toronyugró Kormos Villőnek a nagyobb versenyeken két ugrás között akár 20-45 percig kellett készülnie a folytatásra. Szerinte ilyenkor nagyon fontos, hogy mentálisan és fizikálisan is képes legyen visszatérni az ugró a versenybe, és felkészült legyen a következő ugrásra. „A maradék időt olyan tevékenységgel kell tölteni, ami elvonja a figyelmet, de közben nem is annyira fárasztja le az agyat. Sokaknál láttam, hogy filmet néztek vagy játszottak a telefonjukon, de a négyszeres olimpiai és tízszeres világbajnok Guo Jingjinget láttam gobelinezni (faliszőnyeg-készítés általában gyapjúfonálból, keresztöltésekkel – a szerk.). Én sudokuztam, keresztrejtvényt fejtettem vagy Rubik-kockát raktam ki. Fontos, hogy olyan legyen, ami nyugtat, és bármikor abba lehet hagyni.

De műugrásban szintén komoly kihívás és stresszforrás, amikor valaki új ugrást tanul. „Itt leginkább a Vileda segített nekem, azon vezettem le a feszültséget. Csavargattam, harapdáltam, nyúztam” – emlékszik vissza Kormos Villő. A szintén műugró Fazekas-Gondos Flóra ezeknél egyszerűbb utat választott: olvasással, zenehallgatással és filmsorozat-nézéssel igyekezett kikapcsolódni két ugrás között.

A zene és a kutya segít a horgászokon

A többek között egyéniben is horgászvilágbajnok Walter-Barna Diána szintén úgy véli, hogy a nagyobb versenyekkel járó stresszhelyzet extra motivációt ad számára. „Idővel megtanultam, hogyan tudok végig nyugodt maradni a versenyek alatt, hiszen tudom már, hogy egy elvesztett nagy hal után is lehet még nyerni, ha tudok utána is koncentrálni a következő kapásra. Persze, vannak bevált reggeli rutinjaim verseny előtt, mint például a zenehallgatás.” Walter-Barna Diána azt is elárulta, hogy Jake Buggtól a Shangri La a kedvenc albuma, a zeneszámok közül pedig a Simple Pleasures az, ami a horgászat előtt a legjobb hatással van rá.

A csapatvilágbajnok horgász Gyulánszki Nikolett nagy állatbarát. „Idén a kiskutyám nyugtatott meg a leginkább, minden verseny végén megszeretgettem, várta, hogy kimenjek hozzá.” Ami viszont nem jó hír számára, hogy kedvence sajnos nem mehet vele a vb-re, ekkor jöhet majd képbe az olvasás és a testedzés, mint – számára – alternatív stresszkezelő módszerek.

„Én vagyok a legjobb” – akik szeretik a nyomást

Sok sportoló vallja, hogy szereti a kemény helyzeteket, a stresszes szituációkat, melyek kihozzák belőle a maximumot. A kickbox koronázatlan királya, Veres Roland számára a legjobb érzés a sportban, amikor nagy a nyomás rajta. „Ezekért a pillanatokért szeretek sportolni!” – árulta el. Az aranyérmet annál szebbnek látja, minél többet kellett dolgozni érte. „Fontos az önismeret a sportban, én minden alkalommal elmondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb a világon, már hamarabb ezt tettem, mint ahogy azzá is váltam” – mondta a világ- és Európa-bajnok kickbox-versenyző, aki ökölvívásban is nagy sikerekről, 2024-es olimpiai győzelemről álmodozik.

Hasonlóan spannolja magát Kékesi Márton téli olimpikon alpesisíző. Versenyek előtt sokat beszél magában, és magabiztosságra törekszik. „Elhiszem, hogy én vagyok a legjobb, és azt is, hogy a kihívást nekem meg kell tudnom oldani. Én erre képes vagyok! Na, most megmutatom!” – ilyenekre gondol Kékesi, de van, hogy ezt kiegészíti azzal, hogy felhívja valamelyik jó barátját, aki dicsérő szavakkal pörgeti fel a sportolót.
A kilencszeres futballválogatott Ferenczi István vallja, mindig szerette a nyomást, ami a fontos meccseken még többet hozott ki belőle. „Ha mélyponton voltam, akkor az edzésekbe menekültem. Napjainkban az ultrafutás segít az ilyen helyzetekben.”

Ép testben ép lélek a testépítésben is

A magyar Schwarzeneggernek is becézett testépítő, Molnár Péter mindenképpen fejben próbálja megoldani a stresszhelyzetet. Szerinte a stressznek két oka lehet: az egyik egy olyan helyzet, amelyet nem tud az egyén kezelni, a másik pedig egy olyan szituáció, amelyet ő okozott. „Ha nincs ráhatásom az adott helyzetre, elengedem, és olyan irányba fordítom a figyelmem, ahol fejlődést tudok produkálni, produktív tudok maradni. Gondolok itt a családra, barátokra, üzletre, sportra. „Ha valahol megakadsz, az idő segít helyes döntést hozni. Minimum alszom rá egyet. Ha a helyzetet én okoztam szándékosan, vagy egy rossz döntés eredményeképp, elemzem, megpróbálom hasznomra fordítani a helyzetet, de legalábbis tanulni belőle. A folytonosság a legfontosabb, hiszen akkor tudunk motiváltak maradni, ha úgy érezzük, értelme van annak, amit csinálunk.” Szerinte akkor születnek nagy dolgok, amikor már mindenki más feladná, és teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet. Ilyenkor teremnek a legendák, a felejthetetlen történetek, a dinasztiák.

Harcolt ellene, most előnyt kovácsol a stresszből a karatés

Persze sokan vannak, akik nehezen küzdenek meg a stresszel. Nagy Botond Guinness-rekorder karateversenyző életének már gyerekkora óta része az élsport és az ezzel járó stressz. „Tizennyolc éves koromba jöttek először komoly gondok a stresszkezeléssel, ekkor kezdtem el sportpszichológushoz járni. Sajnos sok évembe telt, míg találtam olyan szakembert, aki megtalálta a problémáim gyökerét, és alulról építkezve sikerült a stresszt előnnyé kovácsolni. Én úgy gondolom, a stressz szükséges a jó teljesítményhez, csak a helyes irányba kell terelni. Próbálok mindig csak a jelenre fókuszálni, nem belegondolni, hogy mi fog történni. A verseny előtt sohasem nézek sorsolást, előtte eldöntöm, mit fogok csinálni, függetlenül az ellenfeleimtől. Befelé próbálok koncentrálni, és nem a külsőségekkel foglalkozni. A verseny előtti utolsó napokban, amikor kezd feszült lenni a helyzet, a sportkontroll, illetve az agykontroll segít. Igyekszem ezen felül könnyedséget bevinni a mindennapjaimba videojátékokkal is, illetve váltogatom az edzéshelyszíneket, hogy mindig új impulzusok érjenek” – mesélte a kata, azaz formagyakorlat szakágban világbajnoki résztvevő Nagy Botond.

A kumite karateszakágban jeleskedő Molnár Dániel se nézi meg a sorsolást, mert ha így tenne, egyszerűen nem tudná kipihenni magát éjjel, mivel túlgondolná a versenyt. Ami neki bejött, az a hangoskönyv-hallgatás: „Szeretek kiszakadni a valóságomból és más világba csöppeni, de ezt a verseny napján már nem teszem. Kizárólag előtte.”

A 10-es találat és a fidget spinner varázsa

A civilben kőfaragóként dolgozó Tóth Gábor 47 évesen lett a légpisztolyos Eb-n a magyar csapat tagja. A módszere egyszerű, a jó lövéseiből merít erőt: „Nekem szerencsém van, mert a lövés megnyugtat. Főleg, ha az 10-es találat a végén. Nem rendelkezem akkora versenyzői múlttal, de igyekszem kizárni a verseny rangját, pszichésen igyekszem kezelni.”

A magyar kajakos reménység Erdőssy Csaba egy tárgyhoz ragaszkodik mostanság. „Pont jókor kérdezed. Nemrég rendeltem versenyre egy fidget spinnert. Hajlamos vagyok körömpiszkálásra verseny előtt, alatt, és e helyett pörgetem a spinnert.”