Ezért pörgetted még karácsonykor is a közösségi médiát: a dopamin tehet róla

közösségi média függőség

A dopamin egy nagyon hasznos hormon, ami segít nekünk a jó és hasznos szokások kialakításában, például sportolás közben termelődik, ezáltal válik rendszeressé, hogy eljárunk mozogni.

A hála érzésének gyakorlása közben is számíthatunk rá, amitől szintén jobban érezzük magunkat. És van még egy tevékenység, amikor szintén dopamint termel a szervezetünk: amikor a közösségi oldalakat bújjuk.



Ezért olyan addiktív a Facebook és más alkalmazások, hogy még akkor sem tudjuk letenni a telefonunkat, amikor szeretteink társaságát élvezhetnénk.

Facebook, Instagram, Twitter, TikTok – úgy tűnik az élet a legnagyobb közösségi média platformokon történik, ezért akár órákat tudunk eltölteni a posztok nézegetésével és a kommentek olvasásával, miközben valójában semmi sem történik. Biztosan te is érezted magad frusztráltnak azért, mert miután felemelted a fejed a mobilodból, realizáltad, hogy sokkal több időt töltöttél el görgetéssel és szívecskézéssel, mint szeretted volna. Ne gondold, hogy egyedül vagy ezzel, mi itt – okostelefonnal és internettel rendelkező populáció – mindannyian függők vagyunk, az elvonókúrát pedig kevesen vállalják be.

Le sem tesszük a telefont – még a WC-n sem

A telefon- és közösségi média függőség egyre komolyabb témává vált az elmúlt években, különösen a mentális állapotra gyakorolt hatás miatt. A Dscout által készített kutatás szerint 2617 alkalommal érintjük meg a telefonunkat átlagosan egy nap: görgetünk, klikkelünk, gépelünk, jobbra és balra húzunk. Emellett 150-szer oldjuk fel a telefonunkat egy nap alatt, és körülbelül 10 óra 49 percet töltünk valamilyen kütyün – még néhány szám, ami egyszerre hivatott alátámasztani a mondottakat és elrettenteni. Az is tény, hogy a legtöbben előbb érintik meg reggel a telefonjukat, mint azt, aki mellettük alszik, és bár senki sem büszkélkedne vele, de a legtöbben még a WC-re is visszük magunkkal a legszemélyesebb készülékünket – egy lájk a kiskutyás videóra popsitörlés előtt még épp belefér!

Ugyanaz a drogunk: a dopamin

A dopamin egy neurotranszmitter, aminek igencsak jó a PR-ja, ugyanis boldogsághormonként szokták emlegetni. A dopamin számos üzenetet közvetít az agyban, szerepe van a mozgás szabályozásában, a memória működésében, a figyelemben, az alvásban, emellett az érzelmek és reakciók szabályozásáért is felelős, míg a hormon felszabadulása az elégedettség, boldogság érzésével jár együtt. És ki ne szeretne boldog és elégedett lenni? Érthető hát, hogy az agyunk minden lehetőséget megragad arra, hogy ezt a kellemes állapotot újrateremtse. Dopamint olyan tevékenységekkel szabadíthatunk fel, mint az evés, a szex vagy épp a drogozás.

A közösségi média az egyik legalapvetőbb emberi igényre, a társas kapcsolatokra játszik rá, ezeket utánozza tulajdonképpen, és így lehet, hogy dopamin szabadul fel, amikor lájkokat és kommenteket kapunk. Mivel a közösségi média révén az ujjbegyeink végébe lényegesen több társas interakció, emberekről készült szép kép, helyezés, beszélgetés összpontosul, mint amennyi a való életben érne minket, amihez még csak meg sem kell erőltetnünk magunkat. Ezért olyan addiktív a közösségi média, és minden, ami addiktív, több dopamint termel – csak hogy véletlenül se tudjunk leállni velük.

Több, több, még több

Ahogy pedig a függőségek esetében lenni szokott, az adag, ami tegnap még elég volt, ma már kevés lehet, ezért még több szerhez kell jutnia a függő szervezetnek. A futószalag mellett dolgozó munkás gyakorlottságával végzett ismétlődő görgetések egyre kevésbé izgalmasak, ezért többre lesz szükségünk ahhoz, hogy megkapjuk ugyanazt az érzést, mint korábban. Olyasmi ez, mint a félkarú rabló – sosem tudjuk, hogy szerencsénk lesz-e, és kapunk valamilyen pozitív visszajelzést lájk vagy komment formájában, de az esély mindig ott van. De mindössze egy kattintásba telik kiderítenünk, hogy épp nyertünk-e a népszerűségi lottón, így a befektetés kockázatmentesnek tűnik – pedig nem az.

Elvonási tünetek

Dopamin deficitnek nevezik a szakemberek az elvonási tüneteket, vagyis, amikor épp nem használjuk a szert, jelen esetben a közösségi médiát, amitől szárnyal a dopaminszintünk, akkor még szomorúbbak és boldogtalanabbak leszünk, mint a használata előtt.

Ennek magyarázata, hogy a szervezetünk a homeosztázisra törekszik, vagyis az egyensúlyra. Ezért a nagyon magas dopaminszint után nem a megszokott szintre áll vissza a szervezet dopaminszintje, hanem alacsonyabb lesz, kompenzálva a korábbi kiugrást. Ez áll a csak még egy kattintás, csak még egy videó, csak még egy üzenet hátterében.

Amikor hosszú időn át görgeted a közösségi médiát és nem történik semmi, és tudod, hogy le kellene állnod, de tovább görgetsz – akkor pontosan ezt a deficitet éled át. Ilyenkor a szorongáshoz és depresszióhoz hasonló érzéseket tapasztalhatsz meg.

A közösségi média legnagyobb fegyvere minden más dopamintermelő tevékenységgel szemben, hogy nagyon olcsón hozzá tudunk jutni, hiszen nem igényel semmilyen különösebb erőfeszítést, a kanapén ülve vagy már az említett WC-n is hozzáférhetünk egy adaghoz.

Ahogy pedig a The Social Dilemma című dokumentumfilmből kiderült, a különböző közösségi platformok alkotói nem érdekeltek abban, hogy racionális mennyiségben használjuk az oldalaikat, épp ellenkezőleg, a különböző fejlesztések tudatosan és szándékoltan azt akarják elérni, hogy minél több időt töltsünk a görgetéssel. Ember legyen a talpán, aki képes az algoritmusok csábításának ellenállni, de még mindig igaz az a régimódi meglátás, hogy a való világ mégiscsak több pozitív érzést ad, mint a virtuális.

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print