Léket üthet a költségvetésen a kormány új lakástámogatási programja

Surányi György egykori jegybankelnök a HVG-nek adott új interjújában a kormány új lakáshitelprogramja, az Otthon Start árnyoldalaira világított rá.

Surányi az interjúban azon a címen marasztalta el az első lakás megvásárlását kedvezményes hitellel támogató programot, hogy a fix hitel ígérete mellé célszerű volna beiktatni egy féket. Az egyetemi tanár hozzátette: ha az infláció vagy az irányadó kamat meghaladja a 8-9 százalékot, a hitelnyújtó oldaláról meg kell nyílnia a szerződésmódosítás feltételének. Ha ez elmarad, újra jönnek a free riderek, akik „meglovagolják” a kínálkozó lehetőséget. Fékek híján a konstrukció jelentős nagyságú léket üthet a költségvetésen, ami adóemeléshez vagy inflációhoz vezethet, legrosszabb esetben pedig egyszerre mindkettőhöz – véli Surányi.

A Magyar Nemzeti Bank hajdani elnöke szerint a program szociális szempontból is támadható. Hangsúlyozta: 100 millió forintból Budapesten egy 50-60 négyzetméteres lakást is alig lehet vásárolni – amennyiben jó minőségű, új építésű ingatlanról van szó -, vidéken viszont ennél jóval nagyobb méretű lakások, illetve házak is elérhetők ugyenebben az árkategóriában.

És az sem biztos, hogy 25 évre állami kamattámogatást kellene adni azoknak, akik 50 millió forintos önrésszel rendelkeznek. Surányi tehát célzottabb kereteket javasol, például azt, hogy a négyzetméterár-plafont és a teljes összegre vonatkozó maximumot településkategóriánként határozzák meg. A lakáspiaci tapasztalatok figyelembevételével, a KSH és az adóhatóság adatai alapján ez akadálymentesen kivitelezhető lenne.

Az egyetemi tanár kiemelte: a kormány – a családi otthonteremtési kedvezményhez és általános forgalmi adó mozgatásához hasonlóan – most is a keresleti oldalt igyekszik stimulálni. Ha a kínálat komoly felfutása elmarad, akkor mindez a lakásinflációt fogja tetézni – véli Surányi György. Egy ilyen kamattámogatási rendszert szerinte két-három évre előre kellett volna meghirdetni, addig pedig a jogi kereteket és az ösztönzőket arra fordítani, hogy a beruházók, a vállalkozók és az építőipar fel tudjanak készülni a várható változásokra. A bérlakásépítés – melyre Magyar Péter, a TISZA Párt elnöke korábban már ígéretet tett – szintúgy a kínálat bővülésének irányába hatna.

Surányi György szerint óriási gondot okozna, ha a kormány maga kezdene tömeges bérlakásépítésbe, hiszen ehhez nincs meg az a pénz, amivel az állam a saját tőkéje terhére érdemi segítséget tudna nyújtani, továbbá ha az állam vagy az önkormányzatok válnának tömegesen lakástulajdonossá, reinkarnálni kellene az egykori IKV-t, vagyis az állami ingatlankezelő vállalatot. Ennek fenntartása viszont túlontúl költséges volna, ráadásul a hatékonyságával kapcsolatban is seregnyi kétely merülne fel. Ha viszont a bérlakásprogram színtisztán üzleti alapon startolna el, elveszítené szociális jellegét: a bérleti díjak az egekig nőnének, ezeket az összegeket pedig épp a rászorulók nem volnának képesek kigazdálkodni – mutatott rá a korábbi jegybankelnök.

Surányi szerint a szerepeket úgy lehetne kombinálni, hogy a befektető, illetve a vállalkozó megelégedjen a jelenlegi normál ingatlanpiaci hozammal, ami évi 6 százalék körül alakul. A felépült lakások bérlőkijelölési joga pedig az államé, praktikusan az önkormányzatoké lehetne. Ebből már a bérleti díjat is ki lehetne kalkulálni.

Ha a költségvetési szempontokat nézzük, megállapítható, hogy a bérleti díj szociális alapú támogatása sem olcsó. Ha viszont egy családra átlagosan havi 150 ezer forintos bérletidíj-támogatás jut, az évi 1,8 millió forint közkiadást jelent. Tízezer lakásnál ez 18 milliárd, ötvenezernél pedig 90 milliárd forintot jelent, ami egyáltalán nem csekély. Ugyanakkor még ez is csupán elenyésző hányada a várható kamattámogatásnak. Érdemes hozzátenni, hogy Surányi György csak elméleti példákat sorolt fel, hiszen ötvenezer lakást felépíteni költségvetési forrásból szinte lehetetlen vállalkozás: már tízezer lakás költsége is elérheti a 700 milliárd forintos nagyságrendet.