Magyarországon már az uniós átlagnál is drágább az élelmiszer

Az Eurostat által közölt adatok alapján kijelenthető: a magyar élelmiszerek árszintje immáron meghaladja az uniós átlagot. De pontosan minek köszönhető ez a zavarba ejtő változás, és milyen érdekességek olvashatók még ki a friss számokból?

Tavaly a magyar háztartások fogyasztása az uniós átlag 70 százalékán állt, s ezzel hazánk az utolsó helyre csúszott vissza a rangsorban. A változás egyik legfontosabb oka, hogy a Magyarországon előállított érték egy részéből nem lesz nemzeti jövedelem; emellett viszont arról sem szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt 25 évben a nemzeti jövedelmen belül fokozatosan csökkent a lakossági jövedelem aránya; a megtermelt GDP jelentős százalékát beruházásokra (és nem fogyasztásra) használtuk fel; az átlagkeresetek felzárkózása emiatt – régiós viszonylatban – lelassult; végül, de nem utolsósorban megfigyelhető, hogy az utóbbi pár évben nemzetgazdasági szinten emelkedik a lakosság megtakarítási hajlandósága, azaz a megszerzett jövedelemből arányaiban kevesebbet fogyasztunk, mint korábban.

Az Eurostat a napokban tett közzé egy jelentést, mely az egyes uniós országok jelenlegi árszintjét mutatja be.

Az EU statisztikai hivatalának adatbázisa szerint a magyar háztartások végső fogyasztásának (AIC) árszintje az uniós árszint 69,4 százaléka, míg a hozzánk hasonló fejlettségi szinten álló lengyel és román gazdaság esetében ugyanez az adat 63,5, illetve 54,1 százalék – írja a Portfolio.hu.

Mivel a végső fogyasztáshoz (AIC) hozzátartoznak olyan természetbeni fogyasztások is, mint az oktatás vagy az egészségügy, melyek árszintje igen nehézkesen mérhető, ezért a háztartások fogyasztási kiadásainak (HFCE) árszintjét is érdemes megvizsgálni. Ez utóbbit egyébként a piaci áron vásárolt termékek és szolgáltatások alapján számolják ki. Ebben a hazai árszint az EU-átlag 76 százalékán áll, míg Lengyelországban 66 százalékos, Romániában pedig 60 százalékos a mutató.

A magasabb árszint észszerűnek tűnő magyarázat arra, hogy a vásárlóerő-paritásos mutatók tekintetében miért áll rosszabbul Magyarország. Így a béreket, az egy főre jutó GDP-t, továbbá a háztartások fogyasztását illetően is jóval optimistább kép rajzolódik ki a régiónkon belül elfoglalt pozíciónkról, ha nominális mutatókat vetünk össze, azaz a számokat nem igazítjuk az árszínvonal-különbségek okozta eltérésekhez.

De mi az, ami itthon ennyivel drágább, mint mondjuk a románoknál vagy a lengyeleknél? A 12 nagy árucsoporból 9-ben a magyar árszint a legnagyobb. Az élelmiszerek, a kommunikáció és a lakhatás árszínvonala tekinthető a legmagasabbnak.

A friss adatokból kitűnik: az élelmiszer az a termékkör, ahol a magyar árszint először felülmúlta az uniós átlagot.

Ha a 2023-as állapotot vizsgáljuk, akkor arra jutunk, hogy az élelmiszer-árszínvonal az uniós szint 100,9 százaléka. Az olajok és a zsírok drágulása tekinthető a leglátványosabbnak (ezen termékek árszintje az EU-átlag 122 százaléka), ám a tejtermékek (118 százalék) és a pékáruk (104 százalék) esetében is drasztikus változásnak lehetünk szemtanúi. Ezekhez viszonyítva a hús relatíve olcsó (81 százalék), de ha a román és lengyel árakat tesszük meg mércének, akkor még ebben a termékkörben is jelentős drágaságról beszélhetünk.

A Portfolio.hu cikke meglepő következtetést von le az eddigi adatokból: az egekbe szökő élelmiszerárak és az elmúlt évek intenzív ütemű árfelzárkózása dacára a hazai árszint nem tekinthető kiugróan magasnak.

A cikk érvelése szerint abban a fejlettségi sávban, ahová Magyarország is tartozik, hatalmas az árszínvonal szórása: a közel hasonló fejlettségű országok relatív árszintje 60, illetve 90 százalék között szóródik. Hangsúlyozzák: a hazai mutató nem mond ellent a trendnek, inkább a lengyel és a román árszint tűnik túlságosan alacsonynak.