A német zöld fordulat zátonyra futott? A brutális gázárak miatt Németország felülírhatja a zöld törekvéseit
A német nyelvben külön szót alkottak a szénenergia teljes kivezetésére: ez a kohleausstieg. Berlin korábban ambiciózus ígéretet tett arra, hogy 2038-ig teljesen leállítja a szénerőműveit, a leginkább környezetszennyező, rossz minőségű barnaszenet (lignitet) pedig már 2030-ig száműzi a rendszerből.
A nemzetközi konfliktusok miatt az egekbe szökő globális gázárak és az ipari realitás azonban most keményen arcul csapták a német kormányt. Friedrich Merz kancellár nyilatkozata hűvös józansággal világított rá a helyzetre: „El kell látnunk ezt az országot árammal. Nem vagyok hajlandó kockára tenni az iparunk magját egyszerűen azért, mert olyan kivezetési terveket fogadtunk el, amelyek mára irreálissá váltak.” Úgy tűnik, Németország kénytelen megkezdeni a „kivezetés kivezetését”.
Ezt olvastad már?
Lehet, hogy újranyílik a Hormuzi-szoros, de az elszabaduló inflációt ez már aligha fékezi meg
A megújulók korlátai és a gázcsapda
Félreértés ne essék, Németország zöld átállása papíron lenyűgöző: a villamosenergia-szükséglet több mint felét (tavaly 59%-át) már szél- és napenergiából fedezik. A probléma a téli hónapokkal és a szélcsendes időszakokkal van. Mivel Németország 2023-ban az utolsó atomatomerőművét is bezárta, a kieső megújuló energiát fosszilis forrásokkal kell pótolnia.
A terv az volt, hogy a szenet földgázzal váltják ki, ami feleannyi szén-dioxidot bocsát ki. Csakhogy míg a szén 20%-ot, addig a gáz jelenleg 13%-ot tesz ki a német energiamixben. És itt jön a csapda: Németország a földgáz 95%-át importálni kényszerül. Amikor a közel-keleti geopolitikai feszültségek miatt a gáz ára kilő, a váltás gazdasági öngyilkossággal ér fel.
Ezzel szemben lignitből Németország rendelkezik Európa legnagyobb és a világ harmadik legnagyobb tartalékával. Ebből a tüzelőanyagból az ország teljesen önellátó, és ami a legfontosabb: rendkívül olcsó.
Globális trend és a német nagyvállalatok nyomása
Németország nem egyedül dilemmázik. A gázpiaci sokk hatására Japán már lazított a szabályozásán a szénerőművek javára, Olaszország 2038-ig elhalasztotta az utolsó állomásai bezárását, India pedig elnapolta a karbantartási leállásokat.
A német nehézipar szintén tiszta lapokat követel. Wolfgang Große Entrup, a Német Vegyipari Szövetség (VCI) vezérigazgatója egyértelművé tette: „Az iparunknak megbízható energiára van szüksége. A megújuló energia önmagában ezt még nem tudja garantálni… A vállalatok csak akkor fognak milliárdokat beruházni, ha bízhatnak abban, hogy az energia a jövőben is versenyképes áron áll majd rendelkezésre.”
Mi a lehetséges kompromisszum?
Bár a szénkivezetés teljes eltörlését szinte senki sem akarja, a szabályok lazítása reális forgatókönyv. Az egyik asztalon lévő javaslat szerint hat olyan erőművet, amely importált (a hazai lignitnél tisztább) feketeszénnel működik, és jelenleg csak téli tartalékként funkcionál, visszaengednének a folyamatos termelésbe. Az üzemeltető Steag Iqony Group szerint ezek a gyárak azonnal több millió háztartást tudnának olcsó árammal ellátni.
A végső döntés politikai csatatér: a jobbközép CDU/CSU a gazdasági realitás és a szén fenntartása mellett van, míg a koalíciós partner SPD szerint a szabályok felpuhítása visszavetné a zöld fordulatot.
A német kormánynak még idén döntenie kell, hogy tartja-e a 2030-as lignit-határidőt, vagy stratégiai tartalékként életben tartja a szénerőműveket. Augusztusban érkezik a hivatalos felülvizsgálat, amelynek eredeti célja a szénkivezetés felgyorsítása lett volna – most viszont szinte biztos, hogy a folyamat lefékezésére fogják használni. Az ideológia és a gazdasági túlélés harcában Berlinben most a profit és a biztonság áll nyerésre.
Forrás: BBC
Borítókép: Jakub Żerdzicki, Unsplash
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
