1 millió eurós leütési áron kelt el egy vintage Patek Philippe karóra
Egymillió euró őrült összeg egy karóráért. Bármilyen óráért. Ennek ellenére az aukciók történetében volt pár darab, ami elérte ezt a bűvös összeghatárt.
Ezekben az eladásokban azonban közös volt, hogy a legnagyobb aukciós házaknál zajlottak le. Egészen idáig. Július elején ugyanis egy kisebb aukción fizettek ki egymillió eurót egy Patek Philippe ref. 2497 Perpetual Calendar típusú karóráért.
Július elején egy Patek Philippe ref. 2497 öröknaptáras karóra újabb elképesztő összegért kelt el egy kis madridi aukciósház árverésén.
Az 1,06 millió eurós áron leütött rózsa arany Patek mindössze a hetedik ismert példány és bizonyítja, amit a kereskedők és a gyűjtők már régóta tudnak: a vintage Patek vagy Rolex világában ma már nagyon kevés titok van. És nem is ez volt az egyetlen eredmény, ami figyelemre méltó, különösen egy ilyen kis árverésen. Ugyanitt egy rózsa arany Calatrava 96-os 82 500 euróért kelt el, ami valószínűleg rekordot jelent ebben a kategóriában.
„Ezek a darabok, különösen a Patekektől, ritkán kerülik el az emberek figyelmét” – mondta Ignacio Coll, a barcelonai Ancienne Watches kereskedője. Coll maga is Madridba utazott, hogy megvizsgálja és licitáljon mind az egymillió dolláros ref. 2497-es, mind a 96-os modellre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az aukciósház szerint a 2497-es öröknaptár az eredeti tulajdonos családjától került hozzájuk egy nő révén, aki ékszerüzlet-tulajdonos férjétől örökölte azt.
Ez nem akármilyen 2497-es volt, hanem egy rózsa aranyból készült első széria – amelyet legkönnyebben a váltakozó arab számokról és a Vichet tokról lehet felismerni -, mindössze a hetedik példány, amiről tudni lehet. Tavaly Peter Knoll rózsa arany 2497-ese körülbelül 1,5 millió dollárért kelt el. Ezek alapján már biztosan ki lehet jelenteni, hogy egy 2497-essel szép summát lehet most kaszálni az aukciókon, különösen egy ilyen ritka változattal.
Ami az állapotot illeti, az órát néhány évvel ezelőtt a Patek szervizelte, amit a tulajdonos is megerősített.
Az első árulkodó jel a szervizkorona. A számlap eredeti, és Coll beszámolója szerint szépen megtisztították.
„A számlap azonban így is nagyon szép volt, és a piac elfogadja ezt az állapotot, különösen egy ilyen ritka óránál” – mondta hozzátéve, hogy bár a zománc logón tisztítás nyomai látszanak, a naptárablakok szélei még mindig élesek. A tok is jó állapotban volt, bár valószínűleg polírozták, még mindig megvannak az eredeti szögek és élek, leginkább a füleknél.
A tétel iránt nagy volt az érdeklődés, körülbelül 12-en licitáltak rá telefonon keresztül az írásos és az előzetes liciteken kívül. A kikiáltási ár 30 000 eurónál kezdődött, így néhányan valószínűleg úgy gondolták, hogy százezer euró körüli összegért megszerezhetik a különleges darabot, ám a történet más fordulatot vett.
A licitek üteme 700 000 euró körül lelassult, és két telefonos licitáló versengett egymással, míg végül 900 000 eurónál le nem ütötték a kalapácsot, és a 18 százalékos felárral együtt a teljes ár 1,06 millió euróra emelkedett. Ez az ár nem meglepő egy ilyen kaliberű óra piacán, de ami végül ténylegesen befolyásolta az árat, az a két egymással versengő licitáló volt, és az, hogy ők mennyire akarták az órát és mennyire mélyen voltak hajlandók aznap a zsebükbe nyúlni.
Ha ilyen órák jelennek meg egy kis aukciós háznál, különösen a világ egy olyan szegletében, amely nem a vintage órák gyűjtéséről híres, az még pozitívan is befolyásolhatja az eredményt.
„A gyűjtők és a kereskedők rögtön érzik, hogy az óra az eredeti tulajdonostól származik” – mondta Coll. „Ez tiszta, ez őszinte, és ha szép, az emberek izgatottan mennek érte.” Ebben az esetben az aukciósház a Segre Madrid volt – messze a három-négy nagy aukciósház genfi irodáitól, ahol a gyűjtők folyamatosan pásztázzák a katalógusokat a felbukkanó kincsek nyomában.
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
