Tragikus forgatókönyv az emberiség jövőjéről: a friss klímajelentés 5 legfontosabb üzenete

Míg a szomszédban ép ésszel felfoghatatlan háború dúl, úgy tűnik, mintha minden más probléma hirtelen eltűnt volna – nincs már covid, se klímaváltozás.

A járvány ugyan valóban leszálló ágban van, de a klímaválság továbbra is fenyeget és nemcsak az unokáink életére lesz hatással, de mi is tapasztalni fogjuk. Nincs erre jobb bizonyíték, minthogy Ausztráliában a 2019-es tüzek után olyan áradás pusztít, amilyen utoljára 20 éve volt.

Február 28-án nyilvánosságra hozták a friss IPCC jelentést, ami borús forgatókönyvet vázol fel az emberiség jövőjéről

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete február 28-án hozta nyilvánosságra átfogó jelentését arról, milyen hatással lesz a klímaváltozás a bolygóra, és ez miként fog hatni az emberi civilizációra. A 2014-es első IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) jelentés óta ez a második hasonló dokumentum, amely azonban azt is tükrözi, hogy az azóta eltelt években nagy előrelépést tettünk a globális felmelegedés hatásainak megértésében tudományos szempontból. A második munkacsoport által bemutatott riport az IPCC hat részből álló riportjának második része, amelyet tavaly augusztusban az első munkacsoport riportja előzött meg, és amelyet jövő hónapban a harmadik munkacsoport riportja követ. A mostani jelentés áttekintette az éghajlatváltozás mögött meghúzódó tudományos tényeket, míg a jövő hónapban publikálandó anyag arról fog szólni, hogy miként lehet elkerülni a legrosszabb forgatókönyvet. Íme, a mérföldkőnek számító jelentés öt legfontosabb üzenete!

A klímaváltozás hatása az egészségre

Az éghajlatváltozás hatása a fizikai és mentális egészségre már most is érezhető, miközben az emberiség fele a bizonytalan vízellátással küzd, a szélsőséges hőség, az élősködők által terjesztett betegségek és a globális felmelegedéssel összefüggő éhezés pedig több milliárd embert fenyeget. Különösen a szélsőséges hőség van hatással a mortalitásra és megbetegedésekre, az előrejelzések szerint az évszázad előrehaladtával csak tovább fog romlani a helyzet.

Az áradások miatt Ázsiában, Afrikában és Közép-Amerikában több embernek kellett elhagynia a lakóhelyét, és az előrejelzések szerint ez csak a kezdet. A szélsőséges időjárás miatt eddig is több millió ember élelmiszerellátása vált bizonytalanná, hiszen a klímaváltozás növeli a terméskiesés valószínűségét. Az erdőtüzek füstje miatt fokozott kockázata van a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának, és 2080-ra további 2,25 milliárd embert fenyeget a Dengue-láz egy átlagos forgatókönyv szerint.

Az előrejelzések szerint a mentális kihívások, beleértve a szorongást és a stresszt, növekedni fognak a szélsőséges időjárásnak való kitettség következtében, amellett, hogy az éghajlatváltozás már most hozzájárul a humanitárius katasztrófák kialakulásához. A jelentésben foglaltak szerint az éghajlati hatások „jelentősen növelni fogják a rossz egészségi állapotot és a korai halálozást” mind rövid, mind hosszú távon. „Az emberek világszerte már 1,1 fokos felmelegedésnél is szenvednek az éghajlatváltozás hatásaitól” – mondta Emily Shuckburgh, a Cambridge-i Egyetem Cambridge Zero igazgatója. „A 1,5 fok feletti hőmérséklet emelkedés veszélybe sodorná a békét, a biztonságot, a gazdasági stabilitást és sok ember számára jelentene egzisztenciális fenyegetést.”

Van, aminek örökre búcsút mondhatunk

A jelentés az alkalmazkodási lehetőségek köré épül, üzenete azonban egyértelmű: egyes éghajlati hatások már visszafordíthatatlanok, és az emberi tevékenység miatt bekövetkezett számos veszteség közeledik ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem lehet visszafordulni.

Az ember okozta éghajlatváltozás „visszafordíthatatlan veszteségeket okoz a szárazföldi-, édesvízi-, part menti- és nyílt óceáni tengeri ökoszisztémákban”. Sok faj már elérte a hőmérséklet-emelkedéshez való alkalmazkodási képességének határát. További fajok fognak kipusztulni. A „visszafordíthatatlansághoz közeledő” hatások közé tartozik a gleccserek visszahúzódása, valamint az Északi-sarkvidéki és hegyvidéki ökoszisztémák megváltozása.

Ez azt jelenti, hogy 2050-re legalább egymilliárd embert fenyeget majd az otthona elvesztése a tengerszint emelkedése következtében súlyosbodó viharok miatt – derül ki a jelentésből. Mivel a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos felmelegedési célját évtizedeken belül minden kibocsátási forgatókönyv szerint át fogjuk lépni, a jelentés „az ökoszisztémákra és az emberekre többszörös kockázatot jelentő éghajlati veszélyek elkerülhetetlen növekedésére figyelmeztet. A Care International szerint a jelentés megmutatta, hogy „a 1,5 fokos küszöb még csekély és/vagy átmeneti túllépése is súlyos következményekkel jár emberek millióira”.

Tudunk alkalmazkodni…egy bizonyos pontig

A 4000 oldalas jelentés több módot is felsorol, miként tudunk alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, köztük innovatív és praktikus megoldásokat a víz- és élelembiztonság növelésére és az ökoszisztéma megőrzésére.

A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy az alkalmazkodást célzó projektek nem egyenlően oszlanak el földrajzilag és krónikusan alulfinanszírozottak. Sok ezek közül túlságosan rövidlátó, és elszalasztja a lehetőséget, hogy „transzformatív” változtatásokat hajtsanak végre abban, ahogy a közösségeket élelmezzük, elszállásoljuk és energiával látjuk el. Még megfelelő finanszírozás és gazdálkodás mellett sem „tudunk kiküszöbölni” minden veszteséget és kárt. Ha a hőmérséklet-emelkedést 1,5 C közelében tartjuk, az „lényegesen csökkenti” a kár mértékét.

A jelentés óva int azoktól az intézkedésektől, amelyek csak rontanak a helyzeten. Például a hullámtörők vagy gátak rövid távon megvédhetik az embereket és a tulajdont, de költséges korszerűsítést igényel a fenntartásuk, és olyan területeken is ösztönözhetik az építkezést, amiket nehéz megvédeni.

Végső soron, hacsak az éghajlatváltozást előidéző kibocsátások nem csökkennek nagyon gyorsan, az emberiség alkalmazkodási lehetőségei egyre korlátozottabbá válnak – mutat rá a jelentés. Kate Jones, a University College London ökológia és biodiverzitás tanszékének vezetője azt mondta, hogy az értékelések alapján a kibocsátás jelentős csökkentésével párhuzamosan a helyzethez való alkalmazkodásra van szükség. „Most világossá válik, hogy nemcsak mindkettőre szükségünk van, de ha nem cselekszünk gyorsan, akkor azt kockáztatjuk, hogy elérjük azt a pontot, amelyen túl már nem tudunk alkalmazkodni az éghajlati hatásokhoz.”

A legszegényebbeket sújtja majd leginkább

Bár az éghajlatváltozás mindenkit érint, de nem egyforma mértékben: a nők, a gyerekek és az őslakosok lesznek az előrejelzések szerint a legsebezhetőbbek az évszázad előrehaladtával.

Az ökoszisztémák eltűnése – és az általuk nyújtott előnyök elvesztése – az őslakos és helyi közösségekre gyakorolt „lépcsőzetes és hosszú távú hatásokhoz” vezet. A jelentés azt is bemutatja, hogy a növekvő urbanizáció miként jelent növekvő terhet a vízrendszerre, illetve az egészségügyi és higiéniai szolgáltatásokra.

Bizonyos hatások egyes területeken már most is aránytalanul nagy áldozatokat követelnek: az elmúlt évtizedben az árvizek, aszályok és viharok miatti halálozás mintegy tizenötször magasabb volt a rendkívül sérülékeny országokban, összehasonlítva a kevésbé veszélyeztetett országokkal. A hirtelen termésveszteség és az alapvető élelmiszerek tápértékének csökkenése már sok közösségben megnövelte az alultápláltságot, elsősorban az őslakosok, a kistermelők és az alacsony jövedelmű háztartások körében, különös tekintettel a gyermekekre és a terhes nőkre.

Ma 3,3-3,6 milliárd ember él „az éghajlatváltozással szemben rendkívül érzékeny környezetben”, ez a szám az előrejelzések szerint a jövőben tovább fog növekedni. Camilla Toulmin, a Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet főmunkatársa szerint a jelentés kimutatta, hogy a klímaváltozásért legkevésbé felelős embereket sújtják a legsúlyosabban a szélsőséges események pusztító hatásai. „Ahogy a gazdagabb nemzetek egyre több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, úgy nő a pusztítás és a költségek.”

Minden 0,1 Celsius-fok számít

Bár bizonyos éghajlati hatásokkal szemben már túl késő már bármit is tenni, a jelentés fontos üzenete, hogy minden fok és tizedfok számít. Az éghajlati kockázatok nagysága és mértéke egyaránt függ a rövid távú kibocsátásoktól, és „minden fokkal fokozódik a felmelegedés” – figyelmeztetnek a szakértők.

Az 1,5°C-ról szóló 2018-as különjelentését megismételve, az IPCC kijelenti, hogy a felmelegedés e küszöbértékre való korlátozása „jelentősen csökkentené az éghajlatváltozással összefüggő előrejelzett veszteségeket és károkat”. Lényegében a felsorolt kockázatok annál veszélyesebbek, minél magasabb lesz a felmelegedés mértéke. Azonban azt is hozzáteszik, hogy számos éghajlati hatás „akkor is megmarad, ha a hőmérsékletnövekedés visszatér 1,5 °C-ra”. Azt is mondják, hogy az olyan visszaesések, mint a permafrost-kibocsátás vagy az erdővel borított szén-elnyelők elvesztése „nehezebbé teszi a 1,5 °C-ra való visszatérést 2100-ra”.

Azok a megoldások, amelyek nem a gyors kibocsátáscsökkentést célozzák, csak kevéssé válthatják meg a jelenlegi helyzetet. A jelentés figyelmeztet, hogy a napfénynek az űrbe való visszaverésére javasolt megközelítések „új kockázatok széles skáláját jelentik az emberekre és az ökoszisztémákra nézve”, és nem akadályozzák meg a CO2 felhalmozódását a levegőben és az óceánokban önmagukban.

A figyelmeztetést tehát megkaptuk, az adatok a kezünkben vannak, így csak rajtunk múlik, hogy mit teszünk egy olyan katasztrófa ellen, amit még meg tudunk akadályozni.