Tragikus forgatókönyv az emberiség jövőjéről: a friss klímajelentés 5 legfontosabb üzenete

IPCC jelentés - klímaváltozás - klímaválság

Míg a szomszédban ép ésszel felfoghatatlan háború dúl, úgy tűnik, mintha minden más probléma hirtelen eltűnt volna – nincs már covid, se klímaváltozás.

A járvány ugyan valóban leszálló ágban van, de a klímaválság továbbra is fenyeget és nemcsak az unokáink életére lesz hatással, de mi is tapasztalni fogjuk. Nincs erre jobb bizonyíték, minthogy Ausztráliában a 2019-es tüzek után olyan áradás pusztít, amilyen utoljára 20 éve volt.

Február 28-án nyilvánosságra hozták a friss IPCC jelentést, ami borús forgatókönyvet vázol fel az emberiség jövőjéről

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete február 28-án hozta nyilvánosságra átfogó jelentését arról, milyen hatással lesz a klímaváltozás a bolygóra, és ez miként fog hatni az emberi civilizációra. A 2014-es első IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) jelentés óta ez a második hasonló dokumentum, amely azonban azt is tükrözi, hogy az azóta eltelt években nagy előrelépést tettünk a globális felmelegedés hatásainak megértésében tudományos szempontból. A második munkacsoport által bemutatott riport az IPCC hat részből álló riportjának második része, amelyet tavaly augusztusban az első munkacsoport riportja előzött meg, és amelyet jövő hónapban a harmadik munkacsoport riportja követ. A mostani jelentés áttekintette az éghajlatváltozás mögött meghúzódó tudományos tényeket, míg a jövő hónapban publikálandó anyag arról fog szólni, hogy miként lehet elkerülni a legrosszabb forgatókönyvet. Íme, a mérföldkőnek számító jelentés öt legfontosabb üzenete!

A klímaváltozás hatása az egészségre

Az éghajlatváltozás hatása a fizikai és mentális egészségre már most is érezhető, miközben az emberiség fele a bizonytalan vízellátással küzd, a szélsőséges hőség, az élősködők által terjesztett betegségek és a globális felmelegedéssel összefüggő éhezés pedig több milliárd embert fenyeget. Különösen a szélsőséges hőség van hatással a mortalitásra és megbetegedésekre, az előrejelzések szerint az évszázad előrehaladtával csak tovább fog romlani a helyzet.

Az áradások miatt Ázsiában, Afrikában és Közép-Amerikában több embernek kellett elhagynia a lakóhelyét, és az előrejelzések szerint ez csak a kezdet. A szélsőséges időjárás miatt eddig is több millió ember élelmiszerellátása vált bizonytalanná, hiszen a klímaváltozás növeli a terméskiesés valószínűségét. Az erdőtüzek füstje miatt fokozott kockázata van a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának, és 2080-ra további 2,25 milliárd embert fenyeget a Dengue-láz egy átlagos forgatókönyv szerint.

Az előrejelzések szerint a mentális kihívások, beleértve a szorongást és a stresszt, növekedni fognak a szélsőséges időjárásnak való kitettség következtében, amellett, hogy az éghajlatváltozás már most hozzájárul a humanitárius katasztrófák kialakulásához. A jelentésben foglaltak szerint az éghajlati hatások „jelentősen növelni fogják a rossz egészségi állapotot és a korai halálozást” mind rövid, mind hosszú távon. „Az emberek világszerte már 1,1 fokos felmelegedésnél is szenvednek az éghajlatváltozás hatásaitól” – mondta Emily Shuckburgh, a Cambridge-i Egyetem Cambridge Zero igazgatója. „A 1,5 fok feletti hőmérséklet emelkedés veszélybe sodorná a békét, a biztonságot, a gazdasági stabilitást és sok ember számára jelentene egzisztenciális fenyegetést.”

Van, aminek örökre búcsút mondhatunk

A jelentés az alkalmazkodási lehetőségek köré épül, üzenete azonban egyértelmű: egyes éghajlati hatások már visszafordíthatatlanok, és az emberi tevékenység miatt bekövetkezett számos veszteség közeledik ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem lehet visszafordulni.

Az ember okozta éghajlatváltozás „visszafordíthatatlan veszteségeket okoz a szárazföldi-, édesvízi-, part menti- és nyílt óceáni tengeri ökoszisztémákban”. Sok faj már elérte a hőmérséklet-emelkedéshez való alkalmazkodási képességének határát. További fajok fognak kipusztulni. A „visszafordíthatatlansághoz közeledő” hatások közé tartozik a gleccserek visszahúzódása, valamint az Északi-sarkvidéki és hegyvidéki ökoszisztémák megváltozása.

Ez azt jelenti, hogy 2050-re legalább egymilliárd embert fenyeget majd az otthona elvesztése a tengerszint emelkedése következtében súlyosbodó viharok miatt – derül ki a jelentésből. Mivel a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos felmelegedési célját évtizedeken belül minden kibocsátási forgatókönyv szerint át fogjuk lépni, a jelentés „az ökoszisztémákra és az emberekre többszörös kockázatot jelentő éghajlati veszélyek elkerülhetetlen növekedésére figyelmeztet. A Care International szerint a jelentés megmutatta, hogy „a 1,5 fokos küszöb még csekély és/vagy átmeneti túllépése is súlyos következményekkel jár emberek millióira”.

Tudunk alkalmazkodni…egy bizonyos pontig

A 4000 oldalas jelentés több módot is felsorol, miként tudunk alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, köztük innovatív és praktikus megoldásokat a víz- és élelembiztonság növelésére és az ökoszisztéma megőrzésére.

A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy az alkalmazkodást célzó projektek nem egyenlően oszlanak el földrajzilag és krónikusan alulfinanszírozottak. Sok ezek közül túlságosan rövidlátó, és elszalasztja a lehetőséget, hogy „transzformatív” változtatásokat hajtsanak végre abban, ahogy a közösségeket élelmezzük, elszállásoljuk és energiával látjuk el. Még megfelelő finanszírozás és gazdálkodás mellett sem „tudunk kiküszöbölni” minden veszteséget és kárt. Ha a hőmérséklet-emelkedést 1,5 C közelében tartjuk, az „lényegesen csökkenti” a kár mértékét.

A jelentés óva int azoktól az intézkedésektől, amelyek csak rontanak a helyzeten. Például a hullámtörők vagy gátak rövid távon megvédhetik az embereket és a tulajdont, de költséges korszerűsítést igényel a fenntartásuk, és olyan területeken is ösztönözhetik az építkezést, amiket nehéz megvédeni.

Végső soron, hacsak az éghajlatváltozást előidéző kibocsátások nem csökkennek nagyon gyorsan, az emberiség alkalmazkodási lehetőségei egyre korlátozottabbá válnak – mutat rá a jelentés. Kate Jones, a University College London ökológia és biodiverzitás tanszékének vezetője azt mondta, hogy az értékelések alapján a kibocsátás jelentős csökkentésével párhuzamosan a helyzethez való alkalmazkodásra van szükség. „Most világossá válik, hogy nemcsak mindkettőre szükségünk van, de ha nem cselekszünk gyorsan, akkor azt kockáztatjuk, hogy elérjük azt a pontot, amelyen túl már nem tudunk alkalmazkodni az éghajlati hatásokhoz.”

A legszegényebbeket sújtja majd leginkább

Bár az éghajlatváltozás mindenkit érint, de nem egyforma mértékben: a nők, a gyerekek és az őslakosok lesznek az előrejelzések szerint a legsebezhetőbbek az évszázad előrehaladtával.

Az ökoszisztémák eltűnése – és az általuk nyújtott előnyök elvesztése – az őslakos és helyi közösségekre gyakorolt „lépcsőzetes és hosszú távú hatásokhoz” vezet. A jelentés azt is bemutatja, hogy a növekvő urbanizáció miként jelent növekvő terhet a vízrendszerre, illetve az egészségügyi és higiéniai szolgáltatásokra.

Bizonyos hatások egyes területeken már most is aránytalanul nagy áldozatokat követelnek: az elmúlt évtizedben az árvizek, aszályok és viharok miatti halálozás mintegy tizenötször magasabb volt a rendkívül sérülékeny országokban, összehasonlítva a kevésbé veszélyeztetett országokkal. A hirtelen termésveszteség és az alapvető élelmiszerek tápértékének csökkenése már sok közösségben megnövelte az alultápláltságot, elsősorban az őslakosok, a kistermelők és az alacsony jövedelmű háztartások körében, különös tekintettel a gyermekekre és a terhes nőkre.

Ma 3,3-3,6 milliárd ember él „az éghajlatváltozással szemben rendkívül érzékeny környezetben”, ez a szám az előrejelzések szerint a jövőben tovább fog növekedni. Camilla Toulmin, a Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet főmunkatársa szerint a jelentés kimutatta, hogy a klímaváltozásért legkevésbé felelős embereket sújtják a legsúlyosabban a szélsőséges események pusztító hatásai. „Ahogy a gazdagabb nemzetek egyre több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, úgy nő a pusztítás és a költségek.”

Minden 0,1 Celsius-fok számít

Bár bizonyos éghajlati hatásokkal szemben már túl késő már bármit is tenni, a jelentés fontos üzenete, hogy minden fok és tizedfok számít. Az éghajlati kockázatok nagysága és mértéke egyaránt függ a rövid távú kibocsátásoktól, és „minden fokkal fokozódik a felmelegedés” – figyelmeztetnek a szakértők.

Az 1,5°C-ról szóló 2018-as különjelentését megismételve, az IPCC kijelenti, hogy a felmelegedés e küszöbértékre való korlátozása „jelentősen csökkentené az éghajlatváltozással összefüggő előrejelzett veszteségeket és károkat”. Lényegében a felsorolt kockázatok annál veszélyesebbek, minél magasabb lesz a felmelegedés mértéke. Azonban azt is hozzáteszik, hogy számos éghajlati hatás „akkor is megmarad, ha a hőmérsékletnövekedés visszatér 1,5 °C-ra”. Azt is mondják, hogy az olyan visszaesések, mint a permafrost-kibocsátás vagy az erdővel borított szén-elnyelők elvesztése „nehezebbé teszi a 1,5 °C-ra való visszatérést 2100-ra”.

Azok a megoldások, amelyek nem a gyors kibocsátáscsökkentést célozzák, csak kevéssé válthatják meg a jelenlegi helyzetet. A jelentés figyelmeztet, hogy a napfénynek az űrbe való visszaverésére javasolt megközelítések „új kockázatok széles skáláját jelentik az emberekre és az ökoszisztémákra nézve”, és nem akadályozzák meg a CO2 felhalmozódását a levegőben és az óceánokban önmagukban.

A figyelmeztetést tehát megkaptuk, az adatok a kezünkben vannak, így csak rajtunk múlik, hogy mit teszünk egy olyan katasztrófa ellen, amit még meg tudunk akadályozni.

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként az újdonságokról!