Szerethet-e minket egy gép? – Az AI-románcok határai és illúziói

Egyre többen vallják, hogy érzelmileg kötődnek mesterséges intelligenciához: chatbotokhoz, digitális avatárokhoz, virtuális „társakhoz”. De miközben egy algoritmus képes szerelmes verset írni vagy empatikus válaszokat adni, felmerül a kérdés: valódi érzelmekről beszélünk, vagy csak jól megtervezett utánzásról?

Az elmúlt években megszaporodtak azok a történetek, amelyekben emberek romantikus kapcsolatot alakítanak ki mesterséges intelligenciával. Egy kanadai férfi nemrég eljegyzett egy Saia nevű avatárt, egy amerikai nő pedig nyíltan beszélt „szerelmi viszonyáról” egy Leo nevű chatbottal. A Replika nevű AI-társalkalmazásnak ma már milliós felhasználói bázisa van, és egy 2024-es kutatás szerint a felhasználók közel 40 százaléka romantikus kapcsolatként tekint a chatbotjával való viszonyra. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák: az AI válaszai algoritmusok által generált szövegek, nem valódi érzelmek megnyilvánulásai.

Ezt olvastad már?

Egyesül a SpaceX és az xAI: mit jelent ez Elon Musk következő nagy dobása?

Amit a technológia elvesz tőlünk – Így szerezzük vissza autonómiánkat

Érzelmek utánzása, nem megélése

Renwen Zhang, a szingapúri National Institute of Singapore kommunikációkutatója szerint komoly probléma, hogy sok chatbot tudatosan „emberként” viselkedik. Ez növeli a felhasználói elköteleződést és a bizalmat, de közben félrevezető is lehet. Kutatásai alapján az emberek könnyen érzelmileg kötődni kezdenek ezekhez a rendszerekhez, majd fájdalmasan szembesülnek a valósággal, amikor az AI lefagy, hibázik, vagy egyszerűen „kiesik a szerepből”. Bár a modern nyelvi modellek kiválóan felismerik és tükrözik az érzelmeket, ez nem jelenti azt, hogy át is élik őket.

A jelenség sokszor az úgynevezett „uncanny valley” hatásra emlékeztet: amikor valami túl emberinek tűnik, mégis idegen marad. Intim beszélgetések során az AI emberi tudatosságot imitáló válaszai egyszerre kelthetnek vonzalmat és nyugtalanságot, ami hosszú távon érzelmi zavart okozhat.

Mi a szerelem biológiai szemmel?

A szerelem fogalmát nehéz pontosan meghatározni, de az emberi élmény mögött jól feltérképezhető biológiai folyamatok állnak. Helen Fisher antropológus klasszikus elmélete szerint a romantikus szerelem három hajtóerőből áll: vágyból, vonzalomból és kötődésből. Ezeket hormonok és idegi folyamatok szabályozzák: a dopamin az izgalomért, az oxitocin a hosszú távú kötődésért felel. Az agyi képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy szerelem idején egyszerre aktiválódnak az örömközpontok és az érzelmi emlékezetért felelős területek, miközben más kognitív funkciók – például a koncentráció – háttérbe szorulhatnak.

Neil McArthur filozófus szerint ez az a pont, ahol az AI végképp lemarad: a szerelem „nemcsak gondolat, hanem kémia is”, amit valóban a testünkben élünk meg. Egy gép legfeljebb bizonyos viselkedésmintákat tud reprodukálni – például a gyakori kapcsolattartás igényét –, de ez legfeljebb metaforikus értelemben nevezhető érzelemnek.

Kapcsolati menekülőút vagy zsákutca?

Az AI-románcok egyik vonzereje, hogy a digitális partner mindig figyelmes, egyetértő és konfliktusmentes. Zhang szerint ez azonban veszélyes dinamika: a „túl engedelmes” mesterséges társ torzíthatja az emberi kapcsolatok iránti elvárásokat, és hosszú távon ronthatja a valódi kommunikációs készségeket. Bár átmenetileg megnyugvást adhat egy algoritmus társasága, nem tanít meg kezelni az emberi kapcsolatok elkerülhetetlen súrlódásait.

A mélyebb kérdés végső soron a tudatosság. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a szeretethez szubjektív élményekre, belső vágyakra és önreflexióra van szükség. Egyes elméletek szerint a tudat az agy rendkívül összetett kapcsolatrendszeréből fakad, amelyet a jelenlegi gépek architektúrája nem képes reprodukálni. Mások óvatosabban fogalmaznak, és nem zárják ki, hogy a jövőben – például neuromorfikus számítástechnikával – megjelenhetnek tudatos AI-rendszerek.

Addig azonban az ember–AI kapcsolatok szükségszerűen egyoldalúak maradnak. Lehetnek megnyugtatók, szórakoztatók, sőt érzelmileg intenzívek is, de a gép nem ugyanabból a tapasztalati világból válaszol. Ahogy Patrick Butlin oxfordi kutató fogalmaz: még ha egy napon létrejönne is egy „szeretni képes” mesterséges intelligencia, az a szeretet soha nem lenne teljesen azonos az emberivel. És talán épp ez emlékeztet minket arra, mi teszi igazán különlegessé a valódi, emberi kötődést.

Forrás: BBC Future

Borítókép: Freepik