Túl sok könny, túl kevés tenisz: ilyen lett a Roger Federerről szóló dokumentumfilm

A Federer: Az utolsó tizenkét nap című alkotás június 20-án került fel a Prime Video műsortárába. Az Oscar-díjjal kitüntetett Asif Kapadia és rendezőtársa, Joe Sabia szorosan nyomon követték a zseniális teniszcsillag, Roger Federer profi pályafutásának utolsó állomásait, de egyedülállónak szánt filmjükben a világklasszis családját, valamint legfőbb riválisait is megszólaltatták.

Június 20-án került fel a Prime Video kínálatába a Federer: Az utolsó tizenkét nap című dokumentumfilm, mely a hivatásától 2022-ben visszavonult teniszcsillag profi pályafutásának utolsó állomásait mutatja be. Az Oscar-díjas Asif Kapadia (aki korábban a tragikus sorsú énekesnőről, Amy Winehouse-ról is dokumentumfilmet forgatott) rendezőtársával, Joe Sabiával együtt eredt az emblematikus sportoló nyomába. Federer 2022-ben, a londoni Laver Kupa első napján játszotta utolsó mérkőzését: párospartnere legnagyobb riválisa, Rafael Nadal volt, akivel a teniszlegenda Jack Sock és Frances Tiafoe ellen lépett pályára. A találkozó után egy kisebb ünnepségre is sor került: Federer hattyúdalától még a sportág ászai – köztük a világsztár legnagyobb riválisai, Nadal, Novak Djokovic és Andy Murray – is elérzékenyültek.

Kapadia és Sabia erre az időszakra – a búcsúmeccsre és az azt megelőző eseményekre – helyezik a fókuszt, ambíciójuk viszont egyáltalán nem hétköznapi: átfogó portrét kívánnak alkotni a tenisztörténelem egyik legnagyobb alakjáról.

A The Variety cikke szerint a vakmerő vállalkozás nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket: a szerző, Andrew Barker emlékeztet rá, hogy Kapadia korábban csupa olyan sportolóról (Ayrton Senna, Diego Maradona) forgatott filmet, akik markáns, temperamentumos személyiségükkel keltették fel nem csupán rajongóik, de olykor még a tevékenységük iránt kevés érdeklődést mutató laikusok figyelmét is. Federer egészen más tészta: a svájci világklasszis egyénisége jóval visszafogottabb és talányosabb, mint az imént említett nagyágyúké, az Oscar-díjas direktornak tehát eleve nehezített terepen kellett bizonyítania.

Ettől függetlenül természetesen akad a filmben jó néhány emlékezetes mondat: Federer érzékletes metaforákkal világítja meg, milyen érzés is a visszavonulás egy elit sportoló számára (a tenisztől való búcsút egy ízben a halállal való szembenézés főpróbájaként említi), és korábbi, a karrierjét új irányba terelő sérüléseiről is megkapó őszinteséggel nyilatkozik.

Kapadia öltözők, fényűző hotelszobák és folyósok sokaságán át követi alanyát, akiről olyan illusztris kollégák is szívesen nyilatkoznak, mint Björn Borg, John McEnroe, Andy Murray és Rod Laver. A The Guardian kritikusa ugyanakkor úgy véli, mindez sajnos nem elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a film túlságosan szentimentális alaptónusáról. „Túl sok könny, túl kevés tenisz” – ekként sommázhatnánk a legtöbb tollforgató ítéletét.

A Rotten Tomatoes oldalán a produkció jelenleg 57 százalékon áll. A kritikusok egy része generikusnak és túlságosan unalmasnak tartja Az utolsó tizenkét napot, s külön felhívják rá a figyelmet: egy Federer kaliberű szupersztár ennél sokkal rétegzettebb és nagyobb szabású „audiovizuális mementót” érdemelne.

A The Guardian cikke azt is felrója a filmnek, hogy szinte egyáltalán nem foglalkozik a 20-szoros Grand Slam-győztes teniszlegenda karrierjének egyik legérdekesebb aspektusával. Tudvalevő, hogy a visszafogott eleganciájáról híres Federer egy időben megpróbált John McEnroe-hoz hasonlatos rosszfiúként viselkedni, ám hamar ráébredt, hogy ez az attitűd alapvetően idegen a személyiségétől. „Megpróbáltam, igen… de az egész merő színjáték volt… semmi köze nem volt a valódi egyéniségemhez” – vallotta be később a 42 éves sportoló. De vajon Federer mikor kezdte el e furcsa szerepjátékot? Mely ponton érezte úgy, hogy abba kell hagynia? Kinek a tanácsára döntött így? Izgalmas kérdések, melyekre Kapadia és Sabia meg sem próbál válaszokat találni.

Abban viszont még a szőrösszívű véleményvezérek is egyetértenek, hogy Az utolsó tizenkét nap – ha sok tekintetben alul is múlta a várakozásokat – bátran ajánlható a lelkes Federer-rajongók figyelmébe, a teniszcsillag zsenialitását kidomborító archív felvételek ugyanis ennyi év távlatából is simogatják a szemet, a családtagok, kollégák, szakértők és ügynökök kisebb-nagyobb megszólalásai pedig mindig a legjobb pillanatban üdítik fel a filmet. A hab a tortán persze maga a címszereplő, aki a tőle megszokott intelligenciával és előzékenységgel válaszol a rendezőpáros kérdéseire.

Severin Lüthi, Federer korábbi edzője a film egy pontján magához ragadja a mikrofont, s elrebegi a produkció tulajdonképpeni tételmondatát: „Minden sportoló kétszer hal meg.” Nos, nagy kár, hogy A tizenkét utolsó nap leginkább egy temetési csokorhoz hasonlatos: színes, élénk, és vitathatatlanul szép látványt nyújt, de ha rápillantunk, mégis elszorul a szívünk. Megrögzött teniszrajongóknak azonban így is kötelező tananyag.