Rasszizmussal küzd a német válogatott

A német labdarúgó-válogatott játékosainak, így a 31 éves Antonio Rüdigernek is éreznie kellene, hogy egy nemzet áll mögötte, egy nemzet szurkol egy emberként a sikerért, de a szélsőjobboldali nacionalizmus a társadalom berögzült rasszizmusát tükrözi.

Antonio Rüdiger nyolcéves volt, amikor először kellett megkérdeznie apját, hogy mit jelent a rasszizmus, mert az iskolában ezt tapasztalta társaitól. Emlékszik, hogy odaszaladt egy idős fehér nőhöz a szomszédságában, felajánlva, hogy segít cipelni a bevásárlótáskákat, és látta a színtiszta rettegést a nő szemében. Emlékszik, ahogy Berlin betonpályáin focizott, és azt mondták neki, hogy nem tartozik oda, menjen vissza Afrikába – idézi fel a The Guardian.

A régi rossz idők, egy sötét korszak – lehetne gondolni, hiszen Rüdiger most a német válogatott sztárja egy hazai Európa-bajnokságon, a Dánia elleni mérkőzés egyik legjobb játékosa volt és kulcsfigura lesz a pénteki, Spanyolország elleni negyeddöntőben is.

Bár az idők változnak, Rüdiger a mai napig küzd az előítéletekkel. Egyesek szerint radikális iszlamista, akinek nincs helye a válogatottban, mások szerint egyenesen ki kellene utasítani még az országból is.

Rüdiger számára ez minden bizonnyal nem újdonság, futballkarrierje kezdetétől szembesült a társadalmi berögződésekkel és hiába nyújt kiemelkedő teljesítményt, a társadalom egy része ugrásra készen várja, mikor fog hibázni, ami aztán elindíthatja a cunamit a közösségi médiában.

Bár Rüdiger és a német labdarúgó-szövetség korábban már panaszt tett az ügyészségnél, de sok szempontból a kár már megtörtént: a német társadalom egy kis, de egyre merészebb részének sikerült Rüdigert „idegenként”, veszélyes kívülállóként, sőt, árulóként beállítani.

„Ez a csapat nem egy válogatott csapat, hanem egy politikailag korrekt zsoldos csapat” – jelentette ki Maximilian Krah EP-képviselő a foci Eb kezdete előtt.

Németország viszont remekel az Eb-n egy sokszínű, modern futballt játszó csapattal. A színes bőrű játékosoknak viszont nem elég teljesíteni a pályán, külön bizonyítaniuk kell érdemüket, hogy elfogadja őket a társadalom. Rüdiger elég jó, elég meggyőző és elég szórakoztató a pályán ahhoz, hogy a saját teljesítménye miatt is értékeljék. Egy olyan játékos, akinek elkötelezettsége, személyisége, játékstílusa megkülönbözteti a pályán. Egy olyan játékos, aki ereje, pályafutása csúcsán van.

Egy győztes német csapat és egy bajnok középhátvéd a multikulturalizmus bizonyítéka mindaddig, amíg jó formában vannak. Amíg Rüdiger rosszul ítél meg egy magas labdát. Amíg Jamal Musiala kihagy egy büntetőt. Ez lesz az a pont, amikor kiderül, hogy az „új Németország” lényegében különbözik-e a régitől.

(Kiemelt kép: Jean Catuffe / DPPI)