Meddig tarthat ki Amorim a Manchester United élén?

A Manchester United 1–0-ra kikapott hazai pályán az Arsenaltól a Premier League nyitófordulójában, mégis volt ok a bizakodásra. A vereség után nem düh és csalódottság lengte be az Old Traffordot, hanem inkább a megkönnyebbült sóhaj: végre látszott némi élet a csapat játékán. Egykor rettegett ellenfél volt a United, mostanra viszont már annak is örülnek a szurkolók, ha legalább mutatóba akadnak pozitív jelek.

Az új igazolások közül Bryan Mbeumo és Matheus Cunha időnként veszélyesen játszott, Mason Mount pedig megcsillantotta, miért lehet még kulcsember, ha végre elkerülik a sérülések. Patrick Dorgu uralta a saját oldalát, Amad Diallo pedig lendületet hozott csereként. David Raya hét védésre is kényszerült, Dorgu kapufát lőtt, sőt még egy vitatott tizenegyeshelyzet is volt Saliba szabálytalansága után. Az Opta statisztikája szerint a Unitednek állt volna a zászló.

Csakhogy hiába a fellángolás, a végeredmény ugyanaz lett, mint oly sokszor: vereség.

Három pont hátrányban kezdték a szezont, Amorim felett pedig már most nő a nyomás. Talán szerencséjük, hogy vasárnap a Fulhamhez látogatnak, ahol 2009 óta nem kaptak ki – kilenc meccsből nyolcszor nyertek, egyszer ikszeltek. A Craven Cottage az egyetlen pálya, ahol mintha még mindig Sir Alex Ferguson, Roy Keane és Ryan Giggs kísértené az ellenfelet.

Amorim dogmatizmusa: áldás vagy átok?

Nem véletlen az optimizmus: Amorim a Sportingnál bizonyította, hogy nagy formátumú edző. De a Unitednél szinte lehetetlen helyzetbe csöppent. Egyik elődje sem hagyott koherens csapatot maga után, most pedig egy 3–4–2–1-es rendszerbe próbálja beilleszteni a teljes keretet. A gond, hogy a legtöbb játékosnak ez teljesen idegen felállás. Néhányan alkalmazkodnak, mások biztosan kiesnek a pikszisből – ami újabb átigazolási hullámot vetít előre.

A legnagyobb gond, hogy Amorim nem hajlandó kompromisszumokra: ha nem működik a saját filozófiája, nincs B-terv. Így könnyen lehet, hogy vasárnap estére a klub közel százéves negatív rekordját is megdönti: az edzők közül a legrosszabb győzelmi mutatóval rendelkezhet.

Hiába a 200 milliós támadósor Sesko, Cunha és Mbeumo személyében, hátul rengeteg a probléma. Onana és Bayindir sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, rögzített szituációknál továbbra is sebezhető a csapat. Gianluigi Donnarumma megszerzése reális opció lehet, ha végre sikerül eladni néhány felesleges játékost.

Leny Yoro biztató tehetség, de a védőtársak kérdésesek: De Ligt továbbra sem meggyőző, Martínez és Shaw sérülékeny, Maguire inkább bohózatba illő alakításokat hoz, mint stabil hátvédmunkát. A középpályán sem rózsás a helyzet: Amorim Fernandes mélyebbre húzásával kísérletezik, ám mellé hiányzik az a romboló, energikus társ, aki Casemiro már nem tud lenni, Ugarte pedig egyelőre képtelen alkalmazkodni a Premier League tempójához.

A fiatal tehetség, Kobbie Mainoo az Eb-döntőben már az angol válogatottban kezdett, de Amorim rendszerében nincs igazán helye. Ez a kérdés jól mutatja a dilemmát: hajlandó-e a klub feláldozni a legnagyobb ígéreteit egy olyan edző kedvéért, aki szigorúan ragaszkodik a saját elképzeléseihez?

A Fulham és a Burnley elleni találkozók lehetnek Amorim első igazi kapaszkodói, mielőtt jön a Manchester City elleni derbi, ami már most élet-halál kérdéssé válhat a portugál edző számára. A kérdés az, hogy a Unitednél megvan-e a türelem végigvinni Amorim radikális átalakítását, vagy hamarosan újabb edzőváltás jöhet.