Így lett a világ egyik legígéretesebb edzője Xabi Alonso

Három éve még csak a spanyol harmadosztályban próbálgatta szárnyait, most pedig a világ legnagyobb klubját irányítja. Hogy jutott el idáig Xabi Alonso és mit várhatnak tőle a Real Madrid sztárjai?
A sikertörténet nem egyik napról a másikra indult. Alonso a Real Sociedad második csapatánál kezdte meg edzői karrierjét, távol a reflektorfénytől, viszont annál nagyobb szakmai elszántsággal. A célja egyértelmű volt: egy támadó felfogású, gyors labdaszerzésre és átmenetekre épülő játékstílust kialakítani. A taktikai elemeket aprólékosan építette fel, a játékosait videókkal, edzésekre épülő elemzésekkel és automatizált mozgássorokkal készítette fel – úgy, hogy közben még mindig könnyedén beállt hozzájuk passzolgatni, és nem egyszer ő volt a legtechnikásabb a pályán.
A taktikai érzék, ami külön szintre emelte
Alonso stílusát leginkább a rugalmasság jellemzi. Képes volt úgy formálni a csapatait, hogy azok maximálisan kihasználják az egyéni erősségeket, miközben elrejtik a gyengeségeket. A Real Sociedad B-nél például a szélsőhátvédek gyakran középen segítették a támadásépítést, míg Leverkusenben már inkább klasszikus szélsőként funkcionáltak – mindez annak megfelelően, hogy mire volt szükség.
Ez a fajta tudatosság vezetett oda, hogy a Leverkusennel veretlen bajnoki idényt produkált, történelmi duplát nyert, és döntőt játszott az Európa-ligában. Mindezt alig két év alatt.
Alonso nem az a klasszikus karizmatikus edző, aki hangos szóval vagy teátrális gesztusokkal hódít. A játékosai szerint azonban már a puszta jelenléte is tiszteletet parancsolt. Emberközpontú hozzáállása, nyitottsága és közvetlensége miatt könnyen megtalálta a hangot fiatal futballistáival, akik nemcsak példaképet láttak benne, hanem mentort is. Az edzői szerepet úgy tudta betölteni, hogy közben megőrizte játékosközeli karakterét és humorral, lazasággal is tudott hatni a csapatra.
A Leverkusennél és a Sociedad B-nél is világos volt: Alonso nem a középszerűséget célozza. Minden edzésen, minden meccsen a maximumot várta el és meg is kapta. Csapatai az utolsó pillanatig hajtottak, az utasításait szinte vakon követték, mert tudták: működik, amit kér. A Sociedad második csapatával 59 év után sikerült visszajutniuk a spanyol másodosztályba – ez volt Alonso első komolyabb trófeája a kispadról. Az ünneplés pedig olyan volt, mint egy La Liga-győzelem: zászlók, éneklés, pezsgő, közös fotók – és egy elérhetetlennek tűnt álom beteljesülése.
A legnagyobb kihívás: Real Madrid
Most azonban új szintre lép. A Real Madrid padján egy olyan klub játékosait kell irányítania, ahol a világ legjobbjai játszanak, és ahol a döntetlen is vereségnek számít. Ancelotti távozása után az elvárások nem kisebbek, mint minden sorozat megnyerése.
De Alonso eddigi karrierje alapján úgy tűnik, nem ijed meg a kihívásoktól. Edzőként is ugyanaz a nyugodt, intelligens és kiszámíthatatlan karakter maradt, mint játékosként volt – csak most már ő osztja a lapokat a pálya széléről.