7 pszichológiai eszköz a győzelemhez, amit az olimpikonok is használnak

A fizikai felkészülés mellett a versenysport a mentális állóképességet is megköveteli, különösen egy olimpián. Az olimpikonok számos stratégiát alkalmaznak annak érdekében, hogy pszichológiai előnyhöz jussanak versenytársaikkal szemben.

Ezek a módszerek lehetnek tudatosak, de gyakran ösztönös taktikákat is alkalmaznak. Íme, hét pszichológiai eszköz a győzelemhez, amiből akár az üzleti szférában te is profitálhatsz.

Rutinok és babonák

A verseny napján a sportolók gyakran ugyanazt a megszokott rutint követik az ébredéstől kezdve. Ebbe beletartozhatnak olyan babonák is, mint például a ruhák felvételének sorrendje vagy apró előkészületi cselekvések. Például Usain Bolt az induló pozíció felvételekor az ég felé emelte a mutatóujját, talán abban a reményben, hogy isteni segítséget kap. Ezek a rutinok azért hatékonyak, mert a sportolók így úgy érzik, hogy több irányításuk van a helyzet felett. A pszichológusok megfigyelték, hogy ha a sportolókat ráveszik ezek ideiglenes elhagyására, teljesítményük gyakran romlik.

Lassú tempó

Bár a sprinterek az évek során a gyorsaságra esküsznek, mégis gyakran lassan, kényelmesen sétálnak be a stadionba. Nem azért, mert energiát akarnak megspórolni, hanem azért, hogy nagyobbnak, lazábbnak és félelmetesebbnek tűnjenek.

Koncentrált figyelem

A verseny előtti várakozás során a sportolók gyakran mereven előre néznek, mintha valami távoli dolgot figyelnének. Ez része a teljes fókuszáltság fenntartásának. Ugyanakkor pszichológiai üzenetet is hordoz: azt sugallja az ellenfeleknek, hogy teljesen elkötelezettek, profik és legyőzhetetlenek. Ritkán látni mosolygó atlétákat a verseny előtt, mivel a mosoly gyakran a békéltetés jele, ami ellentétes azzal az üzenettel, amit a versenyszellemű sportolók közvetíteni akarnak.

Legyőzhetetlen energia

Amikor a sprinterek és gátfutók sorakoznak a rajtvonalnál, néhányan felugranak a levegőbe, mintha még mindig melegítenének. Ez a mozdulat hasonlít arra, amit a zoológusok megfigyeltek többek között a gazelláknál is, amikor meglátnak egy közeledő oroszlánt, gyakran ugrálnak magasra, hogy megmutassák az oroszlánnak, milyen jó formában vannak, és hogy nehéz lesz elkapni őket.

Felspannolás

Számos sportolói rutin csendes és láthatatlan, de vannak olyan pillanatok, általában közvetlenül a verseny előtt, amikor a sportolók hangosan felspannolják magukat, ütögetik testüket. Karsten Warholm, a férfi 400 méteres gátfutás olimpiai bajnoka például gyakran csapja meg az arcát, combját és mellkasát a rajt előtt.

Nem izzadunk?

Szintén egy pszichológiai eszköz, amivel előnyt lehet szerezni, ha azt a benyomást kelted, kisujjból kirázod a versenyt. Erre klasszikus példa az 1952-es helsinki olimpián történt esemény, amikor a cseh atléta, Emile Zatopek, aki előzőleg megnyerte az 5 000 és 10 000 méteres versenyt, de még soha nem futott maratont, eldöntötte, hogy indul. A brit futó, Jim Peters, aki a maraton győzelmére volt esélyes, egy ponton Zatopek mellé került, majd megkérdezte, hogy elég gyorsan futnak-e. Ezután Zatopek gyorsított, és végül nyert, míg Peters nem tudta befejezni a versenyt.

Rejtett erő

Az előbbivel ellentétes eszköz, amikor inkább elrejted a valódi formád. Ha például felkészületlennek tűnsz, azzal csökkentheted az ellenfeled motivációját és erőfeszítését.

Nyertes arckifejezések

A pszichológusok szerint az emberek képesek felismerni a nyerteseket és a veszteseket egyetlen fotó alapján. A kutatások szerint a viszonylag szélesebb arcú emberek dominánsabbak és versenyképesebbek, és az olyan sportágakban, mint a küzdősportok, nagyobb eséllyel nyernek.