1970: Az első háromszoros bajnok – A futball tiszta aranykora

Létezik egy világbajnokság, amelyre a szurkolók nem csupán tornaként, hanem egyfajta mérföldkőként tekintenek. 1970-ben Mexikóban a labdarúgás kilépett a fekete-fehér televíziók szürkeségéből, és a színes közvetítéseknek köszönhetően teljes pompájában ragyogott fel. Ez volt az a nyár, amikor a tengerszint feletti magasság és a rekkenő hőség ellenére a játék nem a szenvedésről, hanem a kreativitás abszolút diadaláról szólt. Itt dőlt el végleg, kié az első Rimet-kupa örökös tulajdonjoga, és itt emelkedett az istenek közé a brazil válogatott.

Lebonyolítás: A sárga lapok és a cserék hajnala

A formátum maradt a 16 csapatos rendszer, de Mexikó két olyan újítást hozott, ami alapjaiban változtatta meg a meccsek dinamikáját. Ekkor vezették be a sárga és piros lapokat (bár a tornán egyetlen játékost sem állítottak ki), és itt engedélyezték először a cseréket, meccsenként kettőt. Ezek az eszközök a tisztább játékot és az edzők taktikai szabadságát hivatottak segíteni, miközben a világ feszülten figyelte, hogyan bírják a játékosok az azték katlan megpróbáltatásait.

Ezt olvastad már?

Roppant látványosnak ígérkezik a Liverpooltól távozó Szalah búcsúja

Az 1966-os VB, mikor a futball hazatért

Brazília 1970: A tökéletesség definíciója

Sokan a mai napig ezt a brazil válogatottat tartják a sporttörténelem valaha volt legjobb csapatának. Mário Zagallo együttese nem csupán nyert, hanem valósággal táncolt a pályán. Pelé, miután 1966-ban csalódottan visszavonult a válogatottságtól, visszatért, hogy utoljára megmutassa: ő a futball egyetlen és igazi királya.

A brazilok útja a döntőbe egy diadalmenet volt. A csoportkörben legyőzték a címvédő Angliát egy olyan meccsen, amelyet a „világ legjobb 1–0-jaként” emlegetnek, majd a negyeddöntőben Peru, az elődöntőben pedig az ősi rivális Uruguay hajtott fejet a sárga-kék mágia előtt.

Az „Évszázad Mérkőzése”

Bár a döntő volt a torna csúcspontja, a futballtörténelem egyik legdrámaibb csatáját az elődöntőben vívta Olaszország és Nyugat-Németország. Az 1–1-es rendes játékidőt egy olyan hosszabbítás követte, ahol öt gól esett, és ahol a németek kapitánya, Franz Beckenbauer bekötözött, kificamodott vállal is a pályán maradt. Az olaszok végül 4–3-ra nyertek, de mindkét csapat bebizonyította hogy, a futball néha túllép a fizikai fájdalom határain.

A döntő: Búcsú a Rimet-kupától

1970.június 21-én az Azteca stadionban Brazília és Olaszország találkozott. A tét hatalmas volt, mindkét nemzet kétszeres bajnokként érkezett, és a szabályok szerint aki harmadszor is nyer, az végleg megtarthatja az eredeti trófeát.

Brazília 4–1-re iskolázta le az olaszokat. A negyedik gól, amelyet Carlos Alberto szerzett egy végtelennek tűnő, kilenc emberen átívelő passz sorozat után, a kollektív zsenialitás emlékműve lett. Pelé harmadszor is a csúcsra ért, egy olyan rekordot felállítva, amely azóta is megdönthetetlen, a Rimet-kupa pedig végleg Brazíliába költözött.

Akik meghatározták a tornát

• Pelé: A Király utolsó tánca. 1970-ben nemcsak góllövő volt, hanem a játék szellemi irányítója. A feje fölött átemelt lövései és az olaszok elleni fejesgólja örök klasszis maradt.
• Jairzinho: A „Világbajnokság Hurrikánja”. Egyedülálló bravúrt hajtott végre: a torna minden egyes mérkőzésén (összesen hét meccsen) gólt szerzett.
• Gerd Müller: A „Nemzet Bombázója”. 10 találatával gólkirály lett, bebizonyítva, hogy a hatékonyság és a helyzetfelismerés terén nincs párja Európában.
• Carlos Alberto: A kapitány, aki nemcsak felemelte a kupát, hanem lezárta a tornát azzal a góllal, ami a mai napig minden idők legszebb csapatjátékának szimbóluma.

A dicsőség színei

Az 1970-es világbajnokság megmutatta, hogy a futball akkor a legszebb, ha hagyják virágozni a kreativitást. Brazília nemcsak győzött, hanem egy olyan etikai és esztétikai mércét állított fel, amelyhez azóta is minden bajnokot mérünk. Pelé könnyes búcsúja a világ színpadtól egy korszak végét jelentette, de a játék, amit hátrahagyott, örökre megváltoztatta a világot.

A sorozat 3 nap múlva folytatódik: 1974 – Totális Foci és a narancssárga forradalom. Az a VB, ahol elindult a labdarúgás reformálása. Egy zseni, aki nem ért a csúcsra végül.

Borítókép: SVEN SIMON / picture-alliance / dpa Picture-Alliance via AFP, Europress fotóügynökség