Az 1986-os foci vb: Maradona virágzása és az utolsó magyar szereplés

Az 1986-os mexikói világbajnokság a futballtörténelem egyik legkülönösebb és leginkább egyemberes tornája volt. Eredetileg Kolumbia rendezte volna, de a gazdasági nehézségek miatt Mexikó ugrott be, így ez lett az első ország, ami másodszor is otthont adhatott a világ legfontosabb eseményének. Ez a nyár azonban nem a stadionokról vagy a szervezésről maradt emlékezetes, hanem egyetlen zseniről, Diego Armando Maradonáról, és a magyar szurkolók számára egy fájdalmas korszakhatárról.

Lebonyolítás: az egyenes kiesés könyörtelen visszatérése

A FIFA ezen a tornán finomított a rendszeren: a 24 csapatot hat négyes csoportba osztották, ahonnan nem egy második csoportkörbe, hanem közvetlenül a nyolcaddöntőbe jutottak tovább az elsők, a másodikok és a négy legjobb csoportharmadik. Ez a struktúra visszahozta a kieséses szakasz drámáját, ahol már egyetlen hiba is a búcsút jelentette. Itt már nem volt helye a sakkozásnak, csak a nyers teljesítménynek.

Ezt olvastad már?

Parádés magyar focisiker: Görögországban tört a csúcsra Varga Barnabás

Az 1982-es foci vb: Olaszország újra a csúcsra tör

Út az Azteca stadionig: irány a döntő!

A döntőig vezető út két teljesen eltérő futball filozófia diadalát hozta.

Argentína útja: Az „Albiceleste” magabiztosan nyerte csoportját Olaszország, Bulgária és Dél-Korea előtt. Majd a nyolcaddöntőben egy kőkemény dél-amerikai rangadón, Uruguay ellen (1–0) jutott tovább. A negyeddöntőben jött a sporttörténelem talán legvitatottabb meccse Anglia ellen, ahol Maradona két gólja (a „kéz” és a „szóló”) eldöntötte a továbbjutást. Az elődöntőben Belgium sem tudta megállítani őket: Diego újabb két zseniális találattal repítette csapatát a fináléba.

Az NSZK útja: A nyugatnémetek a tőlük megszokott szívóssággal küzdötték át magukat a mezőnyön. A csoportban Dánia mögött végeztek a második helyen, megelőzve Uruguayt és Skóciát. A nyolcaddöntőben Marokkót csak a 87. percben tudták megtörni, majd a negyeddöntőben a házigazda Mexikót tizenegyespárbajban búcsúztatták. Az elődöntőben a korszak egyik legszebben játszó csapatát, Michel Platini Franciaországát győzték le 2–0-ra, bebizonyítva, hogy a német akarat és taktikai fegyelem ellen a művész foci sokszor kevés.

Maradona: A zseni, aki egymaga győzött

Soha nem volt még példa arra – és azóta sem –, hogy egyetlen játékos ennyire domináljon egy világbajnokságot. Diego Maradona 1986-ban nem csupán futballozott, hanem egy nemzet fájdalmát és büszkeségét vitte a vállán. Az Argentína–Anglia negyeddöntő a sporttörténelem legtöbbet idézett mérkőzése lett. Ezen a meccsen történt, hogy Maradona kézzel ütötte be a labdát a hálóba. Az angolok hevesen reklamáltak, de a játékvezetők ezt nem vették észre. Eredményt befolyásoló hiba volt ez. Emellett szerzett egy nem akármilyen szóló gólt is.

A döntőben az NSZK ellen (3–2) bár a németek 0–2-ről visszajöttek, Maradona a 84. percben egyetlen tökéletes ütemű gólpasszal ugratta ki Burruchagát, aki megszerezte a győztes gólt. Argentína másodszor ért a csúcsra, Maradona pedig halhatatlanná vált.

Magyarország 1986: Az utolsó tánc és az irapuatói tragédia

Magyarország számára ez a világbajnokság egy korszak végét jelentette, bár a várakozások soha nem voltak ilyen magasak. Mezey György válogatottja az európai ranglista élén állt, és egy Brazília elleni 3–0-s győzelem után mindenki azt hitte: a magyar futball ismét a világ elitjébe tartozik.

A sokk: Az első meccsen a Szovjetunió ellen minden összeomlott. A rekkenő hőségben rendezett irapuatói találkozón a mieink 6–0-s vereséget szenvedtek. Ez a pofon olyan mély nyomot hagyott, amelyből a csapat már nem tudott felállni.

A búcsú: Bár Kanada ellen javítottunk (2–0), a franciák elleni 3–0-s vereség a kiesést jelentette. Senki nem gondolta volna akkor, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor a magyar nemzeti tizenegy ott lehet a világbajnokságon. Azóta generációk nőttek fel úgy, hogy a magyar válogatottat csak selejtezőkben láthatták küzdeni a vb-szereplésért.

Akik meghatározták a tornát

• Diego Maradona: Az abszolút hős. 5 gól és 5 gólpassz egyetlen tornán, egy olyan teljesítmény, amelyhez foghatót azóta is keresünk.
• Gary Lineker: Az angolok támadója 6 találattal gólkirály lett. A klasszikus „beállós” csatár, aki mindig ott volt, ahol a labda lecsorgott.
• Igor Belanov: A szovjet válogatott motorja, aki a magyarok elleni meccsen is parádézott, és abban az évben elnyerte az Aranylabdát.
• Harald Schumacher: A német kapus, aki a nehéz pillanatokban, különösen a büntetőpárbaj során, mentette meg csapatát.

A magányos zseni és az elveszett dicsőség

Az 1986-os világbajnokság megtanította, hogy a futballban egyetlen ember is képes megváltoztatni a történelmet, ha akkora tehetség és elszántság lakozik benne, mint Maradonában. Argentína ünnepelt, a világ pedig ámult.

Nekünk, magyaroknak azonban 1986 egy fájdalmas mementó: az utolsó pillanat, amikor még a legjobbak asztalánál ülhettünk. Az irapuatói nap óta a magyar szurkolók minden világbajnokságon más nemzeteknek drukkolnak, miközben csendben várják azt a napot, amikor a sorozatunk újra egy magyar fejezettel bővülhet.

A sorozat 3 nap múlva folytatódik: 1990 – Az olasz éjszakák melankóliája. A németek újra a csúcsra értek. A gólkirály több gólt szerzett, mint a címvédő.

Borítókép: Carmen Laezza, Unsplash