A 2006-os foci vb: az itáliai revans és Zidane híres fejelése

Négy évvel a távol-keleti high-tech futballfesztivál után a világbajnokság visszatért Európába, egyenesen a precizitás, a sör és a kolbász hazájába, Németországba. A 2006-os torna azonban minden volt, csak nem unalmas: a modernizált, dugig telt arénákban a szurkolók egy olyan világbajnokságot kaptak, ami mesterien hozta vissza a klasszikus európai futball feszültségét, a taktikai zsenialitást és a sporttörténelem legdrámaibb egyéni búcsúját. Ez a nyár arról szólt, hogyan képes egy darabokra hulló nemzet a futball segítségével újjáéledni, és hogyan válhat tragikus hőssé a világ egyik legnagyobb futball művésze.

Lebonyolítás: a jól bevált recept és a sárga lapok esője

A lebonyolítási struktúra maradt a jól bevált, 32 csapatos rendszer. Nyolc darab négyes csoportban zajlottak a küzdelmek, ahonnan az első két helyezett jutott a nyolcaddöntőbe, hogy onnantól kezdve egyenes kieséses rendszerben, a túlélésért játsszanak.

Ezt olvastad már?

Történelmi lipcsei éjszaka: A Crystal Palace felült a Konferencia-liga trónjára

Ő most a világ legjobban fizetett sportolója

Bár a struktúra nem változott, a játékvezetés szigorúsága igen. A FIFA elvárta a durvaságok azonnali megtorlását, ami a vb-k történetének legtöbb kiosztott lapját eredményezte. A legemlékezetesebb a Portugália–Hollandia nyolcaddöntő volt, amelyet azóta csak a „Nürnbergi csataként” emlegetnek, ahol Valentyin Ivanov játékvezető 16 sárga és 4 piros lapot osztott ki, teljesen káoszba fullasztva a mérkőzést.

Az itáliai dac: a Calciopoli árnyékából a világ tetejére

Ha valaki a torna előtt azt mondta volna, hogy Olaszország nyeri a vb-t, valószínűleg kinevetik. Az olasz futball története legnagyobb krízisét élte, a torna előtt robbant ki a Calciopoli, a hatalmas hazai bundabotrány, ami a fél válogatott keretet és Marcello Lippi szövetségi kapitányt is érintette. A csapat úgy utazott Németországba, hogy a hazai közvélemény és a sajtó valósággal bojkottálta őket.

Az olaszok azonban a rájuk jellemző módon, a gigantikus nyomás alatt nem összeroppantak, hanem acélos egységgé kovácsolódtak. A védelem közepén Fabio Cannavaro elképesztő szintet produkált, Gianluigi Buffon pedig szinte falat húzott a kapu elé. Az elődöntőben a házigazda németeket fektették két vállra egy zseniális, hosszabbításos meccsen (2–0), megmutatva, hogy a tiszta dac és a taktikai érettség képes hegyeket mozgatni.

A berlini finálé: Zidane utolsó tánca

2006. július 9-én a berlini Olimpiai Stadionban Olaszország és Franciaország találkozott a döntőben. A mérkőzés fő narratívája Zinedine Zidane utolsó profi mérkőzése volt, a francia zseni bejelentette, hogy a vb után visszavonul. Zizou stílusosan indított, egy pimasz, panenkás tizenegyessel szerzett vezetést, amit Marco Materazzi egy fejessel egyenlített ki.

A rendes játékidő 1–1-re végződött, a hosszabbítás 110. percében azonban megállt az idő a Földön. Materazzi folyamatosan provokálta és szóval tartotta a francia kapitányt, aki hirtelen megfordult, és bődületes erővel, mellkason fejelte az olasz védőt. Horacio Elizondo játékvezető a negyedik bíró jelzésére felmutatta a piros lapot. A kép, ahogy Zidane leszegett fejjel, a kiállítás után elsétál a világbajnoki trófea mellett a játékoskijáró felé, a futballtörténelem legikonikusabb és legfájdalmasabb fotója lett. A tizenegyes párbajt végül Olaszország nyerte 5–3-ra, megszerezve negyedik világbajnoki címét.

Akik meghatározták a tornát

• Fabio Cannavaro: az „Il Muro” (A Fal). Az olasz csapatkapitány úgy hozta le a tornát hátvédként, hogy egyetlen sárga lapot sem kapott, és szinte hiba nélkül játszott. Teljesítményéért az év végén, hátvédként szinte példátlan módon, megkapta az Aranylabdát.
• Zinedine Zidane: a zseni és a démon. Bár a döntőben elkövetett vétsége miatt kiállították, a torna legjobb játékosának járó Aranylabdát így is ő kapta meg, hiszen a kieséses szakaszban a spanyolok és a brazilok ellen nyújtott játéka a tiszta futball művészet csúcsa volt.
• Marco Materazzi: a döntő abszolút főszereplője. Gólt lőtt és kikényszerítette a sportág leghíresebb kiállítását.
• Miroslav Klose: a németek gólvágója 5 találattal gólkirály lett hazai pályán, megalapozva ezzel azt az utat, amellyel később a vb-k történetének legeredményesebb játékosává vált.

A kollektíva diadala az egyéni dráma felett

A 2006-os világbajnokság megmutatta, hogy a futballban a belső egység és a dac mindennél erősebb fegyver lehet. Olaszország nem a világ legszebb futballjával, hanem a legkisebb rést sem hagyó csapategységével lett négyszeres világbajnok, miközben otthon romokban hevert a klubfutballjuk. Zidane története pedig örök mementó maradt, a legnagyobb zsenik is emberek, akiket a szenvedélyük felemelhet az egekbe, de egyetlen pillanat alatt a mélybe is ránthat.

A sorozat következő része: 2010 – A Vuvuzela hangja és a Tiki-Taka diadala

Négy évvel később a világbajnokság ismét történelmet írt, és  először tette be a lábát az afrikai kontinensre, Dél-Afrikába. A 2010-es torna nemcsak a lelátókat megőrjítő vuvuzelák monoton zúgásától maradt emlékezetes, hanem egy új futball birodalom megszületésétől is. 

Borítókép: ROBERTO SCHMIDT / AFP, Europress fotóügynökség