Az 1966-os VB, mikor a futball hazatért

Az 1966-os világbajnokság nem csupán egy futballtorna volt a sok közül: ez volt az a pillanat, amikor a sportág hazatért a bölcsőjébe. Anglia, a futball alapító atyja harminchat év várakozás után kapta meg a rendezés jogát, és a ködös Albionban minden adott volt egy felejthetetlen drámához. Ez volt az a nyár, ahol a tradíció találkozott a modernitással, ahol a dicsőség mellé gyanakvás párosult, és ahol egyetlen gól döntött el mindent. Vagy mégsem?

Lebonyolítás: A lopott kupa és a kiskutya esete

A formátum maradt a klasszikus 16 csapatos rendszer, de a körítés minden addiginál nagyobb szabású volt. Ez volt az első világbajnokság, melynek saját kabalafigurája volt (World Cup Willie), és az első, ami jelentős globális televíziós figyelmet kapott.

A torna azonban botránnyal indult: a Rimet-kupát ellopták egy londoni kiállításról. A Scotland Yard tehetetlen volt, mígnem egy Pickles nevű kiskutya egy dél-londoni kertben, újságpapírba csomagolva meg nem találta az arany szobrot. Ez a kis epizód tökéletesen előrevetítette: Angliában semmi sem lesz hétköznapi ezen a nyáron. Ehhez kapcsolódik, hogy ez volt az utolsó világbajnokság, amit fekete-fehérben közvetítettek.

Ezt olvastad már?

1962-es foci vb: Brazília duplázik – Garrincha magánszáma a világ tetején

1958: Egy futball legenda születése

A favoritok bukása és a meglepetések éjszakája

A pályán a legnagyobb sokkot a kétszeres címvédő Brazília okozta. A sárga-kék mágia ezen a nyáron elhalványult: Pelét az európai védők gyakorlatilag „szétrúgták” a pályán, a bírók pedig engedték a kíméletlen játékot. A brazilok már a csoportkörben búcsúztak, miután Magyarország és Portugália is térdre kényszerítette őket.

Közben Észak-Korea megírta a sporttörténelem egyik legvalószínűtlenebb tündérmeséjét: egy fogorvos góljával kiejtették az olaszokat, és a negyeddöntőben már 3–0-ra vezettek Portugália ellen. Ekkor azonban előlépett a „Fekete Párduc”, Eusébio, aki egymaga négy gólt vágva fordította meg a meccset, és mentette meg az európai futball becsületét.

A Wembley-rejtély: Gól volt, vagy sem?

1966. július 30-án a futball szentélyében, a Wembley stadionban 96 ezer néző, köztük II. Erzsébet királynő, előtt Anglia és Nyugat-Németország feszült egymásnak. A rendes játékidő 2–2-es döntetlennel zárult, így jöhetett a hosszabbítás és a sporttörténelem legtöbbet elemzett pillanata.

A 101. percben Geoff Hurst lövése a felső lécről a gólvonal környékére vágódott. Gottfried Dienst játékvezető a szovjet partjelzőhöz, Tofik Bahramovhoz fordult, aki határozottan gólt intett. A németek hiába tiltakoztak, a gól érvényes volt. Hurst később még egyet lőtt, így Anglia 4–2-re nyert. A kérdés azonban évtizedekig megmaradt: áthaladt a labda a vonalon vagy sem? A modern technológia szerint valószínűleg nem, de abban a pillanatban az angol akarat és a sors keze erősebb volt a fizikánál.

Akik meghatározták a tornát

• Bobby Moore: Az elegancia és a védekező művészet megtestesítője. Az angol kapitány, akiről Pelé azt mondta, hogy a legtisztább védő, aki ellen valaha játszott. Ő emelte magasba a kupát a Wembley-ben.
• Geoff Hurst: Az egyetlen játékos, aki mesterhármast szerzett egy VB-döntőben. A döntő napján vált nemzeti hőssé, nevét azóta is áhítattal említik a szigetországban.
• Eusébio: A torna gólkirálya 9 találattal. A portugál legenda sebessége és ereje egy új korszak hírnöke volt, ahol az atlétika és a technika tökéletes egyensúlyba került.
• Bobby Charlton: Az angol középpálya motorja, aki túlélte a müncheni légi katasztrófát, hogy nyolc évvel később hazája vezéreként érjen a csúcsra.

A dicsőség súlya

Az 1966-os világbajnokság megmutatta, mekkora ereje van a hazai közönségnek és a nemzeti elszántságnak. Anglia nem a legszebb futballal, de a legacélosabb akarattal nyerte meg a tornát. A Wembley szent gyepén született meg a győzelem, ami azóta is az angol futball egyetlen és legfényesebb csillaga.

A kupa otthon maradt, de a futball világa már a következő nagy ugrásra készült: egy olyan tornára, ahol a játék szépsége végleg találkozik a színes televíziózás varázsával, és ahol egy csapat olyan magasságokba emelkedik, amit azóta is csak utánozni próbálnak.

A sorozat 2 nap múlva folytatódik: 1970 – Az első háromszoros bajnok és a tökéletes futball korszaka. Pelé utolsó VB-je és a trófea végső helye.

Borítókép: Dixit Dhinakaran, Unsplash