A 2002-es foci vb: a Távol-Kelet varázsa és Ronaldo megváltása

A huszonegyedik század első világbajnoksága történelmi ugrást jelentett a futball térképén. A sportág legfontosabb eseménye először hagyta el Európát és Amerikát, hogy Ázsiában, ráadásul a történelemben először két ország (Dél-Korea és Japán) közös rendezésében valósuljon meg. A futballvilágnak nemcsak az új időzónához és a kora reggeli meccsnézésekhez kellett hozzá szoknia, hanem egy olyan tornához is, ami a legsokkolóbb meglepetésekkel, bírói botrányokkal és egyedülálló emberi megváltástörténettel vonult be a krónikákba.

Lebonyolítás: A megszokott rend a technológiai jövőben

A formátum hű maradt az 1998-ban bevezetett, tökéletesen működő 32 csapatos rendszerhez: nyolc darab négyes csoportból az első két helyezett jutott a nyolcaddöntőbe, ahonnan egyenes kieséssel ment tovább a küzdelem. Bár a lebonyolítási struktúra klasszikus volt, a körítés a legmodernebb ázsiai technológiát vonultatta fel. A szuperszonikus, high-tech stadionok és a futurisztikus hangulat tökéletes kontrasztot alkottak a gyepen zajló, sokszor kiszámíthatatlan és drámai csatákkal.

Ezt olvastad már?

5 millió dolláros szupergyeppel készülnek a 2026-os labdarúgó-világbajnokságra a szervezők

Az 1998-as foci vb: egy nemzet újjászületése

A favoritok bukása és az ázsiai bírói vihar

A torna azonnal egy történelmi szenzációval indult: a nyitómeccsen a vb-újonc Szenegál 1–0-ra legyőzte a címvédő Franciaországot. A franciák végül lőtt gól nélkül, szégyenszemre már a csoportkörben búcsúztak, de az argentinok és a portugálok is követték őket a korai repülőúton. Közben a Guus Hiddink által vezetett Dél-Korea valóságos vörös tengerbe borította az országot, és az elődöntőig menetelt.

A koreaiak sikere azonban a mai napig a világbajnokságok legvitatottabb fejezete: a nyolcaddöntőben Olaszország, a negyeddöntőben Spanyolország ellen olyan szintű, ordító bírói tévedések segítették a hazaiakat (érvénytelenített tiszta gólok, jogtalan kiállítások), amelyek miatt a nemzetközi sajtó nyílt csalásról és a FIFA asszisztálásáról cikkezett.

A jokohamai finálé: Ronaldo megváltása

A mindent eldöntő mérkőzésen, 2002. június 30-án Yokohamában a futballtörténelem két legnagyobb titánja, Brazília és Németország találkozott. Érdekesség, hogy a két nemzet elképesztő múltja ellenére ekkor játszott egymással először a vb-k történetében. A németek a torna legjobb kapusa, Oliver Kahn vezetésével betonfallal érkeztek a döntőbe, míg a brazilokat a torna előtt leírt, súlyos térdsérülésekből visszatérő Ronaldo vezette.

A döntőt végül a Fenomén és a sors igazságszolgáltatása döntötte el. Oliver Kahn, aki addig hiba nélkül védett, a 67. percben kiejtett egy távoli lövést, amire Ronaldo csapott le elsőként. Tizenkét perccel később a brazil zseni egy elegáns lövéssel megduplázta az előnyt. Brazília 2–0-ra nyert, és megszerezte az ötödik világbajnoki címét. Ronaldo, akit az 1998-as döntő drámája és rejtélyes betegsége után négy évig a pokol martalékaként kezeltek, a csúcsra ért, ráadásul a tornán viselt, szándékosan extravagáns, félhold alakú frizurájával is ikonná vált.

Akik meghatározták a tornát

• Ronaldo: A Fenomén. 8 találatával gólkirály lett, és ezzel megdöntötte az évtizedek óta fennálló 7 gólos átkot. Az ő története a sportvilág legnagyobb visszatérése.
• Oliver Kahn: A „Titán”. Bár a döntőben elkövetett egyetlen hibája végzetes volt, ő lett a világbajnokságok történetének első – és máig egyetlen – kapusa, akit a torna legjobb játékosának választottak.
• Ronaldinho és Rivaldo: A „Három R” másik két tagja. Rivaldo zseniális góljai és Ronaldinho Anglia elleni, 35 méteres, elképesztő szabadrúgás gólja nélkül Brazília nem ért volna fel a csúcsra.
• Michael Ballack: A német válogatott szellemi vezére, aki az elődöntőben sárga lapot kapott, így tudta, hogy ki kell hagynia a döntőt, de így is belőtte hazáját a fináléba. Az ő hiánya döntő tényező volt Yokohamában. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy ebben az évben a Leverkusennel az utolsó fordulóban bukta a Bundesliga győzelmet, a kupában a Schalke verte meg őket és a BL döntőben a Real Madridtól kaptak ki. 4 döntő helyzetből 4 vereség. Micsoda pech.

A kitartás és a szív diadala

A 2002-es világbajnokság megmutatta, hogy a futball földrajzi határai végleg leomlottak. Bár a tornát beárnyékolták az ázsiai mérkőzések bírói botrányai, a végkifejlet mégis a sport tiszta romantikáját hozta el. Brazília igazi csapatként, a zsenik szabadságával játszva lett ötödször is világelső. Ronaldo yokohamai könnyeiben benne volt az elmúlt négy év minden fájdalma, térdműtétje és az emberi akarat ereje. A Fenomén megváltást nyert, a világ pedig megtanulta, a királyokat soha nem szabad túl korán leírni.

A sorozat következő része: 2006 – Az itáliai revans és Zidane fejelése

A világfutball négy év múlva visszatért Európába, egyenesen a precizitás hazájába, Németországba. A 2006-os torna azonban nem a német rendről, hanem az olasz dacról maradt emlékezetes, az otthoni bundabotrányok tüzében égő olasz válogatott egy emberként zárt össze, hogy újra felérjen a csúcsra. A berlini finálé azonban örökre egyetlen, sokkoló mozdulatról maradt híres, Zinedine Zidane utolsó táncáról, ami a történelem leghíresebb mellkasi fejelésével végződött.

Borítókép: My Profit Tutor, Unsplash