1962-es foci vb: Brazília duplázik – Garrincha magánszáma a világ tetején

Négy évvel a svédországi gála után a világbajnokság visszatért Dél-Amerikába, de a Chilében rendezett torna hangulata gyökeresen eltért az 1958-as idilltől. Ez a világbajnokság a keménységről, a taktikai fegyelemről és egy olyan egyéni teljesítményről lett emlékezetes, ami bebizonyította: egyetlen zseni képes a hátán vinni egy egész nemzetet a dicsőségig. 1962-ben Brazília megvédte címét, de az út az aranyéremig minden volt, csak könnyű nem.

Lebonyolítás és a „Santiagói csata”

A lebonyolítás maradt a jól bevált 16 csapatos, négycsoportos rendszernél, ahonnan az első két helyezett jutott a negyeddöntőbe. Chile rendezése azonban nem volt mentes a kihívásoktól: két évvel a torna előtt az országot a történelem egyik legnagyobb földrengése rázta meg, így a stadionok és az infrastruktúra újjáépítése versenyfutás volt az idővel.

A károk összértéke majdnem elérte a 600 millió dollárt. Carlos Dittborn volt a szervező bizottság elnöke, aki kijelentette: „Mivel nincs semmink, ezért mindent megteszünk, amit tudunk, hogy újjáépítsük.” Így is lett. Sajnos ezt a szervező már nem élhette meg. Az aricai stadiont viszont róla nevezték el, és a mai napig ezt a nevet viseli.

A pályán a játék képe is megváltozott. Míg 1958 a kreativitásról szólt, 1962 a fizikális küzdelemről. A „Santiagói csata” néven elhíresült Chile–Olaszország mérkőzés a futballtörténelem egyik legerőszakosabb összecsapása volt, ahol a rendőröknek többször is be kellett avatkozniuk. Ebben a feszült légkörben kellett Brazíliának megmutatnia, hogy még mindig ők a legjobbak.

Ezt olvastad már?

Több mint sport: Miért választják milliók a futóklubokat a magány ellen?

1954: Az Aranycsapat legendája és a berni rejtély

Pelé drámája és a „Görbelábú Angyal” felemelkedése

A brazilok számára a torna katasztrófával indult. A világ legnagyobb csillaga, Pelé, már a második csoportmeccsen, Csehszlovákia ellen súlyos comb sérülést szenvedett. Akkoriban még nem volt cserelehetőség, és a király kiesése után úgy tűnt, a brazil trón megüresedik.

Ekkor azonban előlépett Garrincha. Az ember, akit az orvosok gyerekkorában gyógyíthatatlannak hittek görbe lábai miatt, ezen a tornán a lehetetlent is megvalósította. Miután Pelé kiesett, Garrincha átvette az irányítást: a negyeddöntőben Anglia ellen két gólt lőtt és egy gólpasszt adott, majd az elődöntőben a házigazda Chile ellen ismét duplázott. Olyan szinten dominálta a mezőnyt, hogy a chilei El Mercurio újság másnap a címlapján kérdezte: „Melyik bolygóról jött Garrincha?”

Út a döntőig: A csehszlovák fal és a brazil ritmus

Brazília útja a döntőbe Garrincha szárnyalásán keresztül vezetett, de a döntőben ismét Csehszlovákiával találták szembe magukat. A csehszlovákok a torna meglepetéscsapata voltak, akik a legendás kapus, Viliam Schrojf zsenialitására és Josef Masopust intelligens játékára építettek.

A döntőben Masopust szerzett vezetést, de Brazília reakciója gyors és kegyetlen volt. Amarildo (Pelé helyettese), Zito és Vavá góljaival 3–1-re fordítottak. Brazília ezzel megvédte világbajnoki címét, ez a bravúr azóta is csak nekik és az olaszoknak (1934, 1938) sikerült a történelemben.

Akik meghatározták a tornát

• Garrincha: Kétségkívül az 1962-es VB lelke. Amikor Pelé kiesett, ő vált a csapat vezérévé, megosztott gólkirály lett (Vavá, Leonel Sánchez, Albert Flórián, Valentyin Ivanov, Drazan Jerkovic) és a torna legjobb játékosának választották. A cselezései és a kiszámíthatatlansága az abszolút káoszt jelentették az ellenfél védelmének.
• Josef Masopust: „Európa Aranylabdása”. A csehszlovák középpályás a lovagias futball és a taktikai érettség jelképe volt, aki a döntőben is megmutatta tehetségét.
• Amarildo: A „Birtokos”. Hatalmas nyomás nehezedett rá, hiszen Pelé örökébe kellett lépnie, de nyolc góljával (ebből egy a döntőben) bizonyította, hogy a brazil keret mélysége páratlan.
• Vavá: Az első játékos, aki két egymást követő VB-döntőben is gólt tudott szerezni.

A kollektíva ereje a zseni árnyékában

Az 1962-es világbajnokság megmutatta, hogy egy igazán nagy csapatot nem tör meg a legügyesebb csillagának elvesztése sem. Brazília bebizonyította, hogy a joga bonito akkor is működik, ha a fizikai erő és a keménység kerül előtérbe.

Garrincha magánszáma pedig emlékeztet minket a sport emberi oldalára: arra, hogy a testi adottságoknál és a papírformánál sokszor fontosabb a szív és az a megmagyarázhatatlan ösztön, ami a legnehezebb pillanatokban emeli ki a hősöket. Brazília duplázott, a világ pedig megtanulta, hogy a sárga-kék mezben akkor is ott lakozik a mágia, ha a Király éppen a lelátóról figyel.

A sorozat 2 nap múlva folytatódik: 1966 – A futball hazatér és a Wembley-rejtély. A labdarúgás teremtői rendezhették a VB-t, ami az utolsó  fekete-fehérben közvetített Világbajnokság volt. 

Borítókép: My Profit Tutor, Unsplash